San Stefanó-i béke

San Stefanó-i béke
Nagy-Bulgária határai a San Stefanó-i béke alapján
Az aláírás színhelye, a Simeonoglou-ház Yeşilköy-ben
Típusa	békeszerződés
Aláírás dátuma	1878. március 3. (Gergely-naptár sz.)
Aláírás helye	San Stefano (Yeşilköy) ma: Isztambul része
Aláírók	Orosz Birodalom  Oszmán Birodalom
A Wikimédia Commons tartalmaz San Stefanó-i béke témájú médiaállományokat.

A San Stefanó-i béke az 1877–1878-as orosz-török háborút zárta le. Az Isztambul közelébe érő orosz csapatokat az angol flotta eltántorította a város bevételétől, és a két fél 1878. január 31-én fegyverszünetet kötött. A más nagyhatalmak nélkül kötött békeszerződést március 3-án (Julián naptár szerint február 19-én) írták alá a törökországi San Stefanóban, létrehozva Nagy-Bulgáriát, és korlátlan orosz befolyást biztosítva a Balkánon. A nagyhatalmak heves ellenzése miatt az itt megvont határokat a berlini kongresszuson újrarajzolták.^[1]

Bővebben: Orosz–török háború (1877–78)

Az 1876-ban Szerbia, Bulgária és Montenegró fellázadt a török uralom ellen, amibe 1877-ben az Orosz Birodalom beavatkozott, kirobbantva az orosz–török háborút. A harcok az orosz haderő győzelmét hozták, és a seregek megközelítették a török fővárost is, azonban a brit flotta térségbe vezénylése visszakozásra késztette II. Sándor orosz cárt. A török szultán, II. Abdul-Hamid fegyverszünetet ajánlott, amit a két fél 1878. január 31-én kötött meg.^[1] Március 3-án San Stefanóban Nyikolaj Pavlovics Ignatyjev isztambuli orosz követ és Mehmed Esad Saffet pasa török külügyminiszter békét kötöttek a nagyhatalmak megkérdezése nélkül, a határok kijelölésénél figyelmen kívül hagyva az Osztrák–Magyar Monarchiával kötött titkos budapesti szerződést is.^[2]

1. Montenegró területét kétszeresére növelte, volt oszmán területek odacsatolásával.
2. Szerbia független állammá vált, megkapta Novi Pazar és Niš városokat.
3. A Román Királyság független állammá vált, megkapta Észak-Dobrudzsát.
4. Megalakult Bulgária, amelyhez hozzácsatolták Makedóniát és az Égei-tenger északi partvidékének egy részét is (Nagy-Bulgária).^[1]
5. Oroszország megkapta Besszarábiát.^[2]
6. A törököket 1300 millió rubel hadisarcra kötelezték, az oroszok ennek biztosítására megszállták Batumit és Karst.^[2]
7. A Boszporusz nemzetközi vízi úttá vált.

• 
  A békeszerződés függeléke, amely Szerbia területi változásait mutatja
• 
  Montenegró területi változásai
• 
  Az új Bolgár Fejedelemség határai
• 
  Oroszország területi gyarapodása a Kaukázusban

A többi nagyhatalom hevesen ellenezte az egyoldalú békét, és a Monarchia és a Német Birodalom nyomására az oroszok lemondtak bizonyos előnyökről. A júniusban megtartott berlini kongresszuson Nagy-Bulgáriát három részre vágták, leválasztva többek között Kelet-Ruméliát, autonóm török területként.^[1]

Március 3-a 1990 óta Bulgária nemzeti ünnepe.^[3] A bolgár nacionalizmus fő célja a következő évtizedekben a San Stefanó-i békében megszabott határok visszaszerzése, Nagy-Bulgária visszaállítása volt.^[4]

• A keleti ügyekre vonatkozó okmányok. St. Stefanoi előleges béke / A congressus jegyzőkönyvei és berlini szerződés; Állami Ny., Bécs, 1878
• Diószegi István: Ausztria-Magyarország és Bulgária a San Stefanó-i béke után. 1878–1879; Akadémiai, Bp., 1961 (Értekezések a történeti tudományok köréből)

• Bolgár–török határ
• Berlini konferencia
• Berlini szerződés