Ruth Brown
Született	Ruth Alston Weston 1928. január 12.[1] 1928. január 31.[2] Portsmouth
Elhunyt	2006. november 17. (78 évesen)[3][4][5][6][7] Las Vegas[8]
Állampolgársága	amerikai
Gyermekei	két gyermek
Foglalkozása	énekes színész dalszerző
Iskolái	I. C. Norcom High School
Kitüntetései	Tony-díj a legjobb női főszereplőnek musicalben (1989)[9] Rock and Roll Hall of Fame (1993)[10]
Halál oka	szívinfarktus agyi érkatasztrófa
Zenei pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Műfajok	blues rhythm and blues
Aktív évek	1949–2006
Hangszer	trombita énekhang
Díjak	Grammy-díj (1990)
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1949–2006
Műfajok	zenés film
Díjai
Tony-díjak
Legjobb női főszereplő musicalben Black and Blue (1989)
weboldal IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Ruth Brown témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Ruth Brown (Portsmouth, 1928. január 12. vagy 1928. január 31. – Las Vegas, 2006. november 17.) Grammy- és Tony-díjas amerikai énekesnő, dalszerző, színésznő. Hatott sokakra (Etta James, Aretha Franklin, Janis Joplin, Bonnie Raitt...). A rhythm and blues királynőjének nevezték.

A Virginia állambeli Portsmouth-ban született. Énekesi pályája egy templomi kórusban indult el, és később is szívesen énekelt gospelt. 1945-ben otthagyta a szülői házat, és férjhez ment Jimmy Brown trombitáshoz. Pályája elején Blanche Calloway (Cab Calloway felesége) volt a menedzsere.

A Lucky Millinder Banddal énekelt először közönség elött (1946). Egy súlyos baleset miatt hónapokig volt kórházban, közben aláírta szerződését az Atlantic Recordsszal.

Első nagy sikere a „So Long” című dal volt, majd több dala is felkerült a a sikerlistákra (a „Teardrops fom My Eyes”, az „5-10-115 Hours”, a „Mama He Tears Your Daughter Mean”, az „Oh, What a Dream”, a „Mamboo Baby”). Tucatnyi számát a legjobb rhythm and blues-dalok között tartják számon.

A hatvanas években inkább slágerek hoztak neki sikert, később szüneteltette fellépéseit, inkább háziasszony lett és gyereket nevelt.

A hetvenes években tért vissza a színpadra. Ezekben az években már filmszínészként is szerepelt. A „Black and Blue” című zenés produkcióért kapta a Tony-díjat.

• Rock & Roll (Atlantic, 1957)
• Miss Rhythm (Atlantic, 1959)
• Late Date with Ruth Brown (Atlantic, 1959)
• Along Comes Ruth (Philips, 1962)
• Gospel Time (Philips, 1962)
• Ruth Brown ’65 (Mainstream, 1965)
• Black Is Brown and Brown Is Beautiful (Skye, 1969)
• The Real Ruth Brown (Cobblestone/Buddah, 1972)
• Sugar Babe (President, 1976)
• You Don’t Know Me (Dobre, 1978)
• The Soul Survives (Flair, 1982)
• Takin’ Care of Business (Stockholm, 1983)
• Brown Sugar (Topline, 1985)
• Have a Good Time (Fantasy, 1988)
• Blues on Broadway (Fantasy, 1989)
• Brown, Black & Beautiful (Ichiban, 1990)
• Fine and Mellow (Fantasy, 1991)
• The Songs of My Life (Victor, 1993)
• Live in London (Jazz House, 1995)
• R+B=Ruth Brown (Bullseye Blues, 1997)
• A Good Day for the Blues (Bullseye Blues & Jazz, 1999)

• Grammy-díj (1989)
• Rock and Roll Hall of Fame (1993)
• Tony-díj: legjobb musical-színésznő (1989)

• http://www.literatura.hu/rock/rithmandblues/ruth_brown.htm (magyarul)
• http://www.ruthbrown.net/index_home.html Archiválva 2021. június 24-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)

• Hivatalos oldal
• Ruth Brown az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Ruth Brown az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Ruth Brown a Rotten Tomatoeson (angolul)