|
Horváth Béla (színművész)
Horváth Béla (Borosjenő, 1927. április 23. – Kolozsvár, 1981. szeptember 5.) erdélyi magyar színművész, műfordító, Bisztrai Mária férje.  ÉletpályájaKözépiskoláit Aradon, Gyulafehérváron, majd Nagyváradon végzi (1945); felsőfokú tanulmányait 1947-ben kezdi a kolozsvári Színművészeti Főiskolán, ahol megszerzi a színészi, majd rendezői képesítést. 1948-tól haláláig megszakítás nélkül a kolozsvári Állami Magyar Színház tagja, közben az Állami Magyar Opera rendezője is (1955–65). 1961 és 1969 között feleségével, Bisztrai Máriával vezették a Stúdió Színpadot nagy sikerrel. Több bemútató fémjelzi tevékenységüket. Első írása Gyönyörű pálya címen az Igaz Szóban jelent meg (1956). Az Utunk, Igaz Szó, Dolgozó Nő s napilapok közölték cikkeit, karcolatait; az Igazságban jelent meg Emlékszel? című sorozata, amelyben emlékiratszerűen örökítette meg a színi pálya eseményeit, problémáit, egyéniségeit, történeti mozzanatait (1981). Lefordította Horia Lovinescu Ulmi fény című színművét (1955) és F. Comișel–Nicu Constantinescu London csillaga című operettjét (1978). Mint rendező színre vitte Deák Tamás, Méhes György, Fodor Sándor több darabját, s először mutatta be – eredeti szöveggel – hivatásos színpadon Bornemisza Péter 1558-as Szophoklész-átdolgozását, a Magyar Elektrát (1974). Balett-librettót írt Hary Béla zenéjére Jókai Sárga rózsa c. regénye nyomán (1975). Főbb szerepei
Főbb rendezései
Jegyzetek
Források
További irodalom
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
