Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij (oroszul: Александр Николаевич Островский; Moszkva, 1823. április 12. – Scselikovo, Kosztromai kormányzóság, Oroszország, 1886. június 14.) orosz drámaíró, a 19. századi orosz realista drámairodalom alakja. Az orosz irodalomban két Osztrovszkijt tartanak számon – a másik Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij regényíró (1904–1936).
Élete
Osztrovszkij kispolgári családban született, apja bírósági tisztviselő volt, a jellegzetes hivatalnokcsalád mindennapjait élték. 1840–1843 között az író jogot tanult a Moszkvai Egyetemen, majd 8 évig írnokoskodott a gyámügyi bíróságon. Bírósági tisztviselőként dolgozva különböző Volga menti városokban élt.
1847-ben kezdte írói tevékenységét, de már második művét betiltotta a cenzúra. 1851-től csak az irodalomnak élt. Több haladó szellemű folyóiratban is publikált. Jelentős szervező tevékenységet végzett, a Moszkvai Színésziskola igazgatója volt.
Pályája
Kizárólag drámákat alkotott: írt komédiát, történelmi drámát, drámai költeményt. Művészetével az orosz népi-nemzeti dráma hagyományait folytatta, dramaturgiájában a középkori színház tartalmi, formai szempontjai vannak jelen. Vonzódott a tiszta formákhoz, követte a folklórt, a népi beszédkultúrát. Emellett azonban támaszkodott a kor nyugat-európai eredményeire is. Darabjaival az egyes társadalmi osztályok életformáját jelenítette meg. Hősei hétköznapi emberek.
Az "orosz dráma atyja" rendkívül termékeny alkotóként több mint ötven darabot szerzett. Legismertebb műve A vihar (1859).
Osztrovszkijtól számos angol, német, francia műfordítás is fennmaradt. Jelentős fordításai:
Karrier (1868; egyéb címeken: Hogyan csináljunk karriert?; A négylábú is botlik; Karrier, avagy a lónak négy lába van, mégis…; eredeti címe: На всякого мудреца довольно простоты)
Jövedelmező állás(Доходное место)
Erdő (Лес; 1870)
Magyarul
Osztrovszkij drámái; ford. Háy Gyula et al., bev. G. Vladikin; Franklin, Bp., 1950
Bolond pénz. Komédia; ford. Háy Gyula; Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1953 (Szovjet színpad)
Vihar. Dráma; ford. Mészöly Dezső, Mészöly Pál, utószó Heller Ágnes; Új Magyar Kiadó, Bp., 1956 (Világirodalmi kiskönyvtár)