Gazdag polgári családba született, tanulmányait Lipcse és Berlin egyetemein végezte 1866 és 1870 között, 1882-ben szerzett doktorátust. Számos újságban jelentek meg írásai, többek között a Die Neue Zeit, a Die Zukunft, Frankfurter Zeitung, Die Waage. Politikai nézetei a szocialista beállítottságú polgári radikalizmustól 1890 körül jutottak el a marxizmusig. 1891-ben csatlakozott Németország Szociáldemokrata Pártjához (Sozialdemokratische Partei Deutschlands, SPD).
1902 és 1907 között főszerkesztője a szociáldemokrata Leipziger Volkszeitung című újságnak. 1906-tól 1911-ig az SPD pártiskoláján tanított. 1917-től 1918-ig a poroszországi parlament tagja. Az első világháború kitörése után egyre jobban eltávolodott az SPD vezetésétől. Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg mellett alapító tagja a háborúellenes Internacionálé Csoportnak (Gruppe Internationale), majd 1916 márciusától a Spartakus-csoportnak (Spartakusgruppe). Ugyanebben az évben letartóztatták antimilitarista írásai és beszédei miatt. Megírta a harmincéves háború első marxista történeti analízisét, feltárta II. Gusztáv Adolf svéd király hadjáratának protestáns vallási ideológiája mögötti gazdasági, politikai osztályérdekeket.
1917-ben az elsők között üdvözölte, s védelmezte az októberi bolsevik forradalmat. Lenin elismerőleg nyilatkozott írásairól. 1918-ban publikálta Karl Marx életrajzát, mely az első alapos, félreértésektől és szándékos hamisításoktól mentes, hiteles életrajz volt. A könyvet hamarosan számos nyelvre lefordították, 1920-ban orosz, 1922-ben dán, 1925-ben magyar, 1930-ban japán, 1932-ben spanyol, 1935-ben angol fordítása jelent meg. Alapító tagként részt vett a Németország Kommunista Pártja (Kommunistische Partei Deutschlands – KPD) létrehozásában.
Öröksége
Mehring tudományos öröksége igen kiterjedt, számos területet ölel fel. Filozófusként hozzájárult a történelmi materializmus torzításmentes interpretálásához, népszerűsítéséhez, kritizálta a polgári filozófiai irányzatokat, a neo-kantianizmust, a machizmust, Eduard von Hartmann, Arthur Schopenhauer, Friedrich Nietzsche, továbbá Werner Sombart, Eduard Bernstein nézeteit. Hozzájárult a marxista esztétika és irodalomkritika megteremtéséhez. Marx és Engels kéziratainak egyik legelmélyültebb tanulmányozója és publikálásuk kezdeményezője volt. Első marxista történészként úttörő tevékenységet végzett a történelmi materialista módszer konkrét történeti kutatásokban való alkalmazásával. A német szociáldemokrácia történetét feldolgozó, Geschichte der deutschen Sozialdemokratie című, négykötetes munkája forrásértékű jelentőséggel bír kora német munkásmozgalmára vonatkozóan.[12]
Művei
Német nyelven
Herr von Treitschke, der Sozialistentödter und die Endziele des Liberalismus. Genossenschaftsbuchdruckerei, Leipzig, 1875
Herr Sonnemann. Zwei Leitartikel der Staatsbürger Zeitung. Den Frankfurter Reichstagswählern gewidmet. Berlin, 1876
Zur Geschichte der deutschen Socialdemokratie. Ein historischer Versuch. Faber, Magdeburg, 1877
Herr Hofprediger Stöcker der Socialpolitiker. Eine Streitschrift. Schünemann, Bremen, 1882
Franz Duncker. Ein Gedenkblatt. Gutenberg Druck und Verlag, Berlin, 1888
Der Fall Lindau. K. Brachvogel & Ranft, Berlin, 1890
Kapital und Presse. Ein Nachspiel zum Fall Lindau. K.Brachvogel & Ranft, Berlin, 1891
Herrn Eugen Richters Bilder aus der Gegenwart. Eine Entgegnung. Wörlein & Co., Nürnberg, 1892
Die Lessing-Legende. Eine Rettung, nebst einem Anhang über den historischen Materialismus. J. H. W. Dietz, Stuttgart, 1893
Gustav Adolf. Ein Fürstenspiegel zu Lehr und Nutz der deutschen Arbeiter. Verlag der Expedition des Vorwärts, Berlin, 1894 (2. verb. Aufl., 1908)
Geschichte der deutschen Sozialdemokratie. 2 Teile, Dietz, Stuttgart 1897/98 (2.verb. Aufl., 4B de., Stuttgart, Dietz, 1903/04)
Herrn Hardens Fabeln. Eine nothgedrungene Abwehr. H. Walther, Berlin, 1899
Weltkrach und Weltmarkt. Eine weltpolitische Skizze. Vorwärts, Berlin, 1900
Arbeiterklasse und Flottenvorlage. Vorwärts, Berlin, 1900
Briefe von Ferdinand Lassalle an Karl Marx und Friedrich Engels 1849 bis 1862 hrsg. von Franz Mehring. J. H. W. Dietz Nachf. (G.m.b.H.), Stuttgart, 1902
Meine Rechtfertigung. Ein nachträgliches Wort zum Dresdner Parteitag. Verlag der Leipziger Buchdruckerei, Leipzig, 1903
Schiller. Ein Lebensbild für deutsche Arbeiter. Verlag der Leipziger Buchdruckerei, Leipzig, 1905
Jena und Tilsit. Ein Kapitel ostelbischer Junkergeschichte. Verlag der Leipziger Buchdruckerei, Leipzig, 1906
Eine Geschichte der Kriegskunst. Paul Singer, Stuttgart, 1908
Wilhelm Wolff: Gesammelte Schriften. Nebst einer Biographie Wolffs von Friedrich Engels. Mit Einleitung und Anmerkungen. Hrsg. von Fr. Mehring. Jubiläums-Ausgabe. Buchhandlung Vorwärts, Berlin, 1909 (=Sozialistische Neudrucke III)
Antonio Labriola. Zum Gedächtnis des Kommunistischen Manifestes. Eingeleitet und übersetzt von Franz Mehring. Mit einem Bildnis des Verfassers. Verlag der Leipziger Buchdruckerei Aktiengesellschaft, Leipzig, 1909 (Reprint: Verlag Neue Kritik, Frankfurt am Main, 1970 =Archiv sozialistischer Literatur)
Deutsche Geschichte vom Ausgang des Mittelalters. Ein Leitfaden für Lehrende und Lernende. 2 Teile, Vorwärts, Berlin, 1910/11.
Heinrich Heines Werke in zehn Bänden. Mit einer biographischen Einleitung. Buchhandlung Vorwärts, Berlin, 1911
Freiligrath und Marx in ihrem Briefwechsel. Singer, Stuttgart, 1912 (= Ergänzungshefte zur Neuen Zeit)
1807 bis 1812. Von Tilsit nach Tauroggen. Dietz, Stuttgart, 1912
1813 bis 1819. Von Kalisch bis Karlsbad. Dietz, Stuttgart, 1913
Kriegsartikel. Aktion, Berlin, 1918
Karl Marx. Geschichte seines Lebens. Leipziger Buchdruckerei, Leipzig, 1918
Gesammelte Schriften. (15 Bände). Dietz Verlag, Berlin, 1960–1967. ISBN 3320007629
Magyarul
Marx Károly élete; ford. Rab Pál; Népszava, Bp., 1925
A Lessing-legenda. A porosz despotizmus és a klasszikus irodalom történetéhez és bírálatához; ford. Pázmány Péter Tudományegyetem Német Intézetének munkaközössége; Szikra, Bp., 1950
Esztétikai barangolások. Válogatott írások az irodalom köréből; vál., bev., jegyz. Széll Zsuzsa, ford. Birki Ágnes et al.; Kossuth, Bp., 1969 (Esztétikai kiskönyvtár), 265 old.
A történelmi materializmusról; ford. Glavina Zsuzsa; Kossuth, Bp., 1979, 157 old. ISBN 9630913909
Tanulmányok a német történelemről; vál., előszó Gunst Péter, ford. ifj. Barta János; Gondolat, Bp., 1981, 597 old. ISBN 963280970X
Karl Marx. Életrajz. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1982. 639 old. [3. kiadás] ISBN 9630919745
A német szociáldemokrácia ifjúkora. Részletek „A német szociáldemokrácia történeté”-ből; vál., jegyz. Hamburger Mihály, utószó Jemnitz János, ford. Kis János; Európa, Bp., 1987 (Clio), 619 old. ISBN 9630740702
↑Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Меринг Франц, 2015. szeptember 28.
↑Munkásmozgalom-történeti Lexikon. Kossuth Könyvkiadó 1976.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Franz Mehring című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
Franz Mehring (angol nyelven). marxists.org, 2007. július 30. (Hozzáférés: 2012. október 17.)
