Camille Huysmans

Camille Huysmans
Belgium 35. miniszterelnöke
Hivatali idő 1946. augusztus 3. – 1947. március 20.
Uralkodó	III. Lipót
Előd	Achille Van Acker (2. hivatali idő)
Utód	Paul-Henri Spaak (3. hivatali idő)
Született	1871. május 26. Bilzen
Elhunyt	1968. február 25. (96 évesen) Antwerpen
Sírhely	Schoonselhof
Párt	BPS
Foglalkozás	politikus tanár lapszerkesztő professzor
Iskolái	Liège-i Egyetem
Díjak	Belga Lipót-rend fősávja Knight grand cross of the order of the crown of Italy Royal Order of the Polar Star a francia Becsületrend parancsnoka Member of the Order of the British Empire a Genti Egyetem díszdoktora (1956. február 18.) honorary doctorate of Vrije Universiteit Amsterdam (1947. május 20.) Minister of State (1945. szeptember 3.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Camille Huysmans témájú médiaállományokat.

Jean Joseph Camille Huysmans (Bilzen, 1871. május 26. – Antwerpen, 1968. február 25.) (születési neve Camiel Hansen) belga politikus és államférfi, Belgium miniszterelnöke 1946 és 1947 között.

1871-ben született Bilzenben. A liège-i egyetemen német filozófiát tanult, majd diplomája után 1893 és 1897 között tanárként dolgozott. Tanári állása mellett visszatért az egyetemre és megszerezte doktori fokozatát is.

Már fiatalon belépett a Belga Munkáspártba, amely a Belga Szocialista Párt elődje volt. Tanári állását feladta és a párt kiadványainál volt újságíró 1904-ig, majd szakszervezeti vezető volt.

1905 és 1922 között a II. Internacionálé titkára volt, ebben a minőségében élénk levelezést folytatott többek között Leninnel és Szun Jat-szennel, az 1911-es kínai felkelés vezetőjével. Fontos szerepet töltött be a militarizmus elleni küzdelemben, 1917-ben a semleges holland és svéd szocialisták segítségével Stockholmban békekonferenciát szervezett, ahol az első világháborúban szemben álló országok szocialista pártjait próbálta rávenni a háború támogatásának befejezésére.

A szocialista politikai tevékenysége mellett a flamand mozgalom tagja volt és harcolt a flamand nyelv használatáért a Genti Egyetemen (ahol addig a francia volt az oktatás nyelve). Később, már oktatási és művészeti miniszterként törvényt terjesztett elő, amely a hollandot tette volna meg az oktatás kizárólagos nyelvének, de ezt az első világháború kitörése miatt el kellett halasztani.

A második világháború alatt Londonba emigrált és 1939–1944 között ismét a nemzetközi szocialista szervezet titkára volt. 1945-ben, hazatérése után államminiszternek nevezték ki, majd egy év múlva, 1946. augusztus 3-án alakította meg szocialista, liberális és kommunista politikusokból álló kormányát. Azonban a parlamentben nem tudott megfelelő támogatást szerezni és ezért hamarosan lemondott a kormány. A következő kormány munkájában, Paul-Henri Spaak miniszterelnöksége alatt, ismét részt vett.

Huysmans élete végéig politizált és meglehetősen nagy népszerűségnek örvendett: a 80-adik születésnapjára rendezett állami ünnepségen 100 000 fős tömeg gyűlt össze. 1968-ban Antwerpenben halt meg.

• Városi tanácsos Brüsszelben (1908–1921)
• Antwerpen jegyzője (1921–1933)
• Antwerpen polgármestere (1933–1940 és 1944–1946)
• Antwerpeni városi tanácsos (1946–1968)
• A belga parlament alsóházának képviselője (1910–1965)
• A belga parlament alsóházának elnöke (1936–1939 és 1954–1958)
• Kulturális és oktatási miniszter (1925–1927)
• Miniszterelnök (1946–1947)
• Oktatási miniszter (1947–1949)

A kormány érdekessége, hogy itt szerepeltek utoljára a Belga Kommunista Párt tagjai kormányzati pozíciókban.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Camille Huysmans című holland Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.