|
Gyökér   A gyökér (latinul radix) a hajtásos növények – azaz a harasztok, nyitvatermők és zárvatermők – jellemzően a talajban kialakult levéltelen, szártagok nélküli része, amelynek feladata a növény rögzítése, valamint a víz- és ásványianyag-felvétel. A gyökerek csúcsát a gyökérsüveg (kaliptra) borítja, ami védi a növekvő, a talajszemcsék közé behatoló gyökeret. A növekvő gyökér azzal tud a talajban könnyen előrejutni, hogy a gyökércsúcsot védő gyökérsüveg külső sejtjeinek fala a talajszemcsékkel való súrlódás következtében leszakad, ezzel együtt elnyálkásodik, s így csökkenti a súrlódást.[1] Esetenként a gyökér mintegy a növény föld feletti szárából eredve, a talaj felé törekedve is növekedhet (léggyökér), s az sem ritka, hogy a szár a talaj alatt folytatódik (pl. rizóma). A gyökrügyből (radicula) ered. A tápanyagok koncentrációjától függően a gyökerek citokinint szintetizálnak, ami szabályozza a hajtások növekedését. A gyökerek gyakran tápanyag tárolására is szolgálnak. A legtöbb edényes növényfaj gombákkal áll szimbiotikus kapcsolatban, mikorrhizát alkotva, a gomba micéliumából kiinduló gombafonalak behálózzák a növény gyökereit, és kölcsönösen segítik egymás tápanyagokhoz jutását); ez annyira elterjedt, hogy akár azt is mondhatjuk, hogy a vizet (és szervetlen tápanyagokat) felvevő növényi szerv nem a gyökér, hanem a mikorrhiza.[2] Egyes baktériumok is kapcsolódhatnak a gyökerekhez. Számos növényi hormonoknak itt található a szintézishelye (pl. citokinin), valamint ún. másodlagos növényi anyagok (pl. alkaloidok). Egy példa a nikotin a levelekben, ami a gyökérben szintetizálódott. TípusaiA gyökér a magban lévő gyököcskéből fejlődik. A csíragyökér a talaj felé görbül, innentől függőlegesen lefelé növekszik. Ha a főgyökéren elsőrendű, másodrendű, harmadrendű, negyedrendű, majd hajszálgyökerek keletkeznek, főgyökérrendszer típusnak (más néven heterogén radicatio, allorhizás gyökérrendszer) nevezzük. Az oldalgyökerek a talaj felszínével párhuzamosan növekednek. Amennyiben a gyökérrendszerben nincs többszintű elágazódás, bojtos vagy mellékgyökérrendszernek (homogén radicatio, homorrhizás gyökérrendszer) nevezzük. A kétszikűek és egyszikűek közötti különbségtétel hagyományosan egyik elkülönítő bélyege (volt) egyszikűek esetén a mellék-, kétszikűek esetében főgyökérrendszer léte. Valódi gyökerekA mag csírázása során a gyököcskében fejlődik. Járulékos gyökerekKeletkezésük szerint a gyökerek – ha nem a gyököcskéből indulnak fejlődésnek, járulékos gyökerek. A növény bármely részén létrejöhetnek. A gyökér szerepének megfelelő, normális működésűek, csak a keletkezésük tér el a normálistól. Ilyen járulékos gyökerek a hajtáseredetű gyökerek, amelyek szárból, levélből hajtanak ki. Továbbá a szárcsomókon, idősebb gyökereken, levélhónaljban, virágzat sarjhagymáin alakulnak ki különböző növényeken. A harmatgyökerek a talaj szintjéhez közel fejlődött járulékos gyökerek. A földben lévő szárakon: rizómákon, tarackokon is kihajtanak, és fogalma szerint az egyszikűek mellékgyökerei is járulékos gyökerek. Módosult gyökerekA környezethez való alkalmazkodás (tápanyagfelvétel, raktározás, fényért való igény, védekezés) okán a gyökerek működése, kinézete többféleképpen módosult. A raktározó gyökerek kialakulása évelő vagy kétéves növényekre jellemző. A gumósgyökér vagy koloncos gyökér figyelhető meg pl. a dálián; a karógyökér (tápanyagot raktározó főgyökér), pl. a sárgarépa esetében; a répatest kialakulásánál pedig a hajtás szövetei is részt vesznek a raktározásban, ilyen pl. a cékla.
Az esőerdőkben vékony a talajréteg ezért a gyökerek nem tudnak mélyre hatolni. Ezért hogy ne dőljenek ki az 50 méteres fák ilyen nagy palánkgyökérnek nevezett gyökeret növesztettek.
Jegyzetek
Források
További információk |
