Vácott nevelkedett, két lány- és egy fiútestvérével együtt. Édesapja kertész volt, saját kis gyümölcsfaiskolával rendelkezett, munkájából, jövedelméből polgári környezetet biztosított gyermekei részére.
Kereskedelmi iskolában tanult, majd tizenöt évesen egy apróhirdetésre jelentkezett és felvételt nyert a „Rádióélet” című újság szerkesztőségébe, a fővárosba. Az iroda akkoriban a Rákóczi úton, a Színművészeti Akadémiával szemben helyezkedett el. Szerette munkáját, a szobája ablakából mégis gyakran látta a színészhallgatók jövés-menését az Akadémiáról. Egy napon jelentkezett a Színiakadémián, Ódry Árpádnál. Sikeres felvételi vizsgát követően felvették a Színiakadémia filmszínészi tanszékére. Végül mégis a színésztagozaton szerzett diplomát, 1935-ben.
Szakmai pályája, megszakítással, több mint negyven éven keresztül tartott, a közönség ma is szereti a nagymamás alkatú, falusi háziasszony habitusú kitűnő művésznőt, aki sikert sikerre halmozott, mind a színházban, mind filmekben, tévéfilmekben.
A hetvenes évektől főleg a Mafilm és a Magyar Televízió foglalkoztatta. Szerepeinek, megbízásainak száma egyre csökkent. 1975-ben nyugdíjba ment és teljesen visszavonult a rivaldafényből, családja körében élt. Lassan elfelejtődött, kikerült az érdeklődés középpontjából. Sorsát elfogadta, ugyanakkor finoman lázadozott is a méltánytalan elfeledés ellen.
Kisebb fellépéseket vállalt tévéműsorokban, epizódszerepeket kapott a filmgyárban is. Éveken át rendszeres szereplője volt az Antal Imre vezette Szeszélyes évszakoknak, ezen kívül show-műsorok, szilveszteri kabarék és a rádió kabarészínház gyakori résztvevője volt.
Az öregkori nagy szerepek elkerülték, ami vélhetőleg a színjátszás akkori túlpolitizáltságának is betudható.
Nyolcvanadik születésnapja után két hónappal hunyt el.
Tudatosan formálta szerepeit, testi-lelki adottságait kihasználva elsősorban komikus szerepeket játszott, kiváló, igen népszerű figurái máig emlékezetesek.