Martontelke

	Martontelke (Motiș)
	A martontelki szász evangélikus erődtemplom
	Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Szeben
Község	Nagybaromlak
Rang	falu
Irányítószám	557291
SIRUTA-kód	145989
	Népesség
Népesség	569 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	23 (2011)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	390 m
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 46° 03′ 39″, k. h. 24° 20′ 28″46.060833°N 24.341111°EKoordináták: é. sz. 46° 03′ 39″, k. h. 24° 20′ 28″46.060833°N 24.341111°E
	Martontelke weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Martontelke témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Martontelke (Mártontelke, románul: Motiș, korábban Motișdorf, németül: Mortesdorf) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében. Közigazgatásilag Nagybaromlak községhez tartozik.

Fekvése

Kiskapustól 12 kilométerre délkeletre, Medgyestől kb. húsz kilométerre délre, a Nagy-Küküllőtől délre húzódó dombságban fekszik.

Története

1319-ben Villa Mortoni, 1491-ben Marthonthelke néven említették. Fehér, később Felső-Fehér vármegyéhez tartozó, szász lakosságú falu volt, amelyet 1876-ban csatoltak Nagy-Küküllő vármegyéhez. 1766-ban 242 férfit és 266 asszonyt számláló szász evangélikus egyházközségén kívül románok is lakták. Görögkatolikus egyháza 1828-ban alakult, mint Sáldorf filiája.^[2] A 20. század első felében bortermeléséről, vágóhídjáról és bivalycsordájáról volt nevezetes.

1850-ben 747 lakosából 603 volt szász, 104 román és 36 cigány nemzetiségű; 599 evangélikus és 140 görögkatolikus vallású.

2002-ben 582 lakosa közül 546 román és 32 magyar nemzetiségű; 499 ortodox, 33 evangéliumi keresztény, 18 református, 17 római katolikus és 8 baptista hitű volt.

Látnivalók

Késő gótikus evangélikus teremtemplom. A vakolat alatt falfestmények rejlenek. Valószínűleg 1718-ban javították, hajóját a 19. században meghosszabbították. Háromszög alaprajzú védőfal veszi körül, erődítései közül egy bástya és egy torony maradt meg. A védőfalhoz az iskola és a községháza 19. századi épülete csatlakozik. Egyik bástyáját ugyancsak a 19. században harangtoronnyá alakították át.

Források

A falu oldala a „www.siebenbuerger.de” portálon (németül)
Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6

Jegyzetek

↑ [1]
↑ Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis (...) pro anno 1842/3 redactus. [2013. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 23.)

Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] [1]

[2] Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis (...) pro anno 1842/3 redactus. [2013. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 23.)

[1]