Schwarz Sámuel kereskedő és felesége, Judit fia volt. Hatéves korában Lőcsére került iskolába, ahol hét évig tanult. Miután édesapja a kereskedői pályára szánta, a magyar nyelv elsajátítása végett Csetnekre és Osgyánba küldte. Itteni tanulmányai befejezése után Eperjesre ment az ottani iskolaigazgatóhoz, Toperczer Péter Pálhoz élelmezésre és szállásra, a helyi gimnáziumban tanult.
1730-ban visszatért Lőcsére tanítani, ahol 1731-ben a gimnázium igazgatója lett. 1734-ben egy családi peres ügyben Pestre utazott, ahol jogi tanulmányokat is folytatott. 1738-ban hosszabb tanulmányútra indult. Útjának főbb állomásai Bécs, Nürnberg, Frankfurt am Main, Marburg, Kassel, Göttingen, Gotha és Jéna voltak, majd 1739-ben a hallei egyetemen magiszteri fokozatot szerzett. 1742-ben az osnabrücki gimnázium igazgatója lett. 1749-ben lett a teológia professzora Rinteln egyetemén, valamint az evangélikus egyház főintendánsa Schaumburg grófságban. Ugyanebben az évben göttingeni Német Társaság tiszteletbeli tagja lett. 1750-ben szerezte meg a helmstedti egyetemen a teológiai doktori fokozatot. 1782-ben kora miatt visszavonult.
Tudományos munkássága
A teológia, filozófia, történelem és a numizmatika terén is fejtett ki tudományos munkásságot. Szívesen foglalkozott Magyarország történelmével. Az 1739-ben megjelent magiszteri értekezése olyan érdeklődést váltott ki hazájában, különösen a győri püspök részéről, hogy az több kiadásban is megjelent. A felvilágosodás híve volt. Foglalkozott a Szent Korona eredetének kérdésével is, a maga részéről azt egész koronát Bizáncból származtatta.
Művei
Diss. inaug. historico-critica de initiis religionis christianae inter Hungaros Ecclesiae orientalis assertis iisdem a dubiis et fabulosis narrationibus repurgatis. Halle, 1739, Edito III Clausenburg, 1749
Diss. de sensibus et quae Deo tribuuntur sensationibus. Halle, 1740
Andr. Dudithii ab Horehowitza, Episcopi tunc Tiniensis, Orationes V in Concilio Tridentino habitae, quarum posteriores duae nunc primum e MSS. prodeunt, cum Appendice orationum duarum, quas Geo. Drasoowich in eodem Concilio habuit. Praefatus est ac Dissertationem de vita et scriptis Andr. Dudithii adjecit Lorandus Samuelfy (i. e. Godofr. Schwarz). Halle, 1742
Imperator Justitianus M. slavicae genti vindicatus. Schediasma historico-philologicum. Wittenberg, 1742
Oratio de optima studiosam juventutem instituendi ratione. Osnabrück, 1743
Progr. de sonorum sine mente editorum insidiosi illius linguarum cultoribus vitii, origine. Osnabrück, 1743
Idea boni consulis, in memoriam Consulis Osnabrug. G. F. de Blechen. Osnabrück, 1744
Progr. Rei nummariae e medio aevi specimen. Osnabrück, 1747
Progr. de dignitate memoriae. Osnabrück, 1747
Elementa Logicae theoreticae. Qsnabrück und Lemgo, 1748
Unvorgreifliche Gedanken von dem Vorzuge der neuern Weltweisen vor dem alten, eine Einladungsschrift. Osnabrück, 1748
Progr. de eo, quod judicium vocant. Osnabrück, 1749
Oratio de perpetuo pietatis et practicae veritatis connubio. Rinteln, 1749
Oratio de zeli et charitatis in persona theoloci concordia. Rinteln, 1750
Progr. de justa censura hymnorum, qui publicis eccelesiae alicujus usibus commode serviant. Rinteln, 1750
Diss. inaug. doctrinae Protestantium de fide sanctitatem demonstrans. Rinteln, 1750
Christus gesetzt zum Falle, über Luc. 2, 34. 35., eine Predigt. Rinteln, 1750
Progr. de sensuum in dijudicanda transsubstantiatione missatica testimonio. Rinteln, 1751
Diss. I – III de sensu verborum Malach. 1, 11 merum elenchum sine ullo vaticinio continentium. Rinteln, 1751 – 1754
Christus, gesetzt zur Austehung; eine Predigt über Luc. 2, 34. Rinteln, 1751
C. Flechier's Predigt, am Tag der Bekehrung des heiligen Apostels Paulus im J. 1682 gehalten, aus dem Französischen in's Deutsche übersetzt von Gerhardine Schwarz geb. Brouning, mit einer Vorrede und Anmerkungen herausgegeben. Bückeburg, 1752
Diss. de Theologia quoad vocabulum. Rinteln, 1755
Diss. de Theologia quoad defiaitionem. Rinteln, 1755
Progr. de scientia in Deo media. Rinteln, 1765
Diss. de articulis fidei. Rinteln, 1755
C. Flechier zwo christliche Lobreden, auf den Tag aller Heiligen und Pauli Bekerung, sammt der Vorrede zur Rechtfertigung der gottesdienstlichen Verehrung verstorbener Heiligen, übersetzt und mit Anmerkungen herausgegeben. Lemgo, 1756
Diss. de finienda sacramenti notione. Rinteln, 1758. 4.
Progr. de oratione primo theoloeiae addiscendae medio. Rinteln, 1758
Diss. de meditatione altero theologiae addifcendae medio. Rinteln, 1758
Progr. de tentatione tertio theologiae addiacendae medio. Rinteln, 1758
Der 19te Psalm Davids übersetzt, eingetheilt, mit Bestätigung des Inhalts und mit den nöthigsten Anmerkungen über die Textworte begleitet, zum Beispiel seiner Psalmenauslegung. Rinteln, 1759
Diss. de ministroium ecclesiae per impositionem manuum ordinatione, ejus ex constitationibus apostolicis auctoritate, neque ulla ex jure divino necessitate. Rinteln, 1759
Samuel, Rex Hungariae, qui vulgo Aba audit, ex historico et simul numario monumento, tam nomini quam populo suo restitutus, hallucinationibus et erreribus non paucis, quos Actis suis Sanctorum ad d. IV. Sept. Scriptores Antwerpienses jactantibus, affricarunt, de eadem fidelia dalatia. Lemgo, 1761
Diss. Fragmentum Theologiae dogmaticae revelatae de homine in statu integro ad Dei imaginem creato. Rinteln, 1761
Diss. theol. scholastica de Deo unitrino. Rinteln, 1761
Diss. de homine post lapsum protoplastorum in. statu corsupto. Particula I et II. Rinteln, 1762
Diss. de operibus Dei in regno naturae, sigillatim I de creatione. Rinteln, 1764
Diss. de operibus Dei in regno naturae, sigullatim II de conservatione et angelis. Rinteln, 1764
Diss. de salutis humanae principiis post lapsum, ac primo de benevolentissimi Dei patris amore in Christo. Rinteln, 1764
Diss, de sacra Domini coena, altero Novi Foederis sacramento. Rinteln, 1764
Versuch einer Beurtheilung der kritischen Schwänke über den 16ten Psalm in einem sogenannten kritischen Collegio. Rinteln, 1764
Recensio critica Schmeizetiani de numis Transsylvanicis commentarii, supplementa, emendationes et illustrationes perpetuas continent. Rinteln, 1765
Flores sparsi ad tabulas pignori ralictarum XIII civitatum Saxon. terrae Scepusiensis in Hupgaria superiori, pietatis sanctae officio ultro libenterque defungente etc. Rinteln, 1765
Diss. I et II de redemtione Jesu Christi fraterna altero salutis humanae principio post lapsum. Rinteln 1765 – 1766
Stromateus dissertationum de sacra Domini coena. Rinteln, 1766
Originam et eccasuum Transsylvaniae auctore Laurentio Toppeltino recensio critica; cum appendice diplomatum aliquot, omnia maxima ad natales gentis Saxonicae in magno Principatu Transsylvaniae inque Comitatu Scepusiensi supertoris Hungariae asserendos et illustrandos. Rinteln, 1766
Diss. de mediis salutis humanae post lapsum, ac primo de verbo litteris jam Scripturae Sacrae comprehenso. Rinteln, 1767
Diss. de verbo Dei liiteris jam Scripturae Sacrae compreheaso, theol. dogm. revel, secunda. Rinteln, 1767
Diss. de gratia Spiritus S. beneficiorum Dei oeconomicorum applicatrice, tertiae salutis humanae principio post lapsum. Rinteln, 1767
Progr. de ordine salutis humanae post lapsum. Rinteln, 1768
Diss. de sacramentis in genere deque baptismo Novi Testamenti et absolutione, quam vocant, speciatim. Rinteln, 1768. 4.
Progr. de ipsa salute fidelium ex Deo renatoram. Rinteln, 1769
Diss, de Ecclesia Dei. Rinteln, 1769
Progr. de causis difficultatum in altioribus discipline sire tradendis sive addiscendia. Rinteln, 1769
Diss. theol. dogm. Prolegomena de praecipuis nominibus Dei in originalibus Scripturae S. textibus sistens. Rinteln, 1771
Diss. de quatuor novissimis hominis cujusque aditu ilio ad utriusque fortunae conditionem in altera vita. Rinteln, 1771
Diss, de consummata salute Christo fidelium infideliumque damnatione, nec non de consummatione saeculi. Rinteln, 1771
Progr. Annorum vitae Tharahhi et Abrahami conciliatio chronologica ad Actor. 7, 4. Rinteln, 1778
Anzeige von des Herrn Grafen Wolfgang de Bethlen Hist. Hungarico-Dacicarum libris XVI, als einem nach dem gedruckten ersten und ungedruckten anderen Theil zum Verlag ganz ausgefertigt liegenden Werke. Lemgo, 1774
Recensio critica epitomes rerum Ungaricarum auctore Petro Ranzano, Siculo, cum triplici appendice insignium ad memoriam diplomatum duorum et criseos singularis editionis epitomes Runzani. Tyrnavio. Bndensis. Lemgo, 1774
Diss. de Deo absoluta spectato, theol. scholast. I et II. Lemgo, 1776–1778
Entlarvte Bulle Pabsts Sylvesters II, die er an den heiligen Stephanus, König in Ungarn, geschickt haben soll. Sammt ihren widerlegten Behelfen aus der Legende Chartuitii und Pabst Gregorii VII. Briefen. Lemgo, 1777
Richtiger Verstand der Stelle Jes. 53, 9, sonderlich Herrn D. Kennicot's Berichtigung derselben, eine Einladungsschrift zur Zusammenkunft der Prediger in Hessen Schaumburg. Rinteln, 1779
Die große Gefahr der Todten Erkenntniß Christi und seiner heiligen Wahrheiten, über Matth. 2, 1–12. Rinteln, 1780
Auffschließung der prophetischen Stelle Amos 8, 1–3; eine Einladungsschrift zur Predigerzusammenkunft. Rinteln, 1781
Exercitationes oratione prosa et versu dicendi scribendique quas vel pro tempore vel unius linguae acuendae gratia composuit olim, nunc in unum congestae edidit. Rinteln, 1781
Gewisses Aergerniß, wenn, die da Zeugen der Wahrheit syen sollten, sich oft von Irrgläubigen beschämen lassen müssen, eine Predigt über Luc. 10, 23–37. Rinteln, 1782
Catalogus scriptorum de rebus omnis generis Hungariae, concorporatarum provinciarum gentiumque finitimarum. Rinteln, 1784
Christi Unterweisung, wie die Kinder des Lichts die Klugheit der Kinder dieser Welt heiligen können und sollen, eine Predigt über Luc. 16, 1–9. Rinteln, 1784
További információk
Johann Christoph Strodtmann: Das Neue Gelehrte Europa. Verlag Johann Christoph Meißner, Wolfenbüttel, 1752, Bd. 1, S. 179, (Online)
Georg Christoph Hamberger, Johann Georg Meusel: Das gelehrte Teutschland, oder Lexikon der jetzt lebenden teutschen Schriftsteller. Meyerische Buchhandlung Lemgo, 1784, Bd. 3, S. 506, (Online)
Friedrich Wilhelm Strieder: Grundlage zu einer hessischen Gelehrten und Schriftsteller Geschichte. Verlag Griesbach, Kassel, 1804, S. 110, (Online)
Johann Georg Meusel: Lexikon der vom Jahr 1750 bis 1800 verstorbenen teutschen Schriftsteller. Gerhard Fleischer d. J., Leipzig, 1812, Bd. 12, S. 608, (Online)
Heinrich Doering: Die gelehrten Theologen Deutschlands im achtzehnten und neunzehnten Jahrhundert. Verlag Johann Karl Gottfried Wagner, 1835, Neustadt an der Orla, Bd. 4, S. 96, (Online)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Gottfried Schwarz (Theologe) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
