1945 előtt részt vett a munkásszínjátszásban, szerepelt a Vasas Szakszervezet művészestjein és szerepet vállalt az ellenállási mozgalomban is. A német megszállás, 1944. március 19. után illegalitásba vonult. Apjától, Gobbi Ede századostól, egy munkaszolgálatos zászlóalj parancsnokától, katonai mentesítő űrlapokat szerzett az ellenállás részére, melyeket felsőbb kapcsolatain, Horváth Árpádon és Major Tamáson keresztül továbbított.
Kilátás a visegrádi nyaralójából, a Patkó villából (P. Szabó István, 2013)
A második világháború után tevékenyen közreműködött a Nemzeti Színház újjáépítésében. A Nemzeti Színház ifjú kommunista művészeinek kezdeményezéséből alakult meg 1945 februárjában az Ötös Bizottság (tagjai: Major Tamás, Both Béla, Gobbi Hilda, Várkonyi Zoltán, Oláh Gusztáv).[3]
Elkötelezett baloldaliként részt vett a közéletben is. Egy interjúban mondta egyszer: „Én sohasem voltam »csak« színész. Hiszek abban a sokak által ostobaságnak vélt közhelyben, hogy a színész akarva-akaratlanul mindig politizál. Már csak azért is, mert másfél méterrel magasabban áll a közönségnél, amikor szól hozzá.” Kezdeményezésére jött létre a Bajor Gizi Színészmúzeum, a színinövendékeknek a Horváth Árpád kollégium, az idős színészek számára pedig a Jászai Mari és az Ódry Árpád színészotthon. A Jászai Otthonból később – szintén az ő kezdeményezésére – a fiatal színészek otthona lett. A Színházművészeti Szövetségben, valamint a Színész Szakszervezetben sokat tett a rászoruló színésztársaiért.
Neki köszönhető többek között, hogy 1947. március 9-én megnyílt a Horváth Árpád Színészkollégium. A háború után 1946. szeptemberéig üresen álló Vilma királynő úti épületet sikerült megszereznie Zamercev vezérőrnagy városparancsnoktól a „Fényes szelek nemzedék” tehetséges színinövendékei számára.[7] 1948-ban hozta létre a Jászai Mari Színészotthont, szegény, "rossz" sorsú színészek részére, amely ma is működik a fővárosi V. kerületi Magyar utcában.[8] 1950. október 1-jén a VI. kerületben, a Lendvay utca 13. szám alatt nyílt meg az Ódry Árpád Színészotthon, melyet ugyancsak Gobbi Hilda alapított, idős művészek számára. Az intézmény ma is működik.[7] Végrendeletében – mivel családja nem volt – vagyona egy részéből az Aase-díjat alapította meg, illetve az összeg kis részéből rászoruló, idős színésztársait támogató alapot hozott létre – ez a támogatás azonban mára jelentéktelen összegűvé vált. A Visegrád-Szentgyörgypusztán, a Áprily-völgyben álló nyaralóját alkotóház céljára ajánlotta fel. Tiszteletére alapították meg a Gobbi Hilda-díjat a pályájuk delén túl lévő, korábban nem díjazott színészek számára.
Művészete
Edmond Rostand: A sasfiók. Nemzeti Színház, 1942. Az öltözőben Apáthi Imre és Gobbi Hilda
A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 124, ugyanitt százhuszonkilenc fotón is látható.[9]
Gobbi Hilda síremléke: Búza Barna, a síremléket díszítő, színházi függöny előtt álló bronz hölgyalak 1989-ben készült (Budapest, Németvölgyi út 99.)[10]
Gobbi Hilda-emléktábla: Czinder Antal 1998-ban avatott alkotása (Budapest, Stromfeld Aurél utca 16.)[10]
Gobbi Hilda (Művész)Klub: A Pesti Magyar Színház színház mellett működő színészklub (Wesselényi utca 60.)[12][13][14]
Gobbi Hilda Színpad: a Nemzeti Színház stúdiószínháza 2007. május 11. óta (Budapest IX. kerület, Millenniumi Városközpont)[11]
Gobbi Hilda-emlékév: eseménysorozat 2013-ban az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) szervezésében, a színésznő születésének 100. évfordulója alkalmából[15]
Róla szólnak
Mestersége: színész Gobbi Hilda: Vitray Tamás 1983-ban készített portréműsora[16]
Közben...: Gobbi Hilda 1984-ben megjelent önéletrajzi kötete.[17]
Színésznő vagyok Téli beszélgetés Gobbi Hildával: Juszt László 1987-ben készített portréműsora[18]
Gobbi Hilda-honlap: 2015-ben megjelent virtuális kiállítás, ami az OSZK Színháztörténeti Tárában 2013-ban, a művésznő születésének 100 évfordulója tiszteletére rendezett kamarakiállítás kibővített, szerkesztett változata.[19]
↑Moskovics Judit. „A Gobbi”, RTL Klub - 21. század, 2004. november 11.. [2009. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. július 18.)
Hanzl Péter, Nagy Sándor - Az üldöztetéstől a büszkeségig / A magyar LMBTQ emberek története a kezdetektől az ezredfordulóig (Háttér Társaság, 2023) ISBN 978-615-5707-27-8
