Erkel Sándor

Erkel Sándor
Életrajzi adatok
Született	1846. január 2. Buda
Elhunyt	1900. október 14. (54 évesen) Békéscsaba
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Házastársa	Tannerné Szabó Róza (1881. július 2. – , Budapest VI. kerülete)
Szülei	Adler Adél Erkel Ferenc
Tevékenység	karmester, operaigazgató, zeneszerző
A Wikimédia Commons tartalmaz Erkel Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Erkel Sándor (Buda, 1846. január 2.^[1] – Békéscsaba, 1900. október 14.),^[2] zeneszerző, karmester, az Operaház igazgatója volt. Erkel Ferenc fia.

Erkel Ferenc negyedik fiaként kezdetben atyjánál tanul, majd Mosonyi Mihály tanította.

A zenei életben pályáját a Nemzeti Színház zenekarában kezdte ütősként (üstdob), de játszott más hangszeren is az együttesben, Erkel Ferenc Bánk bán című operájának ősbemutatóján Erkel Sándor játszotta a cimbalom szólót. Később már karvezető és korrepetitor, majd atyjának a Zeneakadémia igazgatójává történt kinevezése után a társulat vezető karmestere lett.^[3] 1876-tól Richter János távozó igazgató ajánlására nevezték ki a színház operatagozata igazgatójává, mely tisztségét 1884-ig töltötte be. 1884-től 1886-ig az új a Operaház igazgatóságát is vállalta, 1886-ban lemondott az Operaház igazgatói posztjáról, de lemondása után is mind az Operaház, mind a Nemzeti Színház karmestere és örökös tagja maradt.^[4]

1881. július 2-án a Terézvárosi templomban feleségül vette az 1878-ban elhunyt Tanner István özvegyét, a nemzetközi hírű koloratúrszoprán énekesnőt, özvegy Tannerné Szabó Rózát.^[5]

Az Operaház vezetőjeként a Filharmónia Társaság Zenekarának is elnök-karmestere volt, így 1881. november 9-én J. Brahms budapesti fellépésén a Filharmónia Társaság Zenekarát Erkel Sándor vezényelte, a műsoron többek között J. Brahms II. zongoraversenye - a mű ősbemutatója - volt Brahms előadásában.^[6]

1898-ban Meyerbeer Hugenották című operája vezénylésekor agyvérzést kapott, ezután visszavonultan élt. Halálát az agyvérzés megismétlődése okozta, békéscsabai tartózkodása alatt. Az Operaház Erkelt saját halottjának nyilvánította, ravatalát is az Operában állították fel. Holttestét október 17-én helyezték örök nyugalomra a Kerepesi temetőben.

Zeneszerzőként viszonylag kevés művet hagyott hátra, zenekari és kórusműveket (Uvertür, Dalünnep), Csobánc című operáját 1865. december 13-án mutatták be.^[3]

Síremléke a Fiumei Úti Sírkertben található. Szobrászati részét Róna József, építészeti részét Márkus Géza készítette^[7] 1905-ben.^{[8] [9]}

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]
• Vasárnapi Ujság, 1900/42
• Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon, Zeneműkiadó Vállalat, 1965. I. k. 576. o.
• The New York Times GOING OUT GUIDE by Richard F. Shepard, November 11, 1981.