R–73

	R–73
NATO-kód	AA-11 Archer
Funkció	nagy szögeltéréssel indítható légi közelharc-rakéta
Tervező	Vimpel
Hordozó repülőgépek	MiG–29, Szu–27, MiG–23MLD
Irányítás	infravörös önirányítás
Robbanótöltet	7,4 kg repesz-romboló
Kormányzás	aerodinamikai és tolóerővektor-eltérítés
	Méret- és tömegadatok
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	2,90 m
Szárnyfesztáv	0,510 m
Törzsátmérő	0,170 m
Indulótömeg	105 kg
	Repülési jellemzők
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	2,5 Mach
Hatótávolság	30 km
	Háromnézeti rajz
	az R–73 felépítése
	A Wikimédia Commons tartalmaz R–73 témájú médiaállományokat.

Az R–73 (NATO-kód: AA–11 Archer) szovjet, infravörös önirányítású légi közelharc-rakéta, melyet az 1980-as évek második felére fejlesztettek ki, elsősorban az elavuló R–60 leváltására. A MiG–29 és a Szu–27 repülőgépek fedélzeti fegyvere, utólag a MiG–23MLD-ken is rendszerbe állították. A rakétát még napjainkban is gyártja a grúziai Tbilaviamseni repülőgépgyár.

Az egyik első olyan rendszerbe állított légiharc-rakéta, melyen a kormányzást tolóerővektor-irányítással oldják meg. A repülőgép hossztengelyéhez képest nagy szögeltéréssel is indítható, ilyenkor a cél megjelölését a repülőgép fedélzeti rádiólokátora helyett a Sjel sisakcélzóval végzi a pilóta.

A rakéta a Magyar Honvédség MiG–29-esein hadrendben állt. A Luftwaffe a Keletnémet Légierő MiG–29-eseivel hozzájutott a rakétához, amelyet nagyon korszerű fegyvernek ítéltek, és részben a vele szerzett kedvező tapasztalatok vezettek az AIM–2000 IRIS–T kifejlesztéséhez.