Rákosi Gyula (Budapest, 1938. október 9. –) olimpiai és Európa-bajnoki bronzérmes labdarúgó, edző.
Pályafutása
Ferencváros
A Ferencváros saját nevelésű játékosa. 1957-ben mutatkozott be az első csapatban. 1957 és 1972 között négyszeres magyar bajnok, kétszeres kupagyőztes. Részese a Fradi nemzetközi sikereinek: 1965-ben VVK győztes, 1968-ban döntős, 1972-ben UEFA-kupa elődöntős.
Búcsúmérkőzése 1975. június 7-én volt az Üllői úton a Vojvodina ellen (1-1). Összesen 512 mérkőzésen szerepelt, ebből 332 bajnoki, 168 nemzetközi, 22 hazai díjmérkőzés volt. 116 gólt szerzett (63 bajnoki, 53 egyéb). 1974-ben az FTC örökös bajnokává választották.
A válogatott
1960 és 1968 között 41 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben és 4 gólt szerzett. 1960-ban a római olimpián a bronzérmes csapat tagja.
Kétszer vett részt világbajnokságon: 1962-ben Chilében, 1966-ban Angliában.
1964-es Európa-bajnoki bronzérmes csapat tagja.
Edzőként
1973-ban a Fradiban kezdte edzői karrierjét. A Ferencvárosnál több alkalommal és többféle szerepkörben dolgozott. Először 1973-76 között az utánpótlás-nevelésében vállalt feladatot. 1980 és 1982 között a Kecskeméti SC vezetőedzőjeként tevékenykedett. Dolgozott Kuvaitban is, 1982-től két éven át irányította az el-Nasszer együttesét.
1982-88 között pályaedző, legvégül 1988-90 között vezetőedző. Mindkét idényben dobogos lesz a Fradival a bajnokságban (2., majd 3. helyezést elérve). Edzőként 163 mérkőzésen ült a kispadon. Dolgozott a magyar válogatottnál is. 1977-80 között az ifjúsági válogatott edzője. 1986-88 között a női válogatott szövetségi kapitánya. 1986-ban egy évre a Vácszentlászló edzője lett. Ezután egy évig a Tatabányát vezette, '92 és '94 között a III. Kerületi TTVE edzője volt, majd visszatért dolgozni a ferencvárosi utánpótlásba.
