A frank nyelvek összefoglaló fogalom azokra a nyugat-német nyelvekre és dialektusokra, amelyek eredete a középkori Frank Birodalom keleti részéhez köthető.

Ide tartoznak továbbá:

• A holland nyelv, az afrikaans nyelv
• nyugati középnémet nyelv
• hochdeutsch nyelvjárások, mint a középnémet és a felsőnémet nyelv.

Tudományos körökben vita folyik arról, hogy a frank dialektusok ténylegesen egy nyelvcsaládot alkotnak-e. Ehhez azonban még hiányoznak kutatások, melyek megerősíthetnék, vagy megcáfolhatnák, hogy a ma létező és beszélt frank dialektusok nyelvtörténetileg ténylegesen egy különálló frank nyelvből erednek.

Néhány frank dialektus eredete valószínűsíthetően a korai középkorig nyúlik vissza. A legváltozatlanabb formájában az ófrank nyelv talán a ripuári és a moseli frank dialektusok. A délebbre beszélt rajnai frank dialektus, valamint a keleti-frank és a déli-frank erős alemann nyelvjárás befolyás alá került, valamint a déli-frankot a bajor nyelv felől is nagy behatás érte. Ez azért történhetett, mert a frank törzsek által elfoglalt területen már laktak különféle bajor és alemann, valamint egyéb népvándorlás kori telepesek, akik nyelve a Frank Birodalomba való betagozódáskor nem tűnt el, hanem összekeveredett az ófrank nyelvvel, amelyből többek között a középfelnémet nyelv egyes változatai alakultak ki.

• Alsó-német vagy alsó-frank (Niederdeutsch, Niederfränkisch)
  • Holland nyelv
  • Rheinmaasländisch (kihalt)
• Nyugati középnémet
  • Középfrank
  • Rajnai frank
• Felsőnémet
  • Keleti-frank
  • Déli-frank

• Frank szólások
• A Frank nyelv (Friedrich Engels)