Albret Katalin caeni apátnő
Albret Katalin (Pamplona, 1495 – Caen, 1532. november), franciául: Catherine d'Albret de Navarre, spanyolul: Catalina de Albret de Navarra, baszkul: Katalina Labritekoa/Albretekoa/Nafarroakoa, okcitánul: Catarina de Labrit, infanta de Navarra, katalánul: Caterina Albret de Navarra, latinul: Catharina Albretanae/Navarrae, navarrai királyi hercegnő (infánsnő), Caenban a Szentháromság-templom apátnője. Ifjabb Albret Izabella nővére, III. Johanna navarrai királynő nagynénje és IV. Henrik francia király nagynagynénje,[1] valamint idősebb Albret Izabella candale-i grófné, Cesare Borgia és Candale-i Anna magyar királyné unokahúga. Az Albret-ház tagja. Élete1495-ben született Pamplonában.[2] III. (Albret) János navarrai király iure uxoris (a felesége jogán) és I. (Foix) Katalin navarrai királynő suo iure (a saját jogán) harmadszülött gyermeke, valamint II. Henrik navarrai király nővére. 1520-ban eljegyezték I. (Braunschweigi) Ernő (1497–1546) lüneburgi fejedelemmel, amit az öccse és uralkodója, II. Henrik navarrai király 1521. március 5-én hirdetett ki.[3] A házasság azonban nem jött létre. Az eljegyzést vallási okokból felbontották, mivel Ernő herceg luteránus hitre tért. Katalin pedig ezután végleg lemondott a házasság lehetőségéről, 1527. augusztus 1-jén Fontevrault-ban apáca lett, és saját kezűéeg írott nyilatkozatában minden földi javáról és vagyonáról lemondott az öccse, II. Henrik király javára, augusztus 3-án pedig belépett a Fontevrault apátság kötelékébe .[3] I. Ernő a következő évben, 1528. június 2-án vagy 3-án Schwerinben feleségül vette Mecklenburgi Zsófiát (1508–1541), V. Henrik mecklenburgi herceg lányát, és a házasságukból tíz gyermek született. Ernő a felesége halála után már nem nősült újra.[4] Katalint 1531-ben Caenban a Szentháromság-templom apátnőjévé nevezték ki,[2] de ezt a tisztséfet csak rövid ideig élvezgette, mert a következő év novemberében Caenban elhunyt. Alakja az irodalombanSógornője, Navarrai Margit az általa írt művében, a Heptameron-ban megemlíti őt és húgát, Kvitériát is. „A navarrai királyné nagy gondban volt, mivel vakon bízott a saint-martini perjelben, akire rábízta volt sógorasszonyainak, a montivilliers-i és a caeni apátasszonyoknak a felügyeletét is.”[5] Jegyzetek
Források
További információk
|