Ez a cikk a magyarországi rabbik listáját tartalmazza, azaz azokat a zsidó vallási vezetőket, akiknek a személye valamilyen módon Magyarországhoz, pontosabban az 1920-as trianoni békeszerződés előtti tágabb értelemben vett Magyar Királysághoz köthető. A lista tartalmaz Magyarországon született és/vagy itt működő rabbikat egyaránt. Ugyanakkor nem sorolja fel a nem itt született és nem itt elhunyt, életüknek jelentéktelen részét Magyarországon töltő személyeket.
Bevezetés
A zsidóság Magyarországon a források szerint az Árpád-kor óta jelen van. Ennek ellenére a középkorból, és a korai újkorból viszonylag kevés rabbi neve maradt fenn a források hiányosságai miatt. Az 1600-as évektől kezdve egyre több rabbinév bukkan fel a dokumentumokban, azonban teljes életrajzok rekonstrukciója inkább csak az 1700-as évektől lehetséges, de olykor még XIX. századi rabbik születési dátuma sem ismert.
Mivel a magyarországi zsidóság a héber és a jiddis nyelvet használta az 1800-as évekig, és számos rabbi nem is a Magyar Királyság területéről származott, vallási vezetőik nem feltétlenül tekinthetők magyar rabbiknak, csak magyarországinak. A modern magyar nemzet megszületése idejére (XIX. század közepe) tehető a zsidóság elmagyarosodásának kezdete, ez azonban a zsidó vallás megtartását jelentette a magyar nyelv átvétele mellett. Azonban az híres 1868-as zsidó kongresszus után is jelentős hagyománykövető (ortodox) zsidó élt Magyarországon, akik a holokausztig őrizték különállásukat a neológoktól. (A második világháborút követően kivándorlási okokból is jelentősen lecsökkent a számuk.) Ennek megfelelően a rabbik egy része továbbra is héber/jiddis/német nyelven írta műveit.
Egyes rabbik több hitközségben (akár Magyarországon, majd külföldön) teljesítettek hosszabb-rövidebb szolgálatot életük során, míg mások egy helyen működtek évtizedeken keresztül. Utóbbira jó példa Lőw Immánuel (1854–1944), aki 1878-tól 66 éven át volt Szeged város főrabbija. Egy település sokszor jelentős számú (akár a népesség 10-20%-át is kitevő) zsidó lakosságának vallási elöljárósága komoly tisztséget biztosított az aktuális rabbinak. (A mai Budapest területén az 1873-as első egyesítésig működött rabbiknál Óbuda, Buda, és Pest, 1873-tól az 1950-es második egyesítésig működött rabbiknál Budapest és később hozzácsatolt peremtelepülések [Újpest, Pesterzsébet stb.] külön vannak jelölve.)
Kiemelendő, hogy a hosszú előtanulmányokhoz kötött rabbiság komoly tudományos felkészültséget biztosított képviselőinek, és a rabbik legtöbbje irodalmi munkát is hagyott hátra maga után. A lista fő alapjának tekinthető 1929-es Újvári Péter-féle Magyar zsidó lexikon igen sok magyar és nem magyar nyelvű teológiai és bölcsészettudományi (keleti filozófia, nyelvészet, történelem, irodalomtörténet) könyvet sorol fel az egyes személyek ismertetésekor. Utal ugyanakkor arra is, hogy a műveket nemritkán az adott rabbi életében csak részlegesen, vagy a halála után tudták (sokszor külföldön) kiadatni, de igen sok alkotás kéziratban maradt.
Azonos nevek írása olykor eltér különböző forrásmunkákban. Ez a szócikk elsősorban a Zsidó lexikon által adott formát követi.
Poroszkán született. 1860–70 között félegyházi, majd sajószentpéteri rabbi és egyházi író. Jechiel irsai rabbi veje. Sajószentpéteren hunyt el. Veje és utóda, Fried Chaim adta ki agadikus művét Chinuch Bész Jicchok címen (Paks, 1890)
Blau Lajos – Klein Miksa: Emlékkönyv a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet ötven éves jubileumára I–II., kiadja: Blau Lajos, Hevesi Simon, Budmón Dénes, Budapest, 1927
Magyar Rabbik. Havi folyóirat. Szerkeszti és kiadja Stein Mayer Miksa főrabbi. Nagyszombat, 1905–1909. Kiadja a szerkesztőség
Kohn Sámuel: A zsidók története Magyarországon a legrégibb időktől a mohácsi vészig, Részben kiadatlan kútforrások nyomán. Budapest, 1884
Venetianer Lajos: A magyar zsidóság története a honfoglalástól a világháború kitöréséig (Bp., 1922)
Büchler Sándor: Az országos főrabbi hivatal Magyarországon a XVII. és a XVIII. században. (IMIT Évkönyve, 1896)
Büchler Sándor: A zsidók története Budapesten a legrégibb időktől 1867-ig (Bp., 1901)
Eisler Mátyás: Az erdélyi országos főrabbik (Kolozsvár, 1901)
Pollák Miksa: A zsidók története Sopronban a legrégibb időktől a mai napig (Budapest, 1896)
