Barbara Bain
Barbara Bain (Chicago, Illinois, 1931. szeptember 13. –) háromszoros Primetime Emmy-díjas amerikai film- és televíziós színésznő. Legismertebb alakítása Cinnamon Carter az 1960-as évek Mission: Impossible televíziós sorozatában. Helena Russell doktornőt játszotta az 1970-es években bemutatott Alfa holdbázis tévésorozatban. Fiatalkora és színházi pályafutásaMildred Fogel[6][7][8] néven született Chicagóban, orosz zsidó bevándorlók gyermekeként.[9][10][11] Az Illinoisi Egyetemen szociológia szakot végzett. Mivel a tánc kezdte el érdekelni, New York Citybe költözött, ahol többek közt Martha Grahammel együtt tanulta a táncot. Nem volt elégedett az előrehaladásával, ezért inkább a modellszakmával próbálkozott. Dolgozott többek közt a Vogue-nak és a Harper's magazinnak. Még mindig úgy érezte, hogy nem találta meg a pályáját, a manhattani Theatre Studio színiiskolában kezdett el tanulni, először és színjátszást kezdett tanulni, előbb Curt Conwaytől, majd Lonny Chapmantől. Később az Actors Studio nevű iskolában Lee Strasbergtől tanult.[12][13] Első szerepét Paddy Chayefsky Az éjszaka közepe (Middle of the Night) című darabjában kapta, amely 1957 novemberében országos túrára indult.[12][14] Ekkor már az oldalán volt férje, a szintén színész Martin Landau. A turné utolsó állomása Los Angeles volt, ahol a házaspár letelepedett.[15] Filmszínészi pályájaLegkorábbi televíziós megjelenései közé tartozott a CBS Tightrope (Kötéltánc) című b-nügyi sorozata és három ABC sorozat: The Law and Mr. Jones (A törvény és Mr. Jones) James Whitmore-ral, az Adventures in Paradise (Kalandok a paradicsomban) Gardner McKayjel, és a Starightaway (Azonnal) Brian Kelly and John Ashley. 1959-ben visszatérő szerepet kapott David Janssen detektívsorozatában (Richard Diamond, Private Detective), majd Madelyn Terryként kapott szerepet 1960-ban a Perry Mason védőügyvéd-sorozat egyik epizódjában (1964-ben pedig Elayna Scott szerepét játszotta egy másik epizódban. 1965-ben a My Mother The Car (Anyám, a kocsi) sorozatban bukkant fel Jerry Van Dyke, a főszereplő oldalán, és szerepelt ugyanezen (egyébként sikertelen) sorozat utolsó részében is 1966-ban. 1966–1969 között a férjével, Martin Landauval együtt játszott a Mission: Impossible sorozatban, mégpedig jelentős szerepben, mint Cinnamon Carter. A szerepért három egymást követő évben is megkapta az Emmy-díjat (1967, 1968, 1969), és 1968-ban Golden Globe jelölést is kapott.[16] Ugyanezt a szerepet eljátszotta a Diagnosis: Murder (Diagnózis: gyilkosság) című sorozat egyik, 1997-ben forgatott epizódjában is szerepelt a The Dick Van Dyke Show egyik epizódjában, és a My So-Called Life (Az úgynevezett életem) egyik részében, mint a főszereplő Angela Chase nagyanyja. Egyebek közt játszott még a Millennium című science fiction tévésorozat (1996-1999) Matrjoska című részében is. 1998-ban a Walker, a texasi kopó sorozat egyik részében (Saving Grace) játszott. 2006-ban kisebb szerepe volt a CSI: A helyszínelők sorozat egy részében ( ("Living Legends")). 2008-ban a lányával, Juliet Landauval játszott együtt: ő volt Verdona Tennyson hangja a Ben 10 és az idegen erők című rajzfilmsorozat egyik epizódjában ("What Are Little Girls Made Of?", "Miből vannak a kislányok,"). 2016. április 28-án Bain neve kapta a 2579. csillagot a Hollywoodi hírességek sétányán (6767 Hollywood Boulevard). Az ünnepségen régi barátai, Edward Asner és Dick Van Dyke mondtak beszédet. Magánélete1957-ben ment hozzá Martin Landauhoz, 1993-ban elváltak. Két lányuk született, Juliet Landau színésznő és Susan Bain Landau Finch producer (aki születésekor a Susan Meredith Landau nevet kapta).[17] Számos jótékony ügy, így az írásoktatás támogatója. Klausztrofóbiája van, ezt a problémáját a Mission Impossible egyik epizódjába (The Exchange) bele is szőtték.[18][19] FilmográfiaFilm
Televízió
Jegyzetek
Fordítás
További információk
|