Sámy Zoltán
Sámy Zoltán (Nagyvárad, 1903. augusztus 4. – Sopron, 1945. március 4.) hegedűművész, karmester, zeneszerző, 1944 októbere és decembere között az egész magyar zenei életért felelős nyilas kormánybiztosként az Operaház igazgatója.[2] ÉleteA Zeneakadémián hegedű és zeneszerzés tanulmányokat folytatott, hegedűtanári diplomát szerzett 1928-ban. Felvételt nyert az Operaházba, ahol két évadot töltött a zenekarban 1923-25-ben, majd az 1926-28-as valamint 1929-33-as évadban korrepetitorként működött. 1934-ben már a Budapesti Szimfonikus Zenekar vezető karmestere. Sámy vezényletével szólalt meg először a szovjet Sosztakovics zenéje az országban. A zenekar valószínűleg 1937-ig működött, s olyan kortársakat is játszottak, mint Paul Dessau és Jaromír Weinberger. Sámy 1936 őszén visszaszerződött az Operaházba, ahol a II. hegedű szólamban játszott. Zenekari munkája mellett olykor Budapesti Hangversenyzenekar dirigensei között találjuk. A 30-as években került kapcsolatban a hungarista mozgalommal, a nemzetiszocialista hatalomátvétel után, 1944. október 26-tól zeneügyi kormánybiztos és a Hungarista Mozgalom Hűségszékének tagja lett. „Hatáskörömbe tartozik az Operaház munkája, amit egyébként igazgatói minőségben is vezetek, a Zeneművészeti Főiskola, a Nemzeti Zenede és a többi zeneiskola, az összes zenekar és azoknak átszervezése, a Zeneszerzők Szövetkezete, az összes zenés színház, a Hangversenyrendező vállalatok, a Zeneműkiadók és természetesen a Rádió zenei műsorainak felügyelete.” - nyilatkozta Sámy kinevezése után. Igazgatói működésére így emlékezett az akkor kilencéves balettnövendék, Erdélyi Hajnal:
1944 végén a nyilas kormány után Sopronba távozott, ahol menekülés közben, autójában egy bomba ölte meg. Művei
Jegyzetek
Források
További információk
|