Ez a szócikk a filozófusról szól. Hasonló címmel lásd még: Hermann István (egyértelműsítő lap).

Hermann István
Született	Hermann István 1925. október 10. Budapest
Elhunyt	1986. szeptember 12. (60 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Heller Ágnes
Foglalkozása	filozófus, esztéta, kritikus, pedagógus, egyetemi tanár
Tisztsége	igazgató (1977–1986)
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1950)
Kitüntetései	SZOT-díj (1976) Színikritikusok Díja (1984)
Sírhelye	Farkasréti temető (20. körönd-17. fülke)
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Hermann István témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Hermann István (Budapest, 1925. október 10. – Budapest, 1986. szeptember 12.) magyar filozófus, esztéta, kritikus, pedagógus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1976, rendes: 1985). Első felesége Heller Ágnes volt.

A zsidó származású Hermann István (héber nevén: Slomó), meggyőződéses cionista volt Heller Ágnes barátnőjével együtt az 1945-1948-as években. Hánoár Hácijoni (Cionista Ifjuság) vezetőségi tagja volt, majd később belépett a kommunista pártba Heller Ágnessel együtt.^[1] Az Egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Kar-n végezte el 1945–1950 között magyar-filozófia-politikai gazdaságtan szakon, ahol Lukács György tanítványa volt.

1950–1956 között közgazdasági technikumi tanár volt. 1956–1958 között illetve 1967–1973 között tudományos munkatársként dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetében. 1957-ben, majd 1968-tól megbízott előadó volt az ELTE BTK-n. 1958-tól ismét középiskolai oktató volt a Kaffka Margit Gimnáziumban. 1965–1967 között a Színháztudományi Intézetben tudományos munkatársa, főmunkatársa volt. 1973-tól tudományos tanácsadó volt az ELTE BTK-n. 1973-ban egyetemi tanárrá nevezték ki. 1977–1986 között a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem vezetője volt. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

A filozófia történetének kutatása és oktatása mellett foglalkozott esztétikával is. A modern médiumok esztétikai felépítését is kutatta. Lukács György írásait és filozófiai személyiségét is vizsgálta. Tagja volt a Pen Clubnak, az Írószövetségnek, a Színházművészeti Szövetségnek, a nemzetközi Hegel Társaságnak. A Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságának elnöke volt.

• A magyar drámáért (tanulmányok, 1955)
• Arany János esztétikája (1956)
• Filmesztétikai tanulmányok (tanulmányok, Almási Miklóssal és Gyertyán Ervinnel, 1961)
• Sigmund Freud avagy a pszichológia kalandja (1964)
• A modern színpad (1966)
• A polgári dekadencia problémái (1967)
• Vászon és függöny (1967)
• Kant teleológiája (1968)
• Szent Iván éjjelén (tanulmány, 1969)
• A szocialista kultúra története (1970)
• A giccs (1971)
• A személyiség nyomában (Drámai kalauz, esszék, 1972)
• A szfinx rejtvénye (1973)
• Üzenet az iskolának (1973)
• Lukács György gondolatvilága (1974)
• A mai kultúra problémái. Kapitalista kultúra, szocialista kultúra (1974; németül: 1985)
• Évadok tanúsága (1976)
• Televízió, esztétika, kultúra (1976)
• A gondolat hatalma (tanulmányok, 1978)
• Teleológia és történetiség (1979)
• Válságok és változások. Aktuális gondolatok (1981-1982)
• Ideológia és kultúra a hetvenes években (1982)
• Az értelemig és tovább! A filozófia nagy problémái (1982)
• Kultúra és személyiség (1982)
• Veszélyes viszonyok (esszék, 1983)
• A filozófia történetéről (1985)
• A kíváncsiság dicsérete (1985)
• Lukács György élete (1985)
• A hitvitától a drámáig (1985)
• Sigmund Freud: Álomfejtés (műfordítás, 1985)
• Van Gogh (1985)

• 1985: Pro Universitate díj (ELTE)

• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 963-8607-10-6
• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7

• Magyar életrajzi lexikon
• Kortárs magyar írók