Valdemár halála (1375) után Olafot ültették Dánia trónjára (1376[6]), majd édesapja utódaként a norvég korona is reá szállt.[6][7] (A két ország 1814-ig perszonálunióban maradt.) Norvégiát államtanács irányította[8] de a hatalom elsősorban Olaf édesanyjának a kezében összpontosult,[8] aki Norvégia, Dánia és Svédország egyesítésére törekedett.[7] Olaf 1385-ben érte el az uralkodáshoz szükséges kort[6][9] (ekkor formálisan svéd királlyá választották), de haláláig édesanyja gyámsága alatt állott.[6]
1402-ben dán kereskedők egy csoportja azt állította, hogy a poroszországi Graudenzben (ma Grudziądz, Lengyelország) megtalálták az „igazi” Olavot, aki anyja intrikái miatt szorult ki a hatalomból, és szegény, szánalomra méltó emberként élt. Margit parancsára a szélhámost elfogták, Svédországba hozták, felségárulásért halálra ítélték és máglyán megégették.
↑Folkunga family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
↑ abcdRévai nagy lexikona, XIV. kötet (Mons–Ottó), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1916, 671. oldal
↑ abUralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 516. oldal
↑ abPetr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1997, fordította Tamáska Péter, ISBN 963-645-053-6, ill. ISBN 963-203-017-6, 190. oldal
↑Magyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-9257-00-1, 14. kötet, 77. oldal
1Más néven Estrisson-ház, valójában II. Olaf (†975) férfiági leszármazottjai, ebből következően az Yngling-ház. 2Lehetséges, hogy a Stenkil-ház mellékága. 3Valójában az Ulfing-ház mellékága, ebből következően Yngling-ház.