Norman Borlaug

Norman Borlaug
Született	Norman Ernest Borlaug 1914. március 25.[1][2][3][4][5] Cresco[6]
Elhunyt	2009. szeptember 12. (95 évesen)[7][1][2][3][4] Dallas[8]
Állampolgársága	amerikai
Foglalkozása	biológus egyetemi oktató genetikus agronómus mérnök agricultural scientist
Iskolái	Minnesotai Egyetem (–1937)
Kitüntetései	Az Országos Tudományos Rend Nagykeresztje Elnöki Szabadság-érdemrend[8] Padma Vibhushan in science & engineering Fellow of Bangladesh Academy of Sciences Fellow of Pakistan Academy of Sciences Fellow of the Royal Society of Edinburgh American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja Nobel-békedíj (1970)[9][10] Honorary doctorate of the University of Florida (1973) honorary doctor of the University Polytechnic of Catalonia (1986) Foreign Member of the Royal Society (1987. június 25.)[11] Philip Hauge Abelson Prize (2001)[12] NAS Public Welfare Medal (2002)[13] Nemzeti Tudományos Érem (2004)[6] Borlaug CAST Communication Award (2005)[14] honorary doctorate of the University of Granada (2005)[15] Kongresszusi Aranyérem (2006)[8]
Halál oka	nem Hodgkin-limfóma
A Wikimédia Commons tartalmaz Norman Borlaug témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Norman Ernest Borlaug (1914. március 25. – 2009. szeptember 12.) amerikai agronómus, világszerte olyan kezdeményezéseket vezetett, amelyek hozzájárultak a zöld forradalomnak nevezett mezőgazdasági termelés kiterjedt növekedéséhez. Borlaug munkáját több kitüntetésben részesítették, beleértve a Nobel-békedíjat, az Elnöki Szabadságérmet és a Kongresszusi Aranyérmet.

Borlaug erdészetből diplomázott 1937-ben, és PhD-fokozatot szerzett 1942-ben a Minnesotai Egyetemen növénypatológiából és -genetikából. Mezőgazdasági kutatói pozíciót vállalt a mexikói CIMMYT-nél, ahol félig törpe, magas hozamú, betegségeknek ellenálló búzafajtákat fejlesztett ki. A 20. század közepén Borlaug vezette ezeknek a magas hozamú fajtáknak a modern mezőgazdasági termelési technikákkal kombinált bevezetését Mexikóban, Pakisztánban és Indiában. Ennek eredményeként Mexikó 1963-ra nettó búzaexportőrré vált. 1965 és 1970 között a búzahozam csaknem megkétszereződött Pakisztánban és Indiában, ami jelentősen javította az élelmezésbiztonságot ezekben az országokban.

Borlaug-ot gyakran "a zöld forradalom atyjának" nevezték, aki több mint egymilliárd embert mentett meg világszerte az éhezéstől. Jan Douglas, a World Food Prize Foundation elnökének ügyvezető asszisztense szerint ennek a számnak a forrása Gregg Easterbrook 1997-es „Az emberiség elfeledett jótevője” című cikke. A cikk kijelenti, hogy „a mezőgazdaságnak a Borlaug által hirdetett formája egymilliárd halálesetet akadályozott meg”. 1970-ben Nobel-békedíjat kapott annak elismeréseként, hogy az élelmiszer-ellátás növelésével hozzájárult a világbékéhez. 1980-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választotta.

Élete későbbi szakaszában segített alkalmazni ezeket a módszereket az élelmiszertermelés növelésére Ázsiában és Afrikában.

Borlaug az Egyesült Államokba érkezett norvég bevándorlók dédunokája volt. Ole Olson Dybevig és Solveig Thomasdatter Rinde Feiosból, egy kis faluból a norvégiai Vik községből, Sogn og Fjordane-ból 1854-ben emigráltak a Wisconsin állambeli Dane megyébe. A család végül egy kis norvég-amerikai közösségbe költözött Saude-be, Cresco közelében, Iowa államban. Ott a Saude evangélikus egyház tagjai voltak, ahol Norman megkeresztelkedett és konfirmált is.

Borlaug 1914-ben született Henry Oliver (1889–1971) és Clara (Vaala) Borlaug (1888–1972) nagyszülei farmján, Saude-ban 1914-ben, négy gyermek közül elsőként. Három húga Palma Lillian (Behrens; 1916–2004), Charlotte (Culbert; szül. 1919–2012) és Helen (szül. 1921). Hét és tizenkilenc éves kora között a 106 acre-s (43 hektáros) családi gazdaságban dolgozott Protivintől (Iowa) nyugatra; halászott, vadászott, valamint kukoricát, zabot, timothy füvet termesztett, szarvasmarhát, sertést és csirkét tenyésztett. Nyolcadik osztályig az egytanáros, egytantermes New Oregon 8. vidéki iskolába járt Howard megyében.

Ma az 1865-ben épült iskolaépület a Norman Borlaug Heritage Foundation tulajdonában van a "Project Borlaug Legacy" részeként. Borlaug a Cresco High School futball-, baseball- és birkózócsapatainak tagja volt, ahol birkózóedzője, Dave Barthelma folyamatosan arra biztatta, hogy „adjon 105%-ot”.

Borlaug azt a döntését, hogy otthagyja a gazdaságot és továbbtanul, nagyapja ösztönzésének tulajdonította: Nels Olson Borlaug (1859–1935) egyszer azt mondta neki: „Bölcsebb, ha most megtömi a fejét, ha később meg akarja tölteni a hasát." Amikor 1933-ban Borlaug jelentkezett a Minnesotai Egyetemre, megbukott a felvételi vizsgáján, de felvételt nyert az iskola újonnan létrehozott, kétéves General College-ába. Két negyedév után átkerült a Mezőgazdasági Főiskola erdészeti szakára. A University of Minnesota egyetemi birkózócsapatának tagjaként Borlaug bejutott a Big Ten elődöntőjébe, és a sportágat a minnesotai középiskolákban népszerűsítette bemutató mérkőzéseken szerte az államban.

Tanulmányainak finanszírozására Borlaug időszakonként felfüggesztette tanulmányait, hogy némi bevételre tegyen szert, ahogy 1935-ben a Polgári Tartalék Hadtest vezetőjeként szövetségi projekteken dolgozott munkanélküliekkel. Sokan, akik neki dolgoztak, éheztek. Később így emlékezett vissza: "Láttam, hogyan változtatta meg őket az étel... Mindez sebeket hagyott rajtam." 1935 és 1938 között, 1937-ben, az erdészeti alapképzés megszerzése előtt és után, Borlaug az Egyesült Államok Erdészeti Szolgálatánál dolgozott Massachusetts és Idaho állomásain. Egy nyarat az idahói Salmon River középső elágazásában töltött, amely akkoriban a legelszigeteltebb vadon volt az országban.

Egyetemi tanulmányai utolsó hónapjaiban Borlaug részt vett egy Sigma Xi előadáson, amelyet Elvin Charles Stakman, a Minnesota Egyetem professzora és hamarosan a növénypatológiai csoport vezetője tartott. Az esemény Borlaug jövőjének sarkalatos pontja volt. Stakman „Ezek a sunyi kis ellenségek, amelyek elpusztítják élelmiszerterméseinket” című beszédében a rozsda, a búza, zab és árpa növényi tápanyagaival táplálkozó parazita gomba megnyilvánulását tárgyalta. Felfedezte, hogy speciális növénynemesítési módszerek rozsdásodásnak ellenálló növényeket eredményeznek. Kutatásai nagyon érdekelték Borlaugot, és amikor Borlaug állását az Erdészeti Szolgálatnál a költségvetési megszorítások miatt megszüntették, megkérdezte Stakmant, hogy menjen-e az erdőkórtanra. Stakman azt tanácsolta neki, hogy inkább a növénypatológiára összpontosítson.[16] Ezt követően beiratkozott az egyetemre, hogy Stakman vezetésével növénypatológiát tanuljon. Borlaug 1940-ben szerzett Master of Science fokozatot, és PhD-t növénypatológiában és genetikában 1942-ben.

Borlaug az Alpha Gamma Rho testvériség tagja volt. Főiskolai tanulmányai alatt találkozott leendő feleségével, Margaret Gibsonnal, amint az egyetem Dinkytown egyik kávézójában várakozott, ahol ők ketten dolgoztak. 1937-ben házasodtak össze, és három gyermekük született: Norma Jean "Jeanie" Laube, Scotty (aki nem sokkal születése után spina bifida következtében halt meg) és William; öt unokája és hat dédunokája van. 2007. március 8-án Margaret Borlaug kilencvenöt évesen, egy esést követően meghalt.[18] Hatvankilenc évig voltak házasok. Borlaug Észak-Dallasban élt élete utolsó éveiben, bár globális humanitárius erőfeszítései miatt az évből csak néhány hetet kellett ott töltenie.[17]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Norman Borlaug című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Ronald L. Phillips: Norman E. Borlaug (1914–2009). A Biographical Memoir. National Academy of Sciences, 2013, teljes szöveg (PDF).
• Noel Vietmeyer: Borlaug. Bracing Books, Lorton.
  • 1. kötet: Right off the Farm. 1914–1944. 2009. ISBN 978-0-578-04125-4
  • 2. kötet: Wheat Whisperer. 1944–1959. 2009. ISBN 978-0-578-03856-8
  • 3. kötet: Bread Winner. 1960–1969. 2010. ISBN 978-0-578-06920-3
• Noel Vietmeyer: Our Daily Bread, The Essential Norman Borlaug. Bracing Books, 2011. ISBN 978-0-578-09555-4
• Silvia Sanides: Stars der Wissenschaft: Vater der Grünen Revolution. In: Focus. Nr. 39, 25. September 2000