|
III. Olaf svéd király
III. Olaf Eriksson vagy Kincses Olaf (svédül: Olof Skötkonung), (kb. 980 – 1022[2][3]) az első keresztény svéd király volt 994 és 1022 között, ő kezdte el a keresztény hit elterjesztését,[2] ám a nagy hatalmú pogány nemzetségfők meghiúsították erőfeszítéseit.[4] Olaf és fiai egyesítették Svédországot,[3] ő volt az első svéd király, akit a sveák és a göták egyaránt elismertek uralkodójuknak.[5] ÉleteTrónralépteVI. Erik fiaként született.[2] A még pogány Novgorodban nevelkedett, fiatal korában viking vezér volt a Keleti- és Északi-tengeren.[6] Olaf volt az első, aki bizonyíthatóan uralkodott Mälardalen és Västergötland tartományok felett. Királyi székhelye is a göták földjén, Husebyban volt.[5] 1000-ben ő veretett először pénzt (penning) Svédországban Sigtuna városában, amelyen a neve is rajta van.[5] Ez egyben mälardaleni hatalmi bázisát is igazolja. Dán–svéd háborúUralkodásának kezdetén Olaf háborúban állt a dán Villásszakállú Svend (Svend Tveskægg) uralkodóval, akinek országára Olaf azon az alapon tartott igényt, hogy édesapja, Erik egy ideig (992–993) kormányozta. A háború dán győzelemmel végződött, a kialakult helyzetet pedig Olof anyja, Büszke Sigrid (Sigrid Storråda) és a dán király (I. Svend) közti házasság[2] stabilizálta. A közeledés a két uralkodó között oda vezetett, hogy Olaf Svend kidrállyal és a felkelő norvég nemességgel szövetkezve[2] megtámadta a norvég uralkodót, Olaf Tryggvasont 1000-ben[4] a Svolder sziget mellett.[2] A svolderi győzelem után a két király felosztotta Norvégiát. Olaf Bohuslän és Dél-Trøndelag tartományokat kapta, ahol a norvég nemesség felkelése az új uralkodó ellen is folytatódott, így azokat a svéd királynak fel kellett adnia. Ezután hozzáadta törvénytelen leányát, Holfrith-et Svend jarlhoz (grófhoz), a frissen dán fennhatóság alá került Norvégia egyik alkirályához.[4] A kereszténység felvétele1008-ban[7] Husabyban felvette a keresztséget.[8] Norvég–svéd háború1015 után Olav Haraldsson visszatért a norvég trónra, és elűzte a svéd királyt Bohuslän-ből, végső győzelmet azonban nem volt képes aratni felette. A hosszú harcok alatt a Keleti-tenger túlsó partján élő svédek függetleníteni tudták magukat az adórendszertől. Az ország ügyeinek elhanyagolását látva a svéd nép arra kényszerítette Olaf királyt, hogy kössön békét Olaf Haraldssonnal (akihez feleségül kellett adnia másik törvénytelen leányát, Astridot[4]), sőt svéd királyként sem ismerték el a továbbiakban. Törvényes leánya, Ingigerth Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem felesége lett.[4] HalálaÉlete végére Olaf királyt Svea népe arra kényszerítette, hogy hatalmát szorítsa vissza Västergötlandra, míg fia Jakab megkapta a királyi címet. Egy norvég - balti szláv hajóhad elleni csatában halt meg Swold szigete mellett: veresége után (viking szokás szerint) vízbe ugrott.[6] Skarában vagy Linköpingben temették el. A kereszténységOlaf uralkodásáról a korabeli források sokszor ellentmondásosak. Ő volt az első svéd király, akinek uralkodását a Hamburg-Brémai Érsekség elismerte.[9] Az első svéd király, aki megkeresztelkedett, és keresztségét meg is tartotta. A keresztelési ceremóniát a hagyomány szerint Szent Sigfrid vezette. A király részt vállalt a kereszténység terjesztésében is a skandináv területeken,[9] így Izland és Norvégia apostolának tekintik.[6] Bár hitbuzgó kereszténnyé vált, de az ősi skandináv vallásnak az uppsalai pogány szentély köré csoportosult hívei megakadályozták abban, hogy kényszerrel bevezesse a kereszténységet.[4] Az európai országokból küldött misszionáriusok azonban véghez vitték a térítést.[4] Családja
Jegyzetek
Külső hivatkozások
Kapcsolódó szócikkek
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
