II. Vszeszláv polocki fejedelem

Vszeszláv Brjacsiszlavics
Vszeszláv a Radzivill-kódexben
Polock fejedelme
Uralkodási ideje
1044 – 1068
Elődje	I. Brjacsiszláv
Utódja	Msztyiszláv
Kijevi nagyfejedelem
Uralkodási ideje
1068. szeptember 14. – 1069 április
Elődje	I. Izjaszláv
Utódja	I. Izjaszláv
Polock fejedelme
Uralkodási ideje
1071 – 1101. április 14.
Elődje	Szvjatopolk
Utódja	David
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Rurik-dinasztia
Született	kb. 1029 Polack
Elhunyt	1101. április 14. Polack
Nyughelye	Szent Szófia-székesegyház
Édesapja	I. Brjacsiszláv
Gyermekei	Gleb Vseslavich II. Rogvolod polocki fejedelem Roman Vseslavich of Polotsk David polocki fejedelem Rostislav Vseslavich of Polotsk Svyatoslav Vseslavich of Polotsk
A Wikimédia Commons tartalmaz Vszeszláv Brjacsiszlavics témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Vszeszláv Brjacsiszlavics vagy Varázsló Vszeszláv (oroszul Всесла́в Брячисла́вич, Всесла́в Чароде́й; kb. 1029 – 1101. április 14.) Polock fejedelme 57 éven keresztül, rövid ideig kijevi nagyfejedelem. Az Igor-énekben és a keleti szláv mondákban varázslóként és alakváltóként szerepel.

Apja Brjacsiszláv polocki fejedelem volt, anyja neve nem ismert. A Rurikovicsok polocki ága ugyanúgy Nagy Vlagyimirtól származott, mint a kijevi főág, de az ő ősük az idősebb Izjaszláv volt, szemben a fiatalabb kijevi Jaroszlávval. Ezért a polockiak magukat tekintették jogos trónutódnak, ám a kijevi ág azzal vetette el igényüket, hogy Izjaszláv soha nem volt nagyfejedelem (mivel meghalt még apja előtt).

Vszeszláv apja 1044-es halála után lett Polock fejedelme, tizenöt éves korában. Sokáig békében élt a nagyfejedelemmel, 1060-ban Izjaszlávval és fivéreivel közösen viselt hadat a lovasnomád úzok ellen. Viszonyuk azonban hamarosan megromlott és Vszeszláv támadni kezdte a környező fejedelemségeket. 1065-ben Kijev környékét dúlta fel és ostrom alá vette Pszkovot (elfoglalni nem tudta). 1067-ben legyőzte a novgorodi herceg seregét és kifosztotta Novgorodot, elhurcolva onnan a templomok kegyszereit, ikonjait és harangjait, hogy a Polockban épülő Szent Szófia-székesegyházat ékesítse velük. Még ugyanebben az évben Novogrudokot is elfoglalta.

Izjaszláv nagyfejedelem és két öccse (a csernyigovi Szvjatoszláv és perejaszlavli Vszevolod, az ún. "Jaroszlavicsok triumvirátusa") nem tűrte sokáig a fosztogatásokat, közös haderejükkel 1067. március 3-án a Nyemiga folyó mellett vereséget mértek Vszeszlávra, majd négy hónappal később béketárgyalások ürügyén csellel elfogták. Ezután Kijevbe hurcolták, ahol két fiával együtt porubba (a fogoly köré épített ajtó nélküli fabörtön) zárták.

Vszeszláv egy évig volt fogságban. 1068-ban a nagyfejedelem nagy vereséget szenvedett a kunoktól és visszamenekült Kijevbe. A kijevi nép fegyvert és lovakat követelt tőle, hogy megvédhessék magukat a nomádoktól, amit Izjaszláv megtagadott. A nép erre fellázadt, Izjaszláv pedig Lengyelországba menekült. A felkelők kiszabadították Vszeszlávot és a nagyfejedelmi trónra ültették.

Hét hónappal később Izjaszláv lengyel sereggel visszatért, Vszeszláv pedig egy éjszaka családostul elhagyta Kijevet és a balti vótokhoz menekült. 1071-ben sikerült elűznie a Polockba ültetett Izjaszláv-fiút, Szvjatopolkot. Bár ezután a nagyfejedelem másik fiától, Jaropolktól vereséget szenvedett, mégis sikerült megmaradnia városában, nem utolsósorban azért, mert 1073-ban felbomlott a fivérek triumvirátusa és Izjaszlávot öccsei megbuktatták.

Az új nagyfejedelem Szvjatoszláv lett, aki azonban néhány évvel később, 1076-ban meghalt. Vszeszláv kihasználta a bizonytalan helyzetet és 1077 tavaszán ismét Novgorodra támadt. Válaszul ugyanazon év nyarán majd telén a csernyigoviak majd a kijeviek vezettek ellene hadjáratot. A 70-es, 80-as évek fordulóján Vszeszláv Szmolenszket támadta meg, mire Vszevolod nagyfejedelem fia két hadjárattal teljesen feldúlta a Polocki fejedelemséget.

Vszeszláv még életében szétosztotta birtokait nagyszámú fia között, így 1101-es halála után a Polocki fejedelemség 6-7 részfejedelemségre esett szét.

Vszeszlávot a kortársak és a későbbi hagyomány volhv-ként (pogány pap, látnok, varázsló) emlegették. A Nyesztor-krónika szerint anyja "boszorkánysággal" szülte és már születésekor látszott a fején levő anyajegyből a természetfölötti hatalma. Más adatok szerint ingben (burokban?) született, és a méhlepénye egy darabját később amulettként viselte magán.

Vszeszláv szerepel az Igor-énekben is, ahol azt írják róla hogy boszorkány és éjszaka farkas formájában kóborol. Leírják, hogyan foglalta el Novgorodot és utána a csatáját a három fivérrel, valamint hogy hamarabb került Kijevbe mint ahogyan szeretett volna. Kijevben pedig hallotta a polocki katedrális harangját.

A népi mondákban Volh Vszeszlavjevics (vagy Volga Szvjatoszlavics) bogatir alakja alapul a fejedelem személyén.

Vszeszláv feleségének neve nem ismert. A hagyomány szerint hét fia volt, de a kutatások szerint Borisz csak Rogvolod keresztségben kapott neve. Születésük sorrendje i bizonytalan. Fiai:

• David (kb 1050 - 1129 után), polocki fejedelem
• Gleb (†1119), minszki részfejedelem
• Borisz (Rogvolod)(1054 előtt-1128), polocki fejedelem
• Román (†1114) izjaszlavli részfejedelem
• Szvjatoszláv (†1129 után), vityebszki részfejedelem
• Rosztyiszláv (kb 1070 - 1130 után) lukomi részfejedelem

• ПСРЛ, т. 7. Воскресенская летопись. СПб., 1856. 544 с.
• ПСРЛ, т. 9. Патриаршая, или Никоновская летопись. Ч. 1. СПб., 1862. 256 с.
• ПСРЛ, т. 15. Тверский летописный сборник.-СПб., 1863 – 506 с.
• Алексеев Л. В. Полоцкая земля // Древнерусские княжества X–XIII вв. М., 1975. – 202-239 с.
• Грушевський М. С. Історія України-Руси. Т. 2. К., 1992. 633 с.
• Данилович В. Е. Очерк истории Полоцкой земли до конца XIV столетия. К., 1896. − 731 с.
• Рапов О. М. Княжеские владения на Руси в Х первой половине XIII в. М., 1977. − 261 с.
• Всеслав Брячиславич // Энциклопедический словарь Брокгауза и Ефрона: В 86 томах (82 т. и 4 доп.). – СПб., 1890–1907
• Рыжов К. Все монархи мира. Россия. – М.: Вече, 1998. – С. 209–210. – 16 000 экз. – ISBN 5-7838-0268-9
• Войтович Л. Рюриковичі. Ізяславичі полоцькі // Князівські династії Східної Європи (кінець IX – початок XVI ст.): склад, суспільна і політична роль. Історико-генеалогічне дослідження. – Львів: Інститут українознавства ім. І.Крип’якевича, 2000. – 649 с. – ISBN 966-02-1683-1

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Всеслав Брячиславич című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Orosz uralkodók családfája