|
A mások élete
A mások élete (Das Leben der Anderen) 2006-ban bemutatott német filmdráma, az elsőfilmes Florian Henckel von Donnersmarck forgatókönyvíró-rendező alkotása. A lélektani dráma fő témája Kelet-Berlin kulturális életének és az élet minden területét beszövő NDK-s titkosrendőrségnek, a Stasinak a kapcsolata. A mások élete a 2007-es Oscar gálán a legjobb idegen nyelvű filmnek járó díjat nyerte el, míg a 2007-es Golden Globe-on csak a jelölésig jutott. A Német Filmdíjon 7 Lola-szobrot is besöpört (11 nevezéssel rekordot döntve), köztük a legjobb film díját és a legjobb férfi színészi alakítás díját is. A kritikusok szerint a film fordulópont a keletnémet félmúlt ábrázolásában, a nosztalgia helyett kíméletlen, reális képet fest a diktatúra léleknyomorító működéséről. A film készítői "üzennek" a magyaroknak több rejtett, vagy kevésbé rejtett motívummal. A történetben több utalás szerepel Magyarországra, úgymint a megfigyelt Georg Dreimann fedőneve a Stasi műveletben "László" (Lazlo), Wiesler százados egy otthoni vacsorájánál elképesztő mennyiségű Piros Aranyat nyom az ételére (17. perc), és a történet egyik súlypontja a magyar és keletnémet öngyilkossági adatokról szóló újságcikk. Történet
A film 1984-ben az NDK-ban játszódik. A kommunista rendszerhez vakon hű Gerd Wiesler Stasi-ügynököt saját kérésére megbízzák, hogy kémkedjen Georg Dreymann színházi író után, akit nyugati elhajlással gyanúsítanak. A százados hamar rájön, hogy valójában Bruno Hempf kulturális miniszter – aki a Párt Központi Bizottságának tagja – utasítására figyeltetik Dreymannt és élettársát, Christa-Maria Sielandet is. A miniszter ugyanis vonzódik Dreymann barátnőjéhez, az ünnepelt színésznő Christa-Mariahoz és hatalmával visszaélve kényszeríti a nőt, hogy megalázó szerelmi viszonyt folytasson vele; riválisára, Dreymannra pedig szeretne valamilyen terhelő bizonyítékot találni, hogy letartóztatása után ne állhasson az útjába. Georg Dreymann a rendszer támogatója, bár nem ért egyet a disszidensek és a másként gondolkodók elnyomásával. Mikor Georg rendező barátja, Albert Jerska öngyilkosságot követ el, Dreymann egy veszélyes és komplikált szervezői folyamat eredményeként névtelen cikket közöl az NSZK-ban, a Spiegelben a keletnémet öngyilkosságok gyakoriságáról – ami alapján az NDK-ban börtönbe kerülne. Wiesler a megfigyelés közben ráébred saját élete kisszerűségére, egyre közelebb kerül az íróhoz és barátnőjéhez, és hazudni kezd jelentéseiben, hogy Dreymannt védje. Közben Christa-Maria végleg megszakítja viszonyát Hempf miniszterrel, aki bosszúból utasítást ad letartóztatására, mivel a színésznő gyógyszerfüggő és illegális tablettákat használ. A színészi karrierjének megóvása érdekében Christa-Maria elárulja, hogy az újságcikk szerzője Dreymann, ám Wiesler még a házkutatás előtt titokban eltávolítja a színésznő vallomását igazoló bizonyítékot a lakásból. A házkutatás során Christa-Maria kétségbe esik, kirohan a lakásból, az utcán egy érkező teherautó elgázolja és meghal. Emiatt az egész megfigyelési művelet értelmét veszti, Wiesler felettese, Anton Grubitz leállítja az akciót. Bizonyítéka nincs, de Grubitz tudja, hogy Wiesler szabotálta az akciót, ezért előléptetési tilalom alá vonja és az „M” részlegre száműzi, ahol leveleket kell gőzzel felnyitnia. A film végén, a német újraegyesítés után Dreymann megtudja Hempftől, hogy teljes körűen megfigyelték. A róla szóló Stasi-archívumokban kutatva rájön, hogy megfigyelője hamis jelentéseket készített, és következő könyvét Szonáta egy jó emberről címmel a szórólap-terjesztőként élő „HGW XX/7”-nek (Wiesler fedőneve) ajánlja. A filmben megjelenik egy kicsi történelmietlenség: 1985-ben Wiesler százados egy 1.3-as Volkswagen motoros Wartburggal megy be a Stasi telephelyére (1 óra 41 perc), ezt az autót azonban 1988-ban kezdték gyártani.
Szereplők
Díjak és nevezések
Irodalom és zene
Jegyzetek
További információk
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
