|
Jézuska A karácsony (latinul Nativitatis Domini, Natalis Domini, magyarul „Az Úr születése”), a 325-ben tartott első nikaiai zsinat döntése értelmében Jézus születésének emléknapja: az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepe.[2][3] A karácsony az év második legnagyobb ünnepét jelenti a keresztényeknek, amelyet évszázadok alatt értékes tartalommal töltött meg a néphagyomány.[4] A néphagyomány szerint karácsonykor fenyőfát és ajándékokat hoz a jól viselkedő gyermekek számára. A modern korra a karácsony a béke és a szeretet, a család és a gyermekek ünnepévé vált. Kelet-Európában és a katolikus nyugat-európai országokban ilyenkor a kis Jézus hoz ajándékot, míg a protestáns USA-ban Santa Claus. Hagyománya    A karácsonyi ajándékokat tradicionálisan más-más mesebeli legendás lények hozzák a különböző keresztény kultúrkörökben. A karácsonyi ajándékot és a karácsonyfát Erdélyben az angyal hozza (míg a Partiumban a Jézuska), s ezt angyaljárásnak nevezik ma is. Karácsony ikonográfiájának központi témája a jászolban fekvő újszülött Jézus édesanyjával, Máriával és Józseffel. A betlehemes játékokban, amelyek a katolikus liturgiában hajdan szereplő pásztorjátékok elnépiesült, magyaros változatai, gyakran szerepel az angyal is.
– Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd
Az angyalszárnyakkal lebegő "Jézuska" vagy az "Angyal" a magyar keresztény néphagyomány elképzelt alakja. Az érdekesség ezzel az ajándékhozó mesealakkal kapcsolatban az, hogy a gyermekek soha sem láthatják, mert fontos a várakozás és titokzatosság érzése, azért, hogy vagy az „Angyal” vagy a „Jézuska” nyugodtan feldíszíthesse a fenyőfát a szobában. Ilyenkor a szülők és a nagyszülők mesékkel terelik el a gyerekek figyelmét és addig nem szabad bemenni az ajándékokat rejtő szobába, amíg a "kisjézuska" meg nem érkezik és el nem végzi fontos feladatát, hogy azután nyomban el is tűnjön, hiszen a világ összes jó gyermekének is el kell vinnie az ajándékait ezen a titokzatos éjszakán. Magyarországon általános elterjedt karácsonyi hagyomány, hogy a szülők vagy nagyszülők csengettyűvel jelzik Jézuska vagy az Angyal megérkezését, ami után a gyerekek végre megláthatják a cukorkával és csillogó díszekkel feldíszített fenyőfát és a fa alól elvehetik az ajándékokat. Újabban szokás a gyerekekkel együtt feldíszíteni a fát. A karácsony mai, közismert jelképe, a feldíszített fenyő, a karácsonyfa ebben a formájában újkeletű népszokás. A karácsonyfa-állítás protestáns, német eredetű, amely Magyarországon először az arisztokrácia, később a városi polgárság, a falusi értelmiség és végül a parasztság körében is elterjedt. Karácsonyfát Brunswick Teréz magyar grófnő, az első magyarországi óvodák megalapítója állított fel először, 1824-ben. A karácsonyfa-állítás szokása nyugatról kelet felé terjedt a magyar nyelvterületen. Ausztriában, Németországban Christkind (magyarul „gyermek Krisztus”) néven ismerik. Itt az ajándékosztó Santa Claus alakjának német megfelelőjével, a Weihnachtsmannnal van versengésben (főleg a protestáns vallású területeken), ami reklámokban és hirdetésekben az amerikanizálódás hatására egyre jobban előretör. Ugyanilyen tradíció létezik Csehországban, ahol Ježíšek elnevezéssel illetik az apró gyermeket. Svájc, Liechtenstein, Dél-Tirol is ismeri a fogalmat, ezenkívül Brazília és Latin-Amerika egyes részein is a gyermekek tőle várják az ajándékot. Luther Márton szerint a Jézuska nem más, mint Jézus csecsemőként való megtestesülése. Jézuska a magyar irodalomban
– Ady Endre: A Jézuska tiszteletére (részlet)
– Mikszáth Kálmán: Falusi karácsony (részlet), 1886[6]
– Jókai Mór: A koldusgyermek Karácsonyi történet (részlet)
JegyzetekForrások
További információk A Wikimédia Commons tartalmaz Jézuska témájú médiaállományokat.
Lásd még
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
