|
Solymári kőfejtő 1. sz. barlangja
A Solymári kőfejtő 1. sz. barlangja a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Budai-hegységben, Solymáron, a Zsíros-hegyen található egyik barlang. LeírásSolymár központjától DNy-ra, majdnem 2 km-re, a közismert és turistatérképeken jelölt Solymári-ördöglyuk közelében, annak főbejárata alatt lévő és már nem működő nagy kőbánya oldalában van a Solymári kőfejtő 1. sz. barlangja. A Budai Tájvédelmi Körzetben helyezkedik el. A kőfejtő bejáratához aránylag közel, a kőfejtő ÉK-i peremén, a bauxitos törmeléklejtő felső részén megjelenő sziklakibukkanásban, 327 m tszf. magasságban található a Solymári kőfejtő 1. sz. barlangjának bejárata. Az 1,9 m széles és 0,9 m magas bejárat természetes jellegű, vízszintes tengelyirányú és háromszög, valamint szabálytalan alakú. A könnyű sétával, majd nehezen járható (meredek) terepen elérhető barlang felső triász dachsteini mészkőben keletkezett. A szabadon megtekinthető barlang könnyen járható. A barlang térformája sziklaodú jellegű. Vízszintes a lejtésviszonya és jellemző szelvénytípusa az ellipszis. Gömbfülke, vetőtükör és breccsazóna látható a barlangban. A gömbfülkeszerű barlangban kevés az ásványképződmény, csak jellegtelen, korrodált kalcitkérgek, borsóköves, montmilchesedett, földes, színtelen cseppkőbekérgezések figyelhetők meg. Nagyon töredezett a kőzetváza. A bejárat mellett kívülről vetőkarcos törési sík helyezkedik el, amely miatt a barlang kialakulásának megalapozásában valószínűleg nagy szerepe volt a tektonikának. Később megváltoztatta a kifagyásos kőzetaprózódás. A kifagyásos, aprózódásos folyamatok miatt a barlang alját részben kőzettörmelék, részben agyagos (kisebb mértékben humuszos) kitöltőanyag fedi. Minden bizonnyal korróziós, oldódásos folyamatok voltak a fő üregkialakító tényezők a barlang keletkezésének fő szakaszában. A barlang valószínűleg egy régi és nagyobb barlang roncsa, maradványrésze. KutatástörténetAz 1958-ban kiadott, Budapest természeti képe című könyvben meg van említve, hogy Jablonkay Pálnak az 1935-ben kiadott könyvében szó van arról, hogy a Solymári-kőfülke nyílásával azonos szintben, a kőfejtő falában még 6–8 másik nyílás is látszik. Láng Sándor szerint ezeket azóta lefejtették és más pontokon figyelhetők meg a karsztos járatok nyílásai. Jablonkay Pál a kőfejtő falában lévő nyílások alapján úgy gondolta, hogy régen itt polje volt. Láng Sándor szerint ez lehetetlen a felszínformák alapján. Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt kéziratban az olvasható, hogy a solymári kőfejtő hévforrás kürtői a Budai-hegyekben lévő Solymáron, a Sziklás-hegyen találhatók. Ezek a Solymári-ördöglyuk alatti kőfejtőben helyezkednek el. A bánya művelésével fedezték fel a hévforráskürtőket. A kéziratnak a hévforráskürtőkre vonatkozó része két irodalmi mű alapján lett írva. Az 1984-ben megjelent, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Budai-hegység barlangjai között a Solymári-kőfejtő hévforrás kürtői összefoglaló név. A listához kapcsolódóan a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató, 1:500 000-es méretarányú térképen látható ezeknek az üregeknek a földrajzi elhelyezkedése. Gazda Attila felmérte a barlangot, majd a felmérés adatainak felhasználásával, 2004. július 19-én megszerkesztette a Solymári kőfejtő 1.sz. barlangja (Solymár, 4773-as barlangkataszteri egység) alaprajz térképét, hosszmetszet térképét és keresztmetszet térképét. A térképek 1:100 méretarányban mutatják be a barlangot. A térképlapon jelölve van az É-i irány. Az alaprajz térképen megfigyelhető a hosszmetszet és a keresztmetszet elhelyezkedése a barlangban. Gazda Attila 2004. augusztus 16-án, az Országos Barlangnyilvántartás számára írta meg a barlang nyilvántartólapját. A nyilvántartólapon az van írva, hogy a Solymári kőfejtő 1.sz. barlangja a Pest megyében lévő Solymáron, a Budai-hegységben, a 4773-as barlangkataszteri területen helyezkedik el. Kőfejtőben, sziklakibúvásban, 327 m tszf. magasságban van a barlang bejárata. A részletesen felmért barlang 2,6 m hosszú, 2,6 m vízszintes kiterjedésű, 1,4 m függőleges kiterjedésű, 1 m magas és 0,4 m mély. A kis mértékben megváltoztatott barlang ásványkiválásai gyakorlatilag épek. Aljzata taposott, mélyített. Egri Csaba 2004. augusztus 25-én, az Országos Barlangnyilvántartás számára készítette el a barlang fénykép-dokumentációját. Irodalom
További irodalom
További információk |
||||||||||||||||||||||||||||||||
