Szojuz-programA Szojuz-program (magyarul: szövetség) szovjet-orosz űrprogram. Többszemélyes űrhajótípusok, szállítási, kutatási programok ellátására. A program keretében több mint száz űrrepülést hajtottak végre Szojuz típusú űrhajókkal. Az űrhajókat Szojuz hordozórakétával indították. TörténeteA Szojuz-program az 1960-as években a szovjet holdprogram része volt, majd fokozatosan az űrállomások kiszolgálására alakították át. Az űrhajók többször indítható hajtóművei és nagy mennyiségű hajtóanyag-tartalékai kiváló manőverezési képességet biztosítanak. Alkalmas nagyméretű pályaváltoztatásra, űrrandevúra, összekapcsolási, személy- és teherszállításra, valamint önálló kutatási programok végrehajtására. Az űrhajó alkalmas akár ember nélküli Holdra repülési program (Zond–4-től Zond–8-ig), akár nagyszabású űrállomásprogram (Szaljut-program) előkísérleteinek és űrrepüléseinek lebonyolítására. Az űrprogram vezetői a Szojuz első öt Föld körüli repülése és speciális változatának pilóták nélküli háromszori Holdra repülése után döntöttek úgy, hogy az űrállomásprogram megvalósításának szolgálatába állítják a Szojuz-programot. A Szojuz űrhajócsalád a legtöbbet használt, embert szállító űreszközzé vált. A Szojuz űrhajók használata
A Szojuz űrhajóból fejlesztették ki a több utánpótlást szállító, személyzet nélküli Progressz teherűrhajót. Szojuz űrhajóval jelenleg a Nemzetközi Űrállomás állandó és ideiglenes személyzeteit szállítják. A Szojuz űrhajók mentőhajóként szolgálnak az űrállomáshoz. Szállító és mentőhajóként tevékenykednek az űrsikló program leállásától kezdve. RepülésekSzemélyzetes repülésekSzemélyzet nélküli repülések
Szovjetunió és Oroszország emberes űrprogramjai |