|
Ryan Hunter-Reay
Ryan Hunter-Reay (Dallas, Texas, 1980. december 17. –) amerikai autóversenyző.[1] 2003 és 2005 között versenyzett a Champ Car sorozatban, minden évben más csapatnál, két győzelmet szerzett az itteni pályafutása alatt. Hunter-Reay lett az IndyCar legjobb újonca 2007-ben, majd 2008-ban megszerezte első IndyCar-győzelmét is a Watkins Glen International pályán. 2009-ben a Vision Racing-hez szerződött, ahol a #21-es autót vezette, de később az A. J. Foyt Enterprises csapatnál helyettesítette Vitor Meira-t az év végéig. 2010. január 4-én Hunter-Reay nem teljes szezonra, de aláírt az Andretti Autosport-al és a #37-es Izod-szponzorált autót kapta, az Izod nem csak az IndyCar főszponzora, de Hunter-Reay legfőbb támogatója is volt egyben. Később sikerült pénzt szereznie az egész szezonra. PályafutásaA kezdetekMiután hat nemzetközi gokart bajnokságot megnyert,[2] Hunter-Reay nyerte el a Skip Barber Karting ösztöndíjat és versenyzett a Skip Barber Formula Dodge Szériában is. Ezután megnyerte a Skip Barber Formula Dodge Nemzetközi bajnokságot 1998-ban. Versenyzett a Barber Dodge Pro Series-ben 2000-ben és 2001-ben, Hunter-Reay lett a legjobb újonc 2000-ben és két győzelmet szerzett 2001-ben. Ezt követően a Champ Car nevelőszériájának számító bajnokságban, a Formula Atlantic szériában indult 2002-ben, a bajnokságban hatodik lett, három győzelemmel és a legtöbb kört az élen töltve és a legtöbb leggyorsabb kört megfutva és a legtöbb pole-pozíciót szerezve. Ezután megkapta a Worldcom "Rising Star" díjat és a Champ Car csapatok felfigyeltek rá. Champ Car2003-ban Hunter-Reay a Champ Car-ban kezdett versenyezni az alacsony költségvetésű American Spirit Team Johansson csapatban. Bár a régebbi és lassabb Reynard karosszériát használt, de sokszor indult az első sorból és harmadik lett a Mid-Ohio-i versenyen, de a szezon csúcspontja akkor volt amikor a változó időjárásnak köszönhetően megszerezte első Champ Car sikerét Ausztráliában és ezt rögtön újonc évében a csapattársa Jimmy Vasser és a brit Darren Manning előtt. 2004-ben a Herdez csapathot szerződött, és Milwaukee-ban megszerezte a csapat legelső pole pozícióját aztán megnyerte a futamot is, úgy, hogy az egész versenyt az élen töltötte. Bár a Road America-i versenyen első soros rajthelyet szerzett, de a versenyen a tavalyi csapattársa, Jimmy Vasser kilökte a pályáról és kiállni kényszerült a versenyből. A Toronto-i futamon a negyedik helyért harcolt de a lassú defekt miatt lelassult és csak a nyolcadik helyen ért célba. 2005-ben ismét csapatot váltott, ezúttal a Rocketsports Racing-hez szerződött le. Az egész szezonban csak küzdött az autóval. Az újonc csapattársa, Timo Glock nagyobb sikerrel vezette az autót, és éppen, hogy lemaradt a győzelemről a Montreal-i versenyen. A szezon végén Glock lett a legjobb újonc, míg Hunter-Reay már el sem indult a szezon utolsó két futamán. A1 Grand PrixA 2006–2007-es szezonban elindult az A1GP-ben az amerikai csapattal.[3] Eredetileg Pekingben debütált volna, de ez nem valósult meg. A hatodik helyen végzett debütálóversenyén, Új-Zélandon. IndyCar 2007. július 19-én jelentette be az IndyCar-ban érdekelt Rahal Letterman Racing csapat, hogy Hunter-Reay váltja a szezon folyamán bukdácsoló Jeff Simmons-t a csapat #17-es Ethanol szponzorált autóval.[4][5] Az első két versenyén Top 10-es helyezést ért el, egy hetedik helyet a Mid-Ohio-i futamon és egy hatodik helyet a Michigan-i versenyen. A Chicago-i futamon ismét hetedik lett, és noha nem indult el teljes szezonban, mégis ő lett az év újonca. 2008-ban már teljes szezont ment a Rahal Letterman Racing-nél. Az indianapolisi 500-on újoncként indult és a legjobb újoncként végzett a futamon a 6. hellyel.[6] Július 6-án megszerezte első IndyCar-győzelmét a Watkins Glen-i versenyen. A 60 körös versenyből kilencet vezetett, miután Darren Manning-et megelőzte az egyik újraindításnál. A versenyt Manning előtt 2,4009 másodperces előnnyel nyerte meg. A győzelmét követő versenyeken év végéig mindig az első tízben végzett, kivéve a Nashville-i és a Sonoma-i futamot. Végül a 8. helyen rangsorolták a bajnokságban 360 ponttal. A bajnokságba végeredményébe be nem számító ausztrál versenyen 3. lett. 2009-ben a Vision Racing-hez írt alá egy szerződést,[7] miután a Rahal Letterman Racing jelezte, hogy nem tudott teljes szezont futni szponzorhiány miatt. Az első versenyén új csapatával a 2. helyen intették le Ryan Briscoe mögött,[8][9] ezzel megszerezve az alakulata történetének legjobb eredményét. A többi versenyen már az első tízbe sem fért bele és az indianapolisi 500 mérföldes versenyre is utólag, a Bump Day-en tudta kvalifikálni magát. Az Iowa-i versenytől kezdve már a négyszeres indianapolisi 500 győztes, A.J. Foyt csapatában helyettesítette a hétvége során megsérült Vitor Meira-t a szezon végéig.[10] Az új csapatánál sem ment jobban, mint a Vision-nél, de szerzett egy hetedik helyet a kanadai Torontóban és egy negyediket Mid-Ohio-ban. Két csapattal összesen 298 pontot gyűjtött, ami a 15. pozícióra volt elég a versenyzők között.[11] 2010. január 4-én jelentették be, hogy az Andretti Autosport #37-es Izod által szponzorált autóját fogja terelgetni az Indy 500-ig, de végül a fordulót követően a szezon végéig meghosszabbították a megállapodását.[12] A szezonnyitón kicsivel maradt le a győzelemről, de három futammal később az utcai Long Beach-en nyerni tudott.[13] Az évad folyamán háromszor lett dobogós, hatszor ért célba az első öt között és tizenkétszer volt benne az első tízben. Október 29-én Hunter-Reay újabb két szezonra szerződött le az Andretti Autosporttal.[14] Hunter-Reay második IndyCar-versenyét nyerte meg 2011-ben, New Hampshire-ben,[15] és még kétszer állhatott fel a pódium valamely fokára. A rossz évkezdés azonban nagy hátrányt eredményezett az élen lévőktől, amely valamelyest feljavult a kiírás második felére nyújtott eredményei miatt. A legendás Indy 500-on nem tudta egyenes ágon kvalifikálni magát, mivel csapattársával, Marco Andrettivel ütközött.[16] Az Andretti később megállapodást kötött az A. J. Foyt Enterprises-szal, hogy a Hunter-Reay leváltsa Bruno Junqueirát a viadalra,[17] így eltudott indulni az utolsó, 33. helyről[18] és a 23. helyen futott be a leintésnél. Az idényzáró, Las Vegasi-fordulóban összeért Alex Taglianival a nagy csatázás közben, melynek következtében kiesett. Végül teljes egészében törölték a futamot Dan Wheldon halálos balesetét követően.[19][20] 2012-ben továbbra is az Andretti színeiben volt ott a #28-as DHL/Sun Drop Dallara DW12-Ilmor-Chevrolet Indy V6-os modellel,[21] mely kasztni a nevét Dan Wheldonról kapta, erre utal benne a "DW" előtag.[22] Az idénynyitó szentpétervári Honda Grand Prix-n a város utcáin a 3. helyen végzett Hélio Castroneves és Scott Dixon mögött. Három futammal később a 2. helyen végzett a São Paulo Indy 300-on a brazil nagyváros utcáin. Az Indianapolis 500-on karrierjének addigi legjobb eredményét érte el, amikor a 3. helyre kvalifikálta magát. A versenyen folyamatosan a legjobb 10-ben haladt, mígnem felfüggesztési probléma miatt, 123 kör után ki kellett állnia. Hunter-Reay az év felénél egymást követő három gp-t is megtudott nyerni. A Milwaukee IndyFest-et, az Iowa Corn Indy 250-et az Iowa Speedway-en és a Honda Indy Torontót is, Kanadában, amely után átvette a vezetést a bajnokságban. Később elvesztette pontelőnyét a Honda Indy 200-at követően Mid-Ohióban,[23] ahol a 7. helyen intették le, és a 25 autó közül a 24. helyen végzett egy motorhiba miatt. A következő fordulóban, a sonomai GoPro Indy Grand Prix-n szintén a 7. helyen állt, és a legjobb 10-ben futhatott be a végén, amikor váratlanul egy újraindításkor Alex Tagliani-val ért össze, emiatt is csak a 18. lett végül, míg riválisa, Will Power visszaszerezte az első helyet a tabellán.[24] A szezonzáró MAVTV 500-on az Auto Club Speedwayen Hunter-Reay és Power is, mindketten 10 rajthelyes büntetést kaptak, mert mindketten túllépték az öt motorcsere limitjét.[25] Hunter-Reay fokozatosan feljebb lépett a mezőnyben, és bekerült a legjobb 5 közé, így a bajnokság élére került. A 241. körben a brazié Tony Kanaan karambolozott, emiatt a versenyt piros zászlóval leállították. Az újraindításkor Hunter-Reay-nek sikerült az első ötben maradnia. Carpenter nyerte az évadzárót, míg Hunter-Reay a 4. helyen végzett,[26] és megnyerte az összesített és az ovális bajnokságot is.[27] Ezzel ő lett az első amerikai, aki megnyerte a bajnokságot Sam Hornish Jr. 2006-os sikere óta.[28] A Fontana futam hétvégéjén felajánlották, hogy 2013-ban a Team Penske csapatánál vezessen,[29] azonban ő a 2013-as és 2014-es szezonra újra leszerződött Andrettivel.[30] December 5-én bejelentette, hogy 2013-ban az #1-es rajtszámot fogja használni, melynek belsejében az eredi, #28-as száma fog megjelenni.[31]  2013-ban megnyerte a Barber[32] és a Milwaukee[33] versenyeket, valamint három második és egy harmadik helyet szerzett az Indianapolis 500-on. Azonban a 19 naptári fordulóból, haton is kiesett, így az évet a 7. helyen zárta.[34][35] 2014-ben az Indianapolis 500-at 0,060 másodperccel nyerte meg a triplagyőztes Hélio Castroneves előtt.[36][37] Nyert továbbá a Barberben és az ovál Iowán is, és ezenkívül három második helyezést ért el. Volt még öt kiesése is, részben ezek miatt 6. lett a pilóták között.[38] 2015-ben nyert Iowában[39] és a Poconóban,[40] a szezon nagy részében azonban gyenge eredményeket ért el, ami a 6. helyre ejtette vissza.[41] A 2016-os sorozatban nyeretlen volt, a 12. helyen végzett három harmadik és nyolc top 10-es hellyel. Ez volt a legrosszabb év végi helyezése a 2009-es idény óta. Két győzelmet aratott Detroitban és Sonomában, és négy második helyezést ért el, így 4. lett a 2018-as bajnokságban. Ekkor érte el máig utolsó versenysikerét. 2021-ben negyedik lett a kaotikus új utcai helyszínen, Nashville-ben, ami a legjobb helyezése volt az évben,[42][43] Összesítésben a 17. lett,[44] ami pályafutásának a legrosszabb év végi helyezése volt, egyben ez volt az utolsó éve az Andretti csapat pilótájaként.[45] 2022-re kiszorult a résztvevő mezőnyből, viszont a háttérből, autófejlesztéssel és tanácsokkal segítette a Juncos Hollinger Racinget, majd az újonc Callum Ilott felkészülését a 106. Indianapolis 500-ra.[46] 2023-ban a 107. Indianapolis 500-on a Dreyer & Reinbold Racing színeiben kapott lehetőséget,[47] ahol a 11. helyen végzett.[48][49] 2023. június 8-án a csapattulajdonos, Ed Carpenter bejelentette, hogy Hunter-Reay fogja pótolni a menesztett Conor Daly-t[50] Road Americától kezdve az év befejezéséig az Ed Carpenter Racingnél.[51][52][53] Sportautózás2008 januárjában elindult a Daytona-i 24 órás versenyen NASCAR-bajnok Jimmie Johnson-al és Marc Goossens-nel. A #91-es Lowe's Pontiac Riley-val a verseny elején egész jól ment, de később visszaestek és a 22. órában feladni kényszerültek a futamot. A 2010-es évet szintén a Daytona-i 24 órás versennyel kezdte a Level 5 Motorsports színeiben, ahol 3. lett. EredményeiTeljes Champ Car eredménysorozata
Teljes IndyCar eredménysorozata
Indianapolis 500
Teljes Superstar Racing Experience eredménylistája
Jegyzetek
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
