M2 Browning

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek.

M2 Browning (Browning Machine Gun, Cal. .50, M2, HB)
Típus	géppuska
Ország	Amerikai Egyesült Államok
Tervező	John Moses Browning
Alkalmazás
Háborús alkalmazás	második világháború koreai háború vietnámi háború Jom kippuri háború Hatnapos háború falklandi háború Öbölháború
Műszaki adatok
Űrméret	.50 in (12,7 mm)
Lőszer	.50 BMG, 12.7x99mm NATO
Tárkapacitás	heveder adagolásos
Működési elv	rövid csőhátrasiklásos, zárt tömegzáras
Tömeg	38 kg, lábakkal 58 kg
Fegyver hossza	1656 mm
Csőhossz	1143 mm
Irányzék típusa	nyílt
A Wikimédia Commons tartalmaz M2 Browning (Browning Machine Gun, Cal. .50, M2, HB) témájú médiaállományokat.

A M2 a világ legelterjedtebb 12,7x99 milliméter lőszert tüzelő nehéz géppuskája. A fegyver gyökerei az első világháborúig nyúlnak vissza, ennek ellenére máig széles körben alkalmazzák, földön, vízen és levegőben. Az M2-es géppuskát a Magyar Honvédség is rendszeresítette harcjárműveihez.

A fegyvernek számos hivatalos és nem hivatalos, közkeletű elnevezése ismert. A fegyvert először amerikai hadsereg rendszeresítette M2 néven, amelyhez gyakran hozzá teszik a Browning elnevezést a tervezőre utalva. "Ötvenes" géppuska néven is szokás emlegetni utalva az űrméretére, ami 0,50 hüvelyknek felel meg angolszász mértékegységben mérve. BMG vagyis Browning Machine Gun (magyarul: Browning Géppuska) elnevezés is gyakran előfordul a fegyverre vagy kaliberre vonatkoztatva. Informálisan a "Ma Deuce" elnevezés is elfordul.

Az "ötvenes géppuska" története egészen az első világháborúig nyúlik vissza, amikor is John Pershing tábornok jelezte hogy szükség lenne harkocsik és repülőgépek ellen is hatékony nagy erejű fegyverre. Az űrméretet vélhetően a 13,2 mm-es német Mauser-Tankgewehr páncéltörő puska ihlette.

1917 júliusában a híres fegyverkonstruktőr John Moses Browning hozzákezdett az amerikai csapatok által széles körben használt M1917 típusú 7,62 mm-es (0,30-06) lőszert tüzelő vízhűtéses géppuskájának átdolgozásához. Magát a lőszert a Winchester Arms Company fegyvergyár fejlesztette ki. Az 50-es Browning géppuska első próbáira 1918. október 15-én került sor, melyek során a lőszer gyengébbnek bizonyult a vártnál. A lőszert és fegyvert továbbfejlesztve ez a probléma megoldódott és megszületett a vízhűtéses M1921 típusú géppuska. Mivel időközben a "nagy háború" véget ért, csökkent az érdeklődés a fegyver iránt, csak kis mennyiségben került gyártásra: az amerikai hadsereg és haditengerészet alkalmazta a légvédelmi feladatkörben a közel 55 kilós géppuskát.

Bár J.M. Browning 1926-ban meghalt, a fegyver továbbfejlesztése folytatódott: elhagyták az ormótlan vízhűtést és a fegyver táplálását is tovább fejlesztették, lehetővé téve, hogy mindkét oldalról fogadhassa a lőszereket. Az új, immár M2 jelzésű fegyver sorozatgyártását 1934-ben kezdte el a Colt vállalat. A Colt mellett a belga FN Herstal lett a fegyver európai gyártója, sok más Browning konstrukcióhoz hasonlóan.

A vízhűtés elhagyásával vastagabb, nehezebb fegyvercsőre volt szükség, hogy bírja az intenzív tüzeléssel járó hőterhelést. Így került a M2 mellé a HB vagyis "Heavy Barrel" jelzés, ami "nehéz csövet" jelent magyarul. Az új, immár léghűtéses géppuska tömege 38 kg-ra fogyott.

A fegyver elterjedését illetően a második világháború hozott áttörést. Az amerikai hadsereg és annak légierője (USAAF) több százezres mennyiségben rendelte és rendszeresítette különböző járművein, különös tekintettel a repülőgépekre. Az M2-es géppuska könnyített, gyorstüzelő változata: AN/M2 volt szinte valamennyi amerikai repülőgép elsődleges fegyverzete egészen az ötvenes évekig. A M2-es és különféle változatai az 1940-es évektől egészen napjainkig szinte valamennyi jelentősebb fegyveres konfliktusban jelen voltak illetve vannak. Annak ellenére, hogy nem mesterlövész fegyver, ezzel tartják a harci körülmények között 7. legmesszebbről elért, igazolt találatot: Carlos Hathcock őrmester (USA), 1967. február, 2.286 m (2.500 yard), vietnámi háború. Napjainkban elsősorban harcjárművek és helikopterek fegyverzeteként szolgálnak az "ötvenes géppuskák".

A nagy súly és a relatív alacsony tűzgyorsaság a nehéz 12,7 x 99 mm lőszer alkalmazásából ered. Jelentős átütőereje és nagy visszarúgása erős konstrukciót igényel. Nyílt célok ellen 2000 méterig hatásos. 800 méteren képes a 40 mm-es "hagyományos" hengerelt acél páncélzatot (RHA) is átütni.

Az M2-es rövid hátrasiklásos rendszerrel működik, a töltényeket hevederből adagolják. A lőszer adagolása néhány alkatrész cseréje után jobbról és balról is megoldható. Az üres töltényhüvelyeket lefelé üríti. A fegyver elsütőbillentyűje hátul található két fogantyú közt, jobb oldalon a nagy méretű felhúzókar, amit először hátra kell húzni, hogy a hevederben lévő első lőszert megfogja, majd előreengedni, hogy a lőszert betolja a csőbe.

Az újabb verzióknál a felhevült csöveket gyorsan lehet cserélni, a régebbi verzióknál ez hosszadalmas folyamat volt, mert be kellett pontosan állítani a fegyver csövét. A régi modelleket fel lehet szerelni gyors váltócsöves kiegészítőkkel, amelyek megkönnyítik a már említett műveletet.

AN/M2 – elsősorban repülőgépere szánt gyors tüzelő (800 lövés/perc) és csökkentett súlyú (28 kg-os) változat, amelyet második világháborúban alkalmaztak (AN = "Army/Navy")

M2HB-QCB – gyors és "beállításmentes" csőcserét lehetővé tevő módosításokkal ellátott modernizált változat

M3 (GAU-21) – elsősorban repülőgépere és helikopterekre szánt modern gyorstüzelő változat, de légvédelmi feladatkörben is alkalmazzák. Az M3 elméleti tűzsebessége 950-1100 lövés/perc között van.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a M2 Browning című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

  

• Chinn, George M. (1951), The Machine Gun: History, Evolution and Development of Manually Operated, Full Automatic, and Power Driven Aircraft Machine Guns, vol. 1, Department of the Navy, Bureau of Ordnance
• Dunlap, Roy F. (1948), Ordnance Went Up Front: Some Observations and Experiences of a Sergeant of Ordnance, who served throughout World War II with the United States Army in Egypt, the Philippines and Japan, including way stations, A Samworth Book on Firearms, Plantersville, SC: Small-Arms Technical Publishing Co., OCLC 6081851
• (angolul) George, John B. (1981). Shots Fired In Anger, NRA Press, ISBN 0-935998-42-X
• (angolul) Gresham, John D. (December 2001). “Weapons”. Military Heritage. Volume 3, No. 3: 22, 24, 26, 28, 30 (John Browning’s (M2) .50-caliber).
• (angolul) Hogg, Ian. (2001). The American Arsenal. Ian Hogg, ed. London, UK: Greenhill Books, ISBN 978-1-85367-470-9
• (angolul) MCWP 3-15.1: Machine Guns and Machine Gun Gunnery USMC (requires client certificate). Alternative via scribd
• (angolul) Yeide, Harry. (2004). The Tank Killers. Havertown, Penn.: Casemate, ISBN 978-1-932033-26-7
• (angolul) Zaloga, Steven J. (2002). M8 Greyhound Light Armored Car 1941–91. Oxford, UK: Osprey Publishing, ISBN 978-1-84176-468-9