Andrej Antanaszovics Kancselszkisz
Andrej Antanaszovics Kancselszkisz (Kirovograd, 1969. január 23. –) orosz válogatott labdarúgó, csatár, majd edző. PályafutásaKorai évekKancselszkisz Kirovograd városában született, a Szovjetunió területén, litván szülők gyermekeként.[1] Pályafutásának korai éveit a Gyinamo Kijev és a Sahtyor Donyeck csapataiban töltötte.[2] Manchester UnitedKancselszkisz 650 ezer fontért írt alá a Manchester Unitedhez 1991. március 26-án, és az 1990–1991-es bajnokság utolsó előtti fordulójában debütált a Crystal Palace ellen. Alex Ferguson a középpálya jobb szélén játszatta a leggyakrabban, a skót mester Bryan Robson és Mike Phelan méltó utódját kereste. Kancselszkisz az 1991-es kupagyőztesek Európa-kupája-döntőben nem lépett pályára. Hamarosan állandó helyet harcolt ki magának a csapatban, az 1991–92-es idényben 34 bajnoki lépett pályára a Leeds United mögött második helyen végző Unitedben. Az 1992–1993-as szezonban már bajnoki címet ünnepelhetett, az idény során összesen nyolcszor, a bajnokságban ötször volt eredményes. A Manchester United 26 év után nyert újra bajnoki trófeát,[3] Kancselszkisz 27 bajnokin szerepelt, igaz ebből 13 alkalommal csereként állt be a feltörekvő Ryan Giggs helyére.[4] Ő is tagja volt annak a 13 játékosnak, akik az akkor alakuló Premier League-ben az első fordulóban nem brit vagy ír játékosként lépett pályára. Az 1993–1994-es idényben bajnoki címet és FA-kupát nyert a Uniteddel, és ezúttal stabil kezdőjátékosként szerepelt a középpályás sor jobb szélén. Ebben az évben vezették be az állandó számozást, Kancselszkisz a 14-es mezszámot kapta. Az 1994–1995-ös szezonban csapata legeredményesebb játékosa volt, 35 tétmérkőzésen tizenöt alkalommal talált a hálóba, ebből tizennégy alkalommal a bajnokságban. A szezon hajráját kihagyta sérülése miatt, rajta kívül pedig az eltiltását töltő Éric Cantona és a szintén sérült Andy Cole is hiányzott, a United pedig a hiányukban elbukta a bajnoki címet, és elvesztette a kupadöntőt is. 1994. november 14-én mesterhármast szerzett a City elleni városi rangadón. Összesen négy év alatt 145 mérkőzésen 48 gólt szerzett vörös mezben, azonban júliusban a távozás mellett döntött, miután Ferguson inkább a fiatal David Beckhamet helyezte előtérbe. EvertonAz 1995–96-os idény kezdetén Kancselszkiszt sikertelenül csábította a Middlesbrough és a Liverpool is, ötmillió fontért az Evertonhoz igazolt, ami akkoriban klubcsúcsot jelentett a kisebbik liverpooli csapatnál. Első szezonjában 16 gólt lőtt és hamar a szurkolók kedvencévé vált miután a Liverpool ellen duplázott az Anfielden. Vezetésével a 6. helyebn zárta a bajnokságot a csapat, ami a legjobb helyezése volt 1988 óta. Második szezonjában nem tudott ilyen teljesítményt nyújtani, így 1997 januárjában eladták az olasz Fiorentinának. Késői évekAz Olaszországban töltött egy év után a skót Rangers FC (1998–2002)[5] volt a következő állomás (rövid kitérő a Manchester Citynél[6]), majd egy-egy szezont eltöltött a Southampton[7] és a szaúdi al-Hilal csapatainál mielőtt hazaigazolt volna a Szaturn Moszkvához. Utolsó csapata a Krilja Szovetov Szamara volt, majd 2007 februárjában bejelentette visszavonulását.[8] Utolsó mérkőzését 2006. november 25-én játszotta.[9] VálogatottAnnak ellenére, hogy litván szülők gyermekeként a mai Ukrajna területén látta meg a napvilágot, azon kevés játékos közé tartozik aki a szovjet válogatott szétszéledése után pályára léptek a FÁK-, majd a már független Oroszország nemzeti csapatában.[10] Pavel Szadirin nem vitte ki az 1994-es világbajnokságra, nagy nemzetközi válogatott tornán kétszer szerepelt, az 1992-es és az 1996-os Európa-bajnokságon. Visszavonulása után2007-ben lett a Noszta Novotroick sportigazgatója, majd 2009 decemberében kinevezték a Torpedo Moszkva vezetőedzőjének. A 2011-es idényt az FK Ufa csapatánál töltötte, de edzősködött Lettországban, az FC Jūrmala csapatánál is.[11] Sikerei, díjaiKlub
VálogatottEgyéni
Jegyzetek
További információk
|