|
V. Haakon norvég király
V. Haakon Magnusson vagy Hosszúlábú Haakon (1270. április 10.[1] – 1319. május 8.[2]) norvég király 1299-től haláláig; a nagy hűbéresek hadállásait megtörve erősített meg a királyi hatalmat;[3] angolellenes külpolitikája miatt országa a Hanza Szövetség északnémet kereskedőinek gazdasági befolyása alá került.[4][5] Uralkodása a középkori norvég történelem aranykorának végét jelentette.[4] VI. Magnus fiatalabbik fiaként követte bátyját, II. Eriket a trónon.[4] Az Erik uralkodása alatt megnövekedett főnemesi és főpapi hatalom megnyirbálása érdekében 1308-ban eltörölte a bárói rangot,[4] eltávolította az arisztokratákat a királyi tanácsból, és visszavezette bizonyos papok kinevezésének jogát.[4] Több királyi várat építtetett, köztük a nevezetes akershusit (ezt 1815-ig erődként használták).[4] A kormányzás központját az északi-tengeri kikötők vidékéről keletre helyezte át,[4] ez a Norvégia nyugati gyarmataival való kapcsolat hanyatlását és a kereskedelemből származó királyi jövedelem csökkenését jelezte.[4] Akárcsak bátyja, Haakon is kedvezményeket adott a Hanza-kereskedőknek, magára haragítva az angolokat.[4] Angolellenes politikája betetőzéseként támogatta az angol uralom lerázására kitört skót felkelést.[4] Uralkodása idején meg-megújuló háborút folytatott Dánia és Svédország ellen is.[3][4] Mind Haakon, mind felesége, Euphemia lelkes művészetpártoló volt, sok lovagregény megírását és lefordítását támogatták.[4] Minthogy fia nem született, módosította a trónöröklési törvényt, hogy Ingeborg nevű leányának fia, Magnus Eriksson követhesse a trónon.[4] Ő volt az utolsó uralkodó az államalapító Harald Halfdansson dinasztiájából[5][6] (azaz az Yngling-házból). Ingeborg lánya révén néhány kivételtől eltekintve közvetlenül tőle származnak az őt követő norvég királyok egészen napjainkig. Gyermekei
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek
Information related to V. Haakon norvég király |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
