Mihalovich Ödön

Mihalovich Ödön
Született	1842. szeptember 13.[1][2][3][4] Ferencfalva
Elhunyt	1929. április 22. (86 évesen)[1][2][3] Budapest[5]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	zeneszerző zenetudós zenepedagógus zongorista
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (34-9-23)[6]
Zenei pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Műfajok	opera
Hangszer	zongora
Tevékenység	zeneszerző, zenepedagógus
Az Országos Magyar Királyi Zene- és Színművészeti Akadémia igazgatója
Hivatali idő 1881 – 1893
Előd	Gömöry Oszkár
Utód	Paulay Ede
A Zeneakadémia igazgatója
Hivatali idő 1887 – 1919
Előd	Erkel Ferenc
Utód	Dohnányi Ernő
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihalovich Ödön témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Mihalovich Ödön (Feričance, 1842. szeptember 13. – Budapest, 1929. április 22.) zeneszerző, zenepedagógus, a Országos Magyar Királyi Zene- és Színművészeti Akadémia (ma: Színház- és Filmművészeti Egyetem), majd a Zeneakadémia igazgatója.

Régi horvát-magyar nemes család szülötte. Már gimnazista és egyetemista korában is feltűnt zongorajátékával és zeneírói tehetségével. 1862-től Mosonyi Mihály tanítványa volt, majd 1865-ben Lipcsébe ment, ahol Hauptmann vezetése mellett végezte el tanulmányait. 1866 és 1869 között három évet töltött Hans Guido von Bülow mellett, mint zongorista-növendék, de akihez mély barátság is fűzte. Szintén barátság alakult ki a fiatal Mihalovich és az idős Peter Cornelius között, aki tanítványát az ellenpont és a zeneszerzés gyakorlati kérdéseibe avatta be. Mihalovich 69-ben beutazta Olaszországot, később pedig Budapesten telepedett le Liszt határozott tanácsa ellenére. Első zenekari hangversenyét 1870-ben tartotta. Baráti kapcsolatban állt Wagnerrel és Liszttel, zeneszerzeményeiben az ő irányzatukat is követte. Liszt Ferenccel több ízben játszott négykézest két zongorán, nyilvános hangversenyeken. Az 1880-as években Festetics Leó gróf halála után, 1881-től a Színitanoda, majd 1887-től az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia igazgatójává nevezték ki. Irányítása alatt a Zeneakadémia Európa-szerte ismert intézménnyé vált. Az igazgatói tisztséget, nyugdíjazásáig, 1919-ig töltötte be. 1896. június 6-án megkapta a III. osztályú vaskoronarendet, 1898. június 1-jén pedig a miniszteri tanácsosi címet. Sírja a kerepesi temetőben található (34-9-23).^[7]

• 1. (d-moll) szimfónia (1879)
• 2. (h-moll) szimfónia (1892)
• 3. "Patetikus" szimfónia (a-moll) (1900)
• 4. (c-moll) szimfónia (1902)

• A rémhajó (1871)
• A sellő (1874)
• Hero és Leander (1875)
• Gyászhangok, Deák Ferenc emlékének ajánlva (1876)
• Ronde du Sabbat (1879)
• Faust fantázia (1880)
• Pán halála (1898)

• Hagbarth és Signe (1867-1881), A. Oehlenschläger drámája nyomán
• Wieland der Schmied (1874-1876), R. Wagner szövegkönyve nyomán
• Eliána (1884-1887), A. Tennyson Királyidillek nyomán írt "lírai költemény"
• Toldi (1889-91), Arany szövege alapján a szövegkönyvet Csíky Gergely írta
• Toldi szerelme (1893-94), a Toldi új 2. fináléval és 3. felvonással Ábrányi Emil új szövegkönyvére

• König Fjalar (1876-85, Cosima Wagner tanácsára a szerző megsemmisítette)
• A tihanyi visszhang (?, 2 jelent készült el)
• Faust (?, 2 jelenet készült el)

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902.  
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• [1]^{[halott link]}

• Windhager Ákos: Mihalovich Ödön; szerk. Berlász Melinda; BMC, Budapest, 2019 (Magyar zeneszerzők)
• Windhager Ákos: Utód, de aki ős is. Mihalovich Ödön pályaképe; MMA MMKI, Budapest, 2020 (Fundamenta profunda)