Lusignan Izabella örmény királyi hercegnő

Ez a szócikk az örmény királyi hercegnőről szól. Hasonló címmel lásd még: Lusignan Izabella (egyértelműsítő lap).

Lusignan Izabella
Lusignan Zabel/Zampea Lusignan Mária Lusignan Margit
Örmény Királyság hercegnője
Զապել Լուսինյան/Isabelle (Zampea) de Lusignan
Uralkodási ideje
1342. október – 1387 után
Morea úrnője (deszpina)
Ισαβέλλα (Ζαμπέα)/Μαρία/Mαργαρίτα των Λουζινιάν
Uralkodási ideje
1349 – 1380. április 10.
Elődje	Aszen Irén
Utódja	Palaiologosz Irén
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Lusignan(-Poitiers)-ház
Született	1333/35
Elhunyt	1387 után (54 évesen)
Nyughelye	Misztrász
Édesapja	II. (Lusignan) Konstantin (Guido) örmény király (1297/1300–1344)
Édesanyja	Szürgiannaina Teodóra bizánci úrnő (1300 körül–1347/49)
Házastársa	I. (Kantakuzénosz) Mánuel bizánci császári herceg, Morea despotája (1326 körül–1380)
Gyermekei	?
A Wikimédia Commons tartalmaz Lusignan Izabella témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Lusignan Izabella (1333/35 – 1387 után), születési neve: Izabella (Zabel/Zampea^[1]), görög neve: Mária, Margit, örményül: Զապել Լուսինյան, franciául: Isabelle de Lusignan, görögül: Ισαβέλλα (Ζαμπέα)/Μαρία/Mαργαρίτα των Λουζινιάν, latinul: Isabella (Elisabeth) Armeniae/de Leziniaco. Örmény királyi hercegnő, Morea úrnője (deszpinája). V. (Lusignan) Leó örmény király elsőfokú unokatestvére és VI. (Kantakuzénosz) János bizánci császár menye. A Lusignan(-Poitiers)-ház örmény ágának utolsó, törvényes házasságból született tagja.

A francia eredetű Lusignan(-Poitiers)-család Cipruson uralkodó dinasztiájának örmény ágából származott. Apja II. Konstantin örmény király, édesanyja Szürgiannaina Teodóra bizánci úrnő. Apai nagyapja Türoszi Amalrik (1270/72–1310) ciprusi királyi herceg, Türosz ura, Ciprus kormányzója. Apai nagyanyja Izabella (1276/77–1323) örmény királyi hercegnő, II. Leó (1236–1289) örmény királynak, aki I. Izabella örmény királynő és I. Hetum örmény király fia volt, és Küra Anna (–1285) lamproni úrnőnek a házasságából született. Nagynénje, Mária, akit 12 évesen elsőfokú unokatestvérükhöz, III. Leó örmény királyhoz adtak feleségül 1306-ban, rövidesen megözvegyült, miután 1307-ben a férjét meggyilkolták, azonban még szülei életében, 1309-ben meghalt. Nagyapja, Lusignan Amalrik meggyilkolása (1310) után a nagyanyja, Izabella örmény hercegnő a gyerekeivel örmény hazájába tért vissza 1311-ben. Az apja, aki ekkor még Guido (Vid/Guy) herceg volt, 1317-től Konstantinápolyban élt a nagynénje, Szaven-Pahlavuni Mária^[2] (1278–1333) bizánci császárné környezetében. 1323-ban itt érte a hír, hogy meggyilkolták az édesanyját, Izabella örmény hercegnőt az örmény fővárosban, Sziszben. 1324. augusztus 31-én gyermektelenül meghalt az apjának a nagybátyja, II. Henrik ciprusi király, akit a még a nagyapja, Türoszi Amalrik trónfosztott 1306-ban egy időre, és aki csak öccse meggyilkolása után, 1310-ben szerezte vissza trónját. A trónöröklés szerint Türoszi Amalrik még életben maradt fiainak kellett volna örökölnie a trónt az elsőszülöttség rendjében, így elsőként a legidősebb fiúnak, Guidónak, a későbbi örmény királynak, de Amalrik fiait száműzték Ciprusról, így nem foglalhatták el a ciprusi trónt, mely így Amalrik és II. Henrik elhunyt ifjabb öccsének, az idősebb Lusignan Guidónak a fiára, Lusignan Hugóra szállt, aki IV. Hugó néven lett Ciprus királya. Apja elsőfokú unokatestvére, IV. Leó (1308/09–1341) örmény király 1341. augusztus 28-án történt meggyilkolása után, akinek a második felesége, Aragóniai Konstancia^[3] Guido nagynénje volt II. Henrik ciprusi király feleségeként, Guido öccse, Lusignan János a régens tisztét töltötte be Örményországban, és mivel Aragóniai Konstancia örmény királyné másodszorra is meddőnek bizonyult, amivel az örmény királyi dinasztia, a Szaven-Pahlavuni-ház Hetumida vonala férfi ágon kihalt, így a női ágat hívták meg az örmény trónra Lusignan Izabella hercegnő apjának a személyében.

A választott örmény király ekkoriban Konstantinápolyban, a bizánci udvarban élt, hiszen kétszer is a bizánci császári ház egy-egy közeli rokonát vette feleségül, másodszor Szürgiannaina Teodórát, ezért János 1342-ig, a bátyja trónra léptéig bátyja nevében gyakorolta az örmény királyi jogokat. Lusignan Guido 1342-ben családja nélkül érkezett meg Örményországba, és II. Konstantin néven koronázták örmény királlyá 1342. októberében örmény rítus szerint Sziszben, az örmény fővárosban.^[4] II. Konstantin hiába kérte feleségét, hogy jöjjön utána Örményországba, Teodóra királyné visszautasította, hogy két kiskorú gyermekükkel, a lányukkal, Izabella hercegnővel, valamint egy a forrásokban konkrétan meg nem nevezett ismeretlen nemű gyermekükkel a férje után menjen.^[5] Az új király megerősítette öccsét, Jánost a hadsereg-főparancsnoki tisztségben, aki még bátyja uralkodása idején, 1343. augusztus 7-én halt meg az örmény fővárosban, Sziszben, feltételezhetően természetes halállal, amely az örmény királyi ház kevés számú tagjainak volt a kiváltsága.^[6] Sziszben is temették el. A római katolikus II. Konstantin 1344-ben fiatalabb öccsét, Bohemondot küldte Avignonba a pápához, VI.Kelemenhez az egyházi unió kérdésében, mely végül végzetesnek bizonyult az első Lusignan-házi örmény uralkodó számára. A nyugatellenes puccsisták II. Konstantint és öccsét, Bohemondot egyszerre gyilkolták meg testőreikkel együtt 1344. november 17-én Adanában.^[7] Öccsének, Lusignan Jánosnak a gyerekeit a puccsisták fogva tartották, de később sikerült Ciprusra menekülniük. II. Konstantint előbb helyben, Adanában temették el, majd földi maradványait később átszállították a Tarsusi Székesegyházba.^[5]

Izabella 1349-ben feleségül ment Kantakuzénosz Mánuel (1326 körül–1380) moreai despotához, VI. (Kantakuzénosz) János bizánci császár fiához, és ha születtek is gyermekeik, azok korán meghalhattak.^[8] Izabella férje 1380-ban halt meg Misztrászban. Izabella 1387 után hunyt el, és a földi maradványait Misztrászban helyezték végső nyugalomra

• Baum, Wilhelm. Konstantin II., Kg. v. Armenien (Guy de Lusignan) (1342–1344), In: Traugott Bautz (szerk.): Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon Vol 28 (német nyelven), Nordhausen: Verlag Traugott Bautz GmbH, 927–930. o. (2007). Hozzáférés ideje: 2017. február 4. 
• Kurkjian, Vahan M.. A History of Armenia (angol nyelven). New York: Armenian General Benevolent Union (1958). Hozzáférés ideje: 2017. február 4. 
• Millet, Gabriel (1906). „Inscriptions inédites de Mistra” (francia nyelven). Bulletin de correspondance hellénique 30 (1), 453–466. o. (Hozzáférés: 2017. február 4.) 
• Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.
• Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre = EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.
• Schwennicke, Detlev: Die Kantakuzenoi II, 1341–1354 Kaiser von Byzanz, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 181, Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.

• Cawley, Charles: Armenia Kings Genealogy (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2017. február 4.)
• Marek, Miroslav: The House of Poitou 2 (angol nyelven). Euweb. (Hozzáférés: 2017. február 4.)
• Schreiber, Karl-Heinz: Konstantin II. König von Armenien (német nyelven). Genealogie-Mittelalter. (Hozzáférés: 2017. február 4.)
• Schreiber, Karl-Heinz: Manuel Kantakuzenos Prinz von Byzanz (német nyelven). Genealogie-Mittelalter. (Hozzáférés: 2017. február 4.)

Előző Aszen Irén

Morea úrnője (deszpinája) 1349 – 1380

Következő Palaiologosz Irén