Ferdinand von Hompesch zu Bolheim
Ferdinand Hermann Anton von Hompesch zu Bolheim
A Jeruzsálemi Szent János Lovagrend 71. nagymestere
Uralkodási ideje
1797. július 17. – 1799. július 6.
Elődje	Emmanuel de Rohan-Polduc
Utódja	I. Pál orosz cár (de facto)
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Hompesch zu Bolheim
Született	1744. november 9. Bolheim
Elhunyt	1805. május 12. (60 évesen) Montpellier
Nyughelye	Montpellier, Szent Eulália templom
Testvére(i)	Karl Arnold von Hompesch Franz Karl von Hompesch
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinand von Hompesch zu Bolheim témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Ferdinand von Hompesch zu Bolheim (Bolheim, 1744. november 9. – Montpellier, 1805. május 12.) német johannita lovag, a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Lovagrend 71. nagymestere volt. Nevéhez fűződik Málta átadása Franciaországnak 1798-ban.

Rajna-vidéki nemesi családból származik. 12 évesen már a rend tagjelöltje volt. 1761. július 10-én vették fel a rend tagjai közé. 1770-től már az erődítések felügyeletével volt megbízva. 1774-ben a felszerelésekért és a fegyverzetért felelt, 1775 végétől nagymesterré választásáig bécsi nagykövet is volt. 1776-tól a rend Tanácsának tagja lett. A rend különböző németországi területeinek parancsnoka lett, majd 1796-ban a német langue vezetőjévé választották. Emmnanuel de Rohan-Polduc sikeres uralkodása után 1797. július 17-én – állítólag a császár nyomására – megválasztották az első német nagymesterré. Azonnal támogatókat keresett a rend számára, még az érdeklődő – amúgy ortodox és házas – Pál orosz cárt is a rend tagjává választották, mint "a máltai rend védelmezőjét". Szinte egyetlen emlékezetes tette Máltán Siġġiewi, Żabbar és Żejtun városi rangra emelése Città Ferdinand, Città Hompesch és Città Beland néven. A források határozatlan és gyenge vezetőnek írják le. Amikor Napóleon tábornok francia serege megjelent Máltán, Hompesch arra a szabályra hivatkozva, miszerint legfeljebb 4 idegen hajó tartózkodhat egyszerre a Nagy Kikötőben, nem engedte Napóleont kikötni, ám a franciák csak egy ürügyre vártak, hogy megszállhassák a szigetet. A négy helyen partraszálló ellenség ellen nem sikerült mozgósítania lovagjait, névleg azért, mert a francia lovagok nem voltak hajlandók honfitársaik ellen harcolni, másrészt a rend szabályzata nem engedte a lovagoknak, hogy keresztények ellen fogjanak fegyvert. Ám beláthatta azt is, hogy 300 széthúzó lovagjának és 7000 katonájának nem sok esélye lenne a 29 000 franciával szemben. Június 10-én elesett Notabile, és a Vallettában körülzárt nagymester június 12-én a L'Orient fedélzetén a spanyol király képviselőjével együtt aláírta a Málta átadásáról szóló dokumentumot.

Napoléon semmit nem engedett elvinni a szigetről, a lovagok - az idősek és a franciák kivételével - egy hajón távoztak Máltáról. Június 18-án Triesztben szálltak partra, majd két hónap múlva Laibachban rendezkedtek be. Pál cár a következő év elején néhány lovaggal nagymesterré választatta magát, ezért Hompesch 1799. július 6-án lemondott a nagymesteri rangról, ezután két évig a cár tevékenykedett a rend nagymestere helyett, egészen 1801-es haláláig. Hompesch 1804-ben Montpellierbe költözött, és ott halt meg a következő évben.

• Blouet, Brian. The story of Malta, 3. kiadás (angol nyelven), Malta: Progress Press (1981) 
• 200th anniversary of the death of Grand Master von Hompesch (angol nyelven). Sovereign Order of Malta. (Hozzáférés: 2010. szeptember 24.)
• Ferdinand von Hompesch zu Bolheim (német nyelven). Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon. (Hozzáférés: 2010. szeptember 24.)
• Ferdinand von Hompesch (angol nyelven). Sovereign Military Order of Malta - South Africa. [2007. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 24.)