|
Otto von Gierke
 Otto von Gierke (magyarosan Gierke Ottó, teljes nevén Otto Friedrich Gierke; (Stettin, 1841. január 11. – Berlin, Németország, 1921. október 10. ) német jogtudós, a magánjog kiváló művelője, egyetemi tanár. Családja
ÉletpályájaA berlini Humboldt Egyetemen tanult. 1867-ben a berlini egyetemen magántár, 1871-ben rendkívüli, 1872-ben a breslaui, 1884-ben a heidelbergi, 1887-ben a berlini egyetemen lett rendes tanár. A breslaui egyetem, a Heidelbergi Egyetem illetve a berlini egyetem tanára volt. 1878-tól ő adta ki az Untersuchungen zur deutschen Staats- und Rechtsgeschichte című gyűjteményt.[1] Személyiségi jogi elméleteOtto von Gierke személyiségi jogi elmélete a szellemi alkotásokkal kapcsolatos tulajdoni elmélet bírálatából indult ki. Gierke a személyiségi oldal elsődlegességét vallotta, a vagyoni oldalt nem csupán másodlagosnak, hanem esetlegesnek is tekintette. Ennek az elméletnek a hatását tükrözte a a BGB (Bürgerliches Gesetzbuch, a német polgári törvénykönyv), amely a dolog fogalmát szűk értelelmben ismerte.[2] Gierke elméletének pozitív vonása, hogy megalapozta a szellemi alkotások monista elvi alapra építő felfogását. Ugyanakkor a negatívuma Szalai Péter szerint, hogy "túlzott individualizmusával elszakította az alkotásoktól az azokhoz kapcsolódó gazdasági érdeket, és nem volt figyelemmel e jogok társadalmi és felhasználási rendeltetésére."[3]. Szalai szerint "[A] német felfogás – amelynek fő képviselői Gierke és Josef Kohler – a vagyoni elemek túlhangsúlyozásával szemben a szellemi alkotásokhoz fűződő személyiségi mozzanatokat helyezte előtérbe, aminek eredménye az ún. dualista felfogás, amely a szellemi alkotásokhoz kapcsolódó személyhez fűződő jogokat is oltalomban kívánta részesíteni (elsősorban a szerzői jog területén az iparjogvédelemben ugyanis jóval dominánsabb a gazdasági-vagyoni jelleg)".[4] Gierke 1895-ben publikált magánjogi művében[5] a nevesített személyiségi jogok körében az árujelzőkön fennálló jogokat a névjoggal közös cím alatt tárgyalta, míg a szerzői és feltalálói jogokat külön-külön címek alatt. Gierke a szerzői jogot a szerző alkotótevékenységéből folyó olyan jognak tekintette, amelynek tárgya a szellemi mű, amely a szerző személyiségi szférájának részét képezi. Felfogása szerint a szerzői jog lényegéből következik, hogy elidegeníthetetlen. Ő jelentette ki először, hogy másra átruházni a szerzői jognak csak a gyakorlását lehet. Álláspontja szerint ez az eredendően személyiségi jog vagyoni jogosítvánnyá is kiteljesedhet – ám ennek a bekövetkezése egyáltalán nem szükségszerű. A szerzői jog ugyanis olyan műveken is fennáll(hat), amelyeknek nincs piaci értéke illetve amelyeket szerzőjük sohasem hasznosít. , hiszen olyan művön is fennáll szerzői jog, amelynek nincs piaci értéke, vagy amelyet a szerzője sohasem hasznosít. Felfogása szerint a szerző által a műve felhasználását illetően másra ruházott új jog leányjogként viszonyul a szerző anyajogához.[6] Díjai, elismeréseiTitkos igazságügyi tanácsos címet kapott. Főbb művei
Jegyzetek
ForrásokKapcsolódó szócikkekTovábbi információk |
||||||||||||||||||||||||||||||||||
