Oberon Mumbaiban született Estelle Merle O’Brian Thompson néven indiai édesanyától és egy brit köztisztviselő, Arthur Thompson gyermekeként.[1] Oberon franciául tanult, és táncleckéket vett. Mikor tizenhat éves lett, nagybátyja elvitte magával Londonba, ahol Oberon beiratkozott egy tánciskolába, és táncosként dolgozott a Café de Parisban. 1928-tól apró szerepeket kezdett kapni különböző filmekben, végül egy sorsdöntő napon megismerkedett Korda Sándorral, aki kiválasztotta Oberont Boleyn Anna szerepére a VIII. Henrik magánélete című történelmi filmhez, amellyel később Charles LaughtonOscar-díjat is nyert. Korda a szárnyai alá vette Oberont, és kitalálta a nőnek új művésznevét. Oberon a médiának azt állította, hogy Tasmaniában született, és hogy Indiában nevelkedett, mert nem szerette volna, ha félvérsége miatt elítélik.
Oberon legemlékezetesebb alakításának az Üvöltő szelek Kathyjét tartják oldalán Laurence Olivier-vel mint Heathcliff, valamint George SandotA Song to Rememberben, amely Chopin kiszínezett élettörténetét meséli el. Oberon 1945-ben véget vetett első házasságának Kordával, és hozzáment Lucien Ballardhoz, aki operatőr volt. Azonban második házassága is válással végződött. Harmadik férje, Bruno Pagliai lett, aki olasz származású mexikói kisiparos volt, és akivel két fiút adoptált, Bruno Jr.-t és Franciscót.[3] Oberon az ötvenes évekre a televízió képernyőjén folytatta a színészkedést, huzamosabb ideig alakított egy hadi tudósítót az Assignment Foreign Legion című sorozatban. Utolsó filmjei a Hotel és az Interval. 1979-ben hunyt el stroke-ban, negyedik férje, Robert Wolders színész később Audrey Hepburn, majd Leslie Caron társa is volt. Oberon emlékét 1960-tól csillag őrzi a Hollywoodi Hírességek sétányán.
Higham, Charles és Moseley, Roy: Princess Merle: The Romantic Life of Merle Oberon. Sevenoaks, Kent, Anglia: New England Library, 1983. ISBN 0450060098
