Salamon Anikó
Salamon Anikó (Réty, 1945. július 2. – Kolozsvár, 1981. július 1.) néprajzkutató, szerkesztő. ÉletútjaSalamon (Sombori) Sándor leánya, Salamon András nővére. Középiskoláját a sepsiszentgyörgyi Elméleti Líceumban végezte (1963); két évet a marosvásárhelyi OGYI-n hallgatott (1964–66), majd a kolozsvári BBTE Filológiai (1968–69), majd a budapesti ELTE Bölcsészeti Karán (1969–73) végzett néprajz–magyar szakon. Hazatérve Kolozsváron egy ideig külső munkatársa volt időszaki lapoknak és a Kriterion Könyvkiadónak (1973–75), a Kriterion kolozsvári szerkesztőségében könyvszerkesztő, elsősorban a néprajzi tárgyú könyvek, valamint a Téka sorozat gondozója (1975–81). Néprajzi kutatásai főleg a szellemi néprajz, a népi hitvilág elemeinek feltárására, értelmezésére irányultak. Első, nyomtatásban megjelent dolgozata: Nádsípkészítés a Hortobágyon (in: A Déri Múzeum Évkönyve, Debrecen, 1972). Jelentősebb közleményei: Mai népi hiedelmek (gyűjtőtársakkal, az ELTE sokszorosított kiadványaként. Budapest, 1975); A népi kultúra szerepe az értelmiségi tudat formálásában (in: Látóhatár. Kolozsvár, 1973); Egy büntető rítus jelentései (TETT, 1979/3); Életbe játszott hagyomány. Egy rítus jelhasználata (Korunk, 1981/1). Tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála után hagyatékából jelent meg: Szokás, ünnep, rítus (Dávid Gyula bevezetőjével), Utunk, 1981/31); Egy teljesebb néprajzi körkép igényével (Dávid Gyula bev. A Hét 1982/29); Kalotaszegi ünnepek – európai népszokások (Vasas Samuval, Korunk, 1982/5). Gazdag népi hiedelemgyűjtése kéziratban. A gyimesi csángók közt feljegyzett nagyterjedelmű kéziratos folklóranyagát a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára őrzi. 1981-ben öngyilkos lett. Főbb művei
Források
További információk
Kapcsolódó szócikkek
Information related to Salamon Anikó |