|
Gömöry László
Gömöry László (Zábava, Gömör vármegye, 1868. július 27.–Alsósajó, Gömör vármegye, 1934. április 17.), csendőrezredes, a Ferenc József-rend lovagja. Családja és származásaA régi dobsinai ágostai hitvallású buléner polgári származású Gömöry családnak a sarja, amelynek az ősei 1326 óta űzték a bányászatot szabad polgárokként. A család legkorábbi ismert említése 1651-ből való és több száz éven át dobsinai városbírák is voltak; felmenői Rákóczi Ferencnek gyártottak fegyvereket a dobsinai bányászokkal és kohászokkal együtt.[1] Apja az 1836-ban Dobsinán született Gömöry András, mészárosmester, anyja Langhoffer Borbála volt.[2] Az apai nagyszülei Gömöry András (1810–1879), aki uradalmi gazdatisztként dolgozott Felsőhámoron, és Springer Zsuzsanna voltak.[3] Az apai nagyapai dédszülei Gömöry Simon (1774–1825), dobsinai bányász,[4][5] és Róth Eszter (1779–1857) voltak.[6][7] Gömöry László csendőrnek az elsőfokú unokatestvérei: Gömöry Anna Mária Etelka (1874–1946),[8] akinek a férje Lenz Gyula (1848–1910) budapesti magyar déligyümölcskereskedő, bérháztulajdonos,[9][10] valamint Gömöry Irén (1888–1958), akinek a férje dr. Lux Gyula (1884–1957), nyelvész, tanügyi főtanácsos, a Magyar Királyi Állami Német-nyelvű tanítóképző Líceum alapítója és igazgatója volt. Gömöry Lászlónak a másodfokú unokatestvérei vitéz Gömöry Árpád (1882–1943) vezérőrnagy, az Osztrák Császári Vaskorona-rend lovagja, Borsod-Gömör vármegye-, majd Észak-Pest vármegye testnevelési felügyelője, a "Dobsinai Társaskör" tagja, író, valamint Gömöry Vilma (1885–1962)[11] színésznő voltak.[12][13] ÉleteA rozsnyói Evangélikus kerületi főgimnáziumban fejezte be az alaptanulmányait.[14] Gömöry László nagy csendőri karriert futott be. Gömöry fiatal korában Rozsnyón, mint csendőrtiszt szolgált, később elkerült Magyarország nagyobb városaiba és a háború alatt a kolozsvári csendőrkerület parancsnoka lett. 1893. április 1-vel Gömöry László, V. sz. csendőrkerületbeli címzetes őrsvezetőt hadapróddá nevezték ki.[15] 1894. szeptember 1-ével Gömöry László I. számú csendőrkerületbeli hadapród tiszthelyettes a besztercei szakasz vezetésével bízták meg.[16] 1896. december 1.-jén Gömöry László I. sz. csendőrkerületbeli hadnagy, besztercei szakasz parancsnok, hasonló minőségben Kolozsvárra helyezték át.[17] 1897. május 1-jén főhadnaggyá léptették elő. 1901. februárjában a marosvásárhelyi választásoknál véres epizód zajlott. A választás alkalmával összesen huszonkét csendőr volt Marosvásárhelyen összpontosítva Gömöry László főhadnagy parancsnoksága alatt. Ez alatt a krízis alatt kiválóan tartotta a rendet a főhadnagy a csendőrei segítségével az erdélyi városban.[18] 1901. július 1-jén Gömöry László I. sz. csendőrkerületbeli főhadnagy, dicsőszentmártoni szakaszparancsnok, hasonló minőségben a VI. sz. csendőrkerületbe, Székesfehérvárra helyezték át.[19] 1916. augusztus 1-jén Gömöry László őrnagyot alezredessé léptették elő.[20] Harcolt az orosz és a román frontokon, ahol több magas kitüntetést szerzett: Gömöry László, I. számú csendőrkerületbeli csendőr alezredesnek 1917. szeptember 1-én a Ferenc József-rend lovagkeresztjét a hadi-díszítménnyel adományozta az uralkodó.[21] A Kormányzó 1920. május 3-án Budapesten kelt elhatározásával elrendelte Gömöry László kolozsvári csendőrkerületbeli alezredesnek, a megejtett felülvizsgálat alapján, mint rokkantnak, mindennemű népfölkelési szolgálatra is alkalmatlannak nyugállományba való helyezését.[22] Az összeomlás után visszatért szülőfalujába, ahol csendes elvonultságban élt haláláig. A község szlovák lakosai megható szeretettel viseltettek a magyar úr iránt és több ízben felajánlották neki a bírói tisztséget, amit Gömöry László mindig elhárított magától. Közel negyven évi szolgálat után hiába kérte nyugdíját, a csehek egy fillér járandóságot sem folyósítottak számára.[23] Jegyzetek
|
||||||||||||||
