Szaljut-programA Szaljut-program szovjet űrállomásprogram, melynek keretében katonai és polgári célú űrállomásokat állítottak pályára. A Szaljut elnevezést egyaránt használták a polgári célú DOSZ űrállomások és a katonai célú Almaz űrállomások jelölésére is. A sikertelen holdprogramjuk után a Szovjetunió a Föld körüli pályán folytatta tovább űrtevékenységét. A Szaljut–1 volt az első űrállomás, melyet űrhajósok meglátogattak. A Szaljut–6 fedélzetén dolgozott többek közt Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós is. A Szaljut–2, Szaljut–3 és Szaljut–5 Almaz (OPSZ) típusú katonai űrállomások voltak, ezek fotófelderítő eszközökkel, illetve a Szaljut–5 esetében rádiólokátorral voltak felszerelve. A többi űrállomást DOSZ néven tervezték meg, polgári/kutatási céllal, azonban sokban hasonlítottak az Almaz űrállomásokra. A közös „Szaljut” név használata a katonai űrállomások rendeltetésének elfedését szolgálta. Az Almaz típusú űrállomásokkal szerzett tapasztalatok azt igazolták, hogy felderítésre gazdaságosabb az automatikus, személyzet nélküli felderítő műholdak alkalmazása. Szaljut űrállomások
Külső hivatkozásokA Wikimédia Commons tartalmaz Szaljut-program témájú médiaállományokat.
Magyar oldalakKülföldi oldalak |