Vajda Árpád
Vajda Árpád (Rimaszombat, 1896. május 2. – Budapest, 1967. október 25.) magyar sakkozó, nemzetközi sakkmester, kétszeres sakkolimpiai bajnok hivatalos olimpián és kétszer nyert aranyérmet nem hivatalos sakkolimpián, magyar bajnok, nemzetközi versenybíró, szakíró. A jog- és államtudományok doktora, rendőrkapitány, a Magyar Sakkszövetség vezetőségi tagja. ÉleteGimnáziumi tanulmányait Nyitrán, Zalaegerszegen és Budapesten végezte. Érettségi után rendőrségi díjnokként kezdett dolgozni és párhuzamosan jogot tanult. 1916 és 1918 között katona volt, azután ismét a rendőrségnél dolgozott.[4] 1921-ben a Budapesti Tudományegyetemen avatták jog- és államtudományi doktorrá. 1927–35 közt a Budapesti Főkapitányságon, a Pesterzsébeti Kerületnél majd a VII. kerületi Kapitányságon fogalmazó, 1936-ban címzetes kapitány volt. 1937-ben a pestszenterzsébeti kerületi kapitányságra került, tényleges kapitányi ranggal, 1942–44 között ugyanott tanácsos, a kapitányság harmadik embere. Pesterzsébet történetének legeredményesebb sportolója. A II. világháború után a rendőrség állományában maradt, ami nem volt kis dolog, hiszen alig néhány régi rendőrtisztet vettek át. Ő azonban nemcsak, hogy távol tartotta magát a korábbi politikai mozgalmaktól, hanem esetenként segítségére volt azoknak, akik erre rászorultak. Ezt méltányolták. A sakkal 1967-ig, haláláig kapcsolatban maradt. "A Csili Művelődési Központ Helytörténeti Klubjának egyik találkozóján nemrég felmerült, hogy az 1940-es évek híres sakkolimpiai bajnokáról, dr. Vajda Árpád rendőrkapitányról nevezzenek el utcát Pesterzsébeten. Juhász Lajosné alpolgármester kifejtette, hogy az önkormányzat nyitott a kezdeményezésre és várja a lakosság megkeresését ezzel kapcsolatban".[5] SakkpályafutásaKilencéves volt, amikor Maróczy Géza sikerei nyomán megismerkedett a sakkal. Tízévesen már fejtette a napilapok rovataiban megjelenő feladványokat, 15 évesen már nyilvános sakkversenyen is indult.[4] Két alkalommal is megnyerte Budapest amatőr sakkbajnokságát (1919, 1921), az első budapesti Schlechter-emlékversenyt (1920), a londoni nemzetközi B-főtornát (1922). 1921-ben a bécsi vegyes mesterversenyen szerezte meg a mesteri címet.[4] 1928-ban Havasi Kornél és Steiner Endre előtt megnyerte a magyar bajnokságot.[6] Az 1949-ben megrendezett Moszkva-Budapest sakkmérkőzés résztvevője. 1950-ben szerezte meg az új, egységes FIDE minősítési rendszer szerinti nemzetközi mesteri címet. 1954-től nemzetközi versenybíróként is tevékenykedett. Sakkszervezői, vezető tevékenysége15 évesen, nyitrai gimnazistaként már a Magyar Sakkszövetség tagja volt, sőt az 1911-ben első ízben megalakuló Magyar Sakkszövetség kongresszusán is részt vett. 1913-ban költöztek Erzsébetfalvára, onnan kezdve a Budapesti Sakk-kör tagja volt. Diákként a könyvtár kezelője, később a kör vezetői közé tartozott, föloszlatása (1951) előtti utolsó elnöke. 1921-től az újjáalakult Magyar Sakkszövetség vezetőségében választmányi tag, később tanácstag. Csapatkapitány, FIDE delegátus is volt. A háború alatt visszavonult, majd utána 1945 és 1949 között a Magyar Dolgozók Országos Sakkszövetsége (MADOS) szövetségi kapitánya és társelnöke, 1949 után a Sakkszövetség elnöki tanácsának tagja volt. Olimpiai szerepléseiHat hivatalos olimpián 73 partit játszott magyar színekben és 41,5 pontot szerzett.[7] Összesen 2 alkalommal nyert aranyérmet és 2 alkalommal ezüstérmet a magyar csapattal. Ezzel az olimpiai érmek számát tekintve Steiner Endrével és Havasi Kornéllal holtversenyben vezeti a képzeletbeli örökranglistát! Ha ehhez még hozzávesszük a három, 1924-es, 1926-os és az 1936-os nem hivatalos sakkolimpiákon szerzett két arany és egy ezüstérmét,[8] akkor teljesítménye mindenképpen a legfényesebbek lapokra írja a nevét.
Olimpiai eredményeinek emlékét a világon egyedülálló sakkolimpiai emlékmű is őrzi Pakson.[18] Kiemelkedő versenyeredményeiNéhány kiemelkedő szereplése:[19]
JátékerejeA Chessmetrics historikus pontszámításai szerint a legmagasabb Élő-pontszáma 2608 volt 1930. januárban, amellyel akkor 16. volt a világranglistán. A világranglistán ez volt a legelőkelőbb helyezése is, amelyet 1929 november és 1930 január között tartott. A legmagasabb egyénileg teljesített performance-értéke 2633 volt, amelyet 1929-ben a Budapesten rendezett nemzetközi versenyen ért el. Megjelent művei
1922 és 1950 között a Magyar Sakkvilág főmunkatársa, a Magyar Sakkélet 1951-1967 között számos tanulmányát közölte. Díjai, kitüntetéseiJegyzetek
Források
További információk
|