|
Nadin (Benkovac)
Nadin falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik. FekvéseZárától légvonalban 22, közúton 31 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 10, közúton 13 km-re északnyugatra Dalmácia északi részén, Ravni kotari síkságán, a Zágráb-Split autópálya mellett fekszik. A településtől délre halad el a Zára-Knin vasútvonal. Településrészei: Batović, Brzoja, Ožaković, Nikić, Majstorović, Vrsaljko, Kosa, Glavić, Malbaše, Vickovići, Zagrad. TörténeteA mai Nadin elődje az ókori „Nadinum” (Nedainium) illír erődített település volt, amely egy magaslaton állt a négy kilométer széles Nadini-mező felett.[2] A település a Jaderből, Asserián és Varvarián át Burnum felé menő főút mellett volt.[3] Valószínűleg az i. e. 1. században építették. Az itt talált leletek között van egy Nadinumban a liburnok által különösen tisztelt női istenség szobra.[3] Nadinum a rómaiak uralma alatt is tovább virágzott, innen származott a Traianus idejében élt híres jogtudós és szenátor Gaius Iavolenus Priscus. Nadinum ókori vára még nincs feltárva és még nem is voltak itt rendszeres feltárások, csak esetenként történtek kisebb nagyobb ásatások. A zárai régészeti múzeumban őriznek néhány feliratos követ, melyek a vár alatti házakba voltak befalazva.[3] A középkorban a 12. és 16. század között a Kačić nemzetség volt a földesura, vára pedig a 15. századtól velencei erődítmény volt, melyet a velenceiek megerősítettek. 1522-ben miután a török Knint és Skradint is elfoglalta jelentősége megnőtt és falait tovább erősítették.[2] A korabeli források szerint helyőrsége százötven gyalogosból és ötven lovasból állt. A török 1527-ben Obrovac eleste után, miután helyőrsége Ninbe menekült harc nélkül foglalta el, majd tovább bővítette. 1624-ben újabb falakkal és ágyúkkal erősítették védelmét. A velenceiek 1647-ben a kandiai háború idején foglalták vissza és hogy a török tovább ne használhassa lerombolták.[2] Hatalmas kőtömbökből épített falai ma is néhány méter magasan állnak. Területe 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 378, 1910-ben 424 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. Vrsaljko nevű településrészét 1944. szeptember 29-én a partizánok felgyújtották. A támadásnak tíz, főként polgári lakos esett áldozatául. 1991-ben Nadin 666 lakosából 650 horvát volt. A szerb szabadcsapatok és a jugoszláv néphadsereg katonái 1991. november 19-én előbb ágyútüzet zúdítottak a falu házaira, majd kifosztották és felgyújtották, illetve felrobbantották őket. Bár lakói emberfeletti ellenállást tanúsítottak a túlerőnek nem állhattak ellen. A harcokban három horvát katona és tizennyolc polgári lakos esett el. A lakosság legnagyobb része Zárába menekült. Ezt követően a faluban egyetlen ház sem maradt épen.[2] Škabrnja mellett Nadin volt a térség legjobban elpusztított települése. A horvát hadsereg a Vihar hadművelet idején 1995 augusztusában szabadította fel Nadint. A településnek 2011-ben 406 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. Lakosság
Nevezetességei
Jegyzetek
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
