Szülei házasságából 18 testvér született, de csak néhányan érték meg a felnőttkort.
Amadé(Amédée/Amedeo, 1435–1472), trónörökös, 1465-től haláláig IX. Amadé néven Savoya uralkodó hercege,
Mária (*/† 1436), csecsemőkorban meghalt,
Lajos(Louis, 1436/37–1482), melléknevén az ifjabb, Genf grófja. 1459-ben I. Sarolta ciprusi királynőt vette feleségül. Felesége jogán (de iure uxoris) Ciprus királya, Örményország címzetes királya lett.
Margit (Marguerite, 1439–1484)[4] Első férje 1458-tól IV. Monferratói János (1413–1464), Monferrato őrgrófja, második férje 1466-tól saját unokaöccse, II. Pierre de Luxemburg-St.Pol gróf (1440–1482), St. Pol és Brienne grófja lett.
Jánusz (Janus, 1440–1491), Genf grófja, aki 1466-ban Hélène de Luxembourg grófkisasszonyt († 1488) vette feleségül,
Sarolta(Charlotte, 1441–1483), 1451-től XI. Lajos francia király (1423–1483) második felesége, 1461-től Franciaország királynéja,
Jakab (Jacques, 1450–1486), Romont grófja, Vaud ura, aki 1484-ben saját unokahúgát, Marie de Luxembourg–St. Pol grófkisasszonyt (1462–1546) vette feleségül,
Anna (Anne, */† 1452), csecsemőkorban meghalt, a genfi Szent Ferenc-templomban van eltemetve,
Ferenc (François, 1454–1490), Genf püspöke, Auch érseke,
Johanna (Jeanne, */† 1456 k.), csecsemőkorban meghalt.
A fiatalok dinasztikus házasságát szüleik már 1436-ba szerződésben rögzítették. A megállapodás szerint Jolanda már gyermekkorától kezdve jövendő férjével együtt, I. Lajos herceg savoyai udvarában nevelkedett.
Házasságukból 12 gyerek született (különféle krónikák 10–12 közötti gyermekszámot írnak). Csak heten érték meg a felnőttkort.[5]
Károly (Charles/Carlo, 1456–1471), Piemont hercege
Lajos (Louis/Luigi, 1458–1460)
János (Jean/Giovanni, 1459–1461)
Mária (Marie/Maria 1461–1513), aki 1476-ban Fülöp hachberg-sausenbergi őrgrófhoz (1453–1503) ment feleségül
Lujza (Louise/Ludovica, 1462–1503, aki 1479-ben Chalon-i Hugóhoz, Château-Guyon urához († 1490), II. Louis de Chalon-Arlay orániai herceg fiához ment feleségül (1839-ben boldoggá avatták)
Bernát (Bernard/Bernardo, (*/†1467), csecsemőkorban meghalt, a pinerolói ferences templomban temették el[7]
Károly(Charles/Carlo, 1468–1490), bátyjának utódaként 1482–1490 között I. (Harcos) Károly néven Savoya uralkodó hercege, aki 1485-ben Montferrati Blanka márkinőt (1472–1519) vette feleségül
Jakab Lajos (Jacques Louis/Giacomo Luigi, 1470–1485), Gex márkija, aki saját unokanővérét, Savoyai Lujzát (1467-1530), nagybátyjának, Savoyai Janusnak, Genf grófjának egyetlen gyermekét vette feleségül
Jean-Claude Galléas / Gian Claudio (*/† 1472), születésekor meghalt
Uralkodása
Amadé herceg gyenge egészségű, epilepsziában szenvedő fiatalember volt,[5] kevés uralkodói képességgel. Ő maga egyházi pályára akart lépni, de trónörökösként erre nem kapott módot. Jóindulatú és barátságos személyiségként jellemezték. Kegyes életet élt, figyelmét elsősorban a nagylelkű jótékonykodásnak szentelte. Hét éven át tartó uralkodása alatt a kormányzás ügyeit energikus feleségére, Valois Jolandára és tanácsadóira hagyta. Jolanda hercegné a hercegség politikáját igyekezett alapvetően a Francia Királyság érdekei szerint irányítani, előbb apjának, VII. Károly királynak, majd 1461-től bátyjának, XI. Lajosnak elvárásai szerint. Küzdenie kellett Amadé öccsének, Fülöp hercegnek, Bresse grófjának folytonos intrikálásaival is, mégis eredményesen dacolt a savoyai bárók követeléseivel.[5]
Halála és utódlása
IX. Amadé herceg 1472-ben hunyt el. Testét a vercelli Szent Özséb-székesegyházban temették el.[7]
Trónját kiskorú fia, Filibert örökölte, I. Filibert néven. Nevében anyja, az özvegy Jolanda hercegné régensként kormányozta Savoyát haláláig, 1478-ig. A burgundi háború idején a Savoyai Hercegségnek egyensúlyoznia kellett hagyományos szövetségese, a svájci kantonok szövetsége, és a növekvő hatalmú, agresszív Merész Károly burgundi herceg között. Jolanda hercegné attól tartott, egy burgundi–milánói szövetség harapófogóba szoríthatja Savoyát, ezért 1474-ben együttműködést ajánlott Merész Károlynak. Ezzel keresztezte bátyjának, XI. Lajosnak tervét, aki a svájciakkal szövetségben Burgundia megszerzéséért viselt háborút. Lajos megpróbálta megdönteni Jolanda régensi kormányzását, hogy az elhunyt herceg öccsét, Bresse-i Fülöpöt tegye meg régens kormányzóvá.[8]1476 nyarán, amikor Merész Károlyt a grandsoni és a murteni (morat-i) csatákban súlyos vereségek érték, Károly megvádolta Jolandát, hogy titkos szerződésben áll bátyjával, XI. Lajossal. Parancsára egy burgundi különítmény elfogta Savoya hercegnéját és Rouvres-en-Plaine várába záratta. A gyermek trónörököst, Filibert herceget Amadé hű emberei elmenekítették és biztonságban hazavitték Chambérybe. A hercegnét 1476 októberében egy francia csapat kiszabadította, Jolanda ekkor hűséget fogadott bátyjának, és Savoyát szorosan a Francia Királyság érdekkörébe vonta.[9]
Az özvegy Jolanda halála (1478) után bátyja, XI. Lajos király közvetlen irányítása alá vonta 13 éves unokaöccsét, Filibert herceget.
Emlékezete
Amadé képe a torinói Szent-Domokos-templom freskóján (15. század)Amadé barokk ízlésű szobra a bécsi Stephansdomban
Amadé herceg rövid életét az egyház követendő példaként állította az utódok elé. 1612-ben François de Sales egyházi író (a később szentté avatott Szalézi Szent Ferenc) beadványt írt V. Pál pápának, kérve Amadé boldoggá avatását. A vizsgálat kezdetén, 1618-ban Amadé testét kiemelték sírjából.[7] Az eljárás 1677-ben zárult, a boldoggá avatott Amadé csontjait ereklyékként szétosztogatták, kiárusították.[7][10] Ünnepnapjai március 30. és április 27.[11]
↑A középkori burgundiai naptár szerint – ahol az újév húsvétkor kezdődött – Margit hercegnő 1483. március 9-én hunyt el. A modern Gergely-naptár szerint halálának éve 1484. Forrás: Raphael de Smedt. Les chevaliers de l’ordre de la Toison d’or au XVe siècle. Notices bio-bibliographiques, Kieler Werkstücke D3. Frankfurt: Verlag Peter Lang, 200. o. (2000). ISBN 3-631-36017-7
↑ abcdAndré Palluel-Guillard: La Maison de Savoie. sabaudia.org. (Hozzáférés: 2017. augusztus 10.) és André Palluel-Guillard: Louis I. sabaudia.org. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 10.) és André Palluel-Guillard: [url=http://www.sabaudia.org/3180-la-maison-de-savoie.htmAmédée IX]. sabaudia.org. (Hozzáférés: 2017. augusztus 20.)
↑Joseph Vaesen – Étienne Charavay. Lettres de Louis XI. Párizs: Librairie Renouard, 163. o. (1903)
↑ abcdJuliusz A. Chrościcki - Mark Hengerer - Gérard Sabatier. Paolo Cozzo: Stratégie dynastique chez les Savoie: une ambition royale, XVI-XVIII siècle, Les funérailles princières en Europe, XVIe-XVIIIe siècle. Les Editions de la MSH, 217-235. o. (2015)