II. Szvjatoszláv kijevi nagyfejedelem

II. Szvjatoszláv
Szvjatoszláv (jobb szélen) a családjával
Csernyigovi fejedelem
Uralkodási ideje
1054 – 1073
Elődje	nem volt
Utódja	Vszevolod
Kijev nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1073 – 1076. december 27.
Elődje	I. Izjaszláv
Utódja	I. Vszevolod
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Rurik-dinasztia
Született	1027 feltehetően Kijev
Elhunyt	1076. december 27. (48-49 évesen) Kijev
Édesapja	I. Jaroszláv
Édesanyja	Svédországi Ingegerd
Testvére(i)	Anasztázia magyar királyné Kijevi Anna Elisiv of Kiev I. Vszevolod kijevi nagyfejedelem I. Izjaszláv kijevi nagyfejedelem Igor Yaroslavich II. Vlagyimir novgorodi fejedelem Vyacheslav Yaroslavich
Házastársa	Oda von Babenberg Kikilia
Gyermekei	Gleb Svyatoslavich Davyd Sviatoslavich Oleg I of Chernigov Rurik Vszeszlava lengyel királyné Yaroslav of Murom Roman Svyatoslavich
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Szvjatoszláv témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

II. Szvjatoszláv Jaroszlavics (oroszul: Святосла́в Яросла́вич; 1027^[1] – 1076. december 27.^[1][2]) Csernyigov fejedelme, majd kijevi nagyfejedelem 1073-tól haláláig.

Szvjatoszláv 1027-ben született Bölcs Jaroszláv és felesége, a svéd hercegnő Ingegerd harmadik fiaként. Amikor apja a halála előtt szétosztotta fiai között az országot, Szvjatoszláv a csernyigovi részfejedelemséget kapta.

Amikor 1054-ben bátyja, Izjaszláv a Kijevi Rusz trónjára lépett, bevonta a kormányzása Szvjatoszlávot és Vszevolod öccsét is és majdnem húsz évig a "Jaroszlavicsok triumvirátusa" vezette az országot. A három fivér egymásra támaszkodva sikeresen bővítette jövedelmeit - akár a kisebb hercegek rovására -, a csernyigovi püspök metropolitai rangot kapott és a fejedelem jelentős építkezéseket kezdett a városában.

Miután 1068-ban az Alta folyónál a három fivér serege súlyos vereséget szenvedett a kunoktól és a kijevi felkelés elől Izjaszláv Lengyelországba menekült, november 1-én Szvjatoszláv háromezer harcosával vereséget mért a négyszeres túlerőben levő, elbizakodott kunokra és a Novgorodi krónika szerint vezérüket, Sarukánt is foglyul ejtette. Miután Izjaszláv lengyel csapatokkal visszatért, Szvjatoszláv és Vszevolod lebeszélte őt a kijeviek túlzott megbüntetéséről. Ugyanekkor az elhalálozó novgorodi fejedelem helyére Szvjatoszláv legidősebb fiát, Glebet ültették.

1073-ban Vszevoloddal egyetértésben megfosztotta a tróntól Izjaszlávot, aki Nyugat-Európába menekült. Szvjatoszláv lett az új nagyfejedelem, Csernyigovot átadta Vszevolodnak, az ő fejedelemségét (Perejaszlavlt) pedig Szvjatoszláv másik fia, David kapta meg. Sikerült elérnie, hogy Lengyelország ezúttal ne támogassa Izjaszláv ügyét, sőt szövetséget is kötött velük; 1076-ban kijevi csapatok is támogatták a csehekkel harcoló lengyeleket.

1076. december 27-én Szvjatoszláv ötvenéves korában meghalt, állítólag egy daganatának felvágása következményeként. Bár Kijevben volt nagyfejedelem, Csernyigovban temették el. A trónt rövid időre Vszevolod foglalta el, aki röviddel később átadta azt a lengyel segítséggel visszatérő Izjaszlávnak.

Miután Oroszországba került I. Simeon bolgár cár (megh. 927) 25 különböző bizánci szerző 383 görögből fordított cikkét tartalmazó gyűjteménye, 1073-ban lemásolták Szvjatoszláv számára.^[3] Emiatt az irodalomtudományban "Szvjatoszláv-gyűjtemény" néven lett ismeretes.^[3]

Szvjatoszláv kétszer nősült, első felesége az ismeretlen származású Killikia (vagy Kikilia, Cecilia) volt. Ebből a házasságából egy lány és négy fia született:

• Rurik (†1089 után) lengyel királyné
• Gleb (†1078) tmutarakanyi, novgorodi és perejaszlavli fejedelem
• Roman (†1079) tmutarakanyi fejedelem
• David (†1123) perejaszlavli, muromi, szmolenszki, novgorodi és csernyigovi fejedelem
• Oleg (†1115) tmutarakanyi és csernyigovi fejedelem

Másodszor Liutpold von Babenberg őrgróf lányát, a stadeni Odát vette feleségül, aki III. Henrik császár és IX. Leó pápa rokona volt. Gyermekeik:

• Jaroszláv (†1127) csernyigovi és muromi fejedelem

A. Nazarenko elmélete szerint született egy lányuk is, aki Bizáncba ment férjhez és az ő lánya (Szvjatoszláv unokája) szeldzsuk fogságba esve II. Kilidzs Arszlán szultán anyja lett. A szultánról ismert, hogy anyja révén a német kereszteslovagok rokonának tartotta magát.

• Древняя Русь в свете зарубежных источников. Под ред. Е. А. Мельниковой. – М.: Логос, 2000 г., 608 с.
• Карпов А. Ю. Ярослав Мудрый. – 2-е изд., испр. и доп. – М.: Молодая гвардия, 2005. – 592 с. – (Жизнь замечательных людей: Серия биографий; Вып. 948 (1148)). – 8000 экз. – ISBN 5-235-02831-7
• Назаренко А. В. Древняя Русь на международных путях: Междисциплинарные очерки, культурных, торговых, политических отношений IX–XII веков. – М.: Языки Русской Культуры, 2001. – 784 с. – (Studia Historica). – 1000 экз. – ISBN 5-7859-0085-8
• Назаренко А. В. О династических связях сыновей Ярослава Мудрого // Отечественная история. – М.: Наука, 1994. – № 4–5. – С. 181–194.
• Vlagyimir Boguszlavszki, Jelena Kuksina: Slawjanskaja enziklopedija. Kijewskaja Rus Moskowija: w 2 t. T. 2. Olma Media Group, 2001, 335–336. oldal ISBN 978-5-224-02251-9 (oroszul)

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Святослав Ярославич című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Orosz uralkodók családfája

Előző uralkodó: I. Izjaszláv

Kijevi nagyfejedelem 1073 – 1076

Következő uralkodó: I. Vszevolod