A folyó 2000 km hosszú, legnagyobb mellékfolyója a Kígyó folyó. A vízgyűjtő területe nagyjából Franciaország területével egyezik meg: hét amerikai államra és egy kanadai tartományra terjed ki. Az USA negyedik legnagyobb folyója, a Columbia a legnagyobb vízhozamú észak-amerikai Csendes-óceánba torkolló folyó.
A Columbia hosszának alakulása az államok között[2]
A Columbia átlagos vízhozama; Port Westward, Oregon , USA[3][2]
Év
(cfs)
(m3/s)
(km3/év)
2007
230400
6524
206
2008
234900
6652
210
2009
211600
5992
189
2010
206500
5847
185
2011
312600
8852
279
2012
299300
8475
267
2013
245900
6963
220
2014
257100
7280
230
2015
206900
5859
185
2016
223900
6340
200
2017
310600
8795
278
2018
255000
7221
228
2019
190200
5386
170
2020
206100
5836
184
2007-2020
242200
6859
216
1926-2016
265600
7522
237
1926-2020
264600
7492
236
A Columbia és mellékfolyói évezredek óta központi szerepet játszanak a régió kultúrájában és gazdaságában. Az őskor óta használják szállításra, összekapcsolva a régió számos kultúráját. A halak, különösen a lazacfajok biztosítják az őshonos népek alapvető megélhetését.
Mellékfolyók
A Columbia legjelentősebb közvetlen mellékfolyói a torkolatuk sorrendjében (L - hosszúság; F - vízgyűjtő terület; KÖQ - átlagos vízhozam):
Több mint 15 000 éve laknak emberek a Columbia vízgyűjtő területén, és 3500 éve van lazacra épülő életmódjuk a helyi őslakosoknak.
Ökológia és környezet
Halak vándorlása
A Columbia számos anadrom halfajnak előnyös, ezért a Csendes-óceán és a folyó mellékfolyói között vándorolnak. A vörös lazac, a Coho, a királylazac és a szivárványos pisztráng egytől egyig az Oncorhynchus nemzetségbe tartozó hal, melyek életciklusuk végén felvándorolnak a folyókba, hogy lerakják ikráikat. [4]
Szennyezés
Washington állam délkeleti részén egy 80 km-es folyószakasz halad át a Hanford telephelyen, melyet 1943-ban alapítottak a Manhattan terv részeként. A telephely plutóniumtermelő komplexumként működött, kilenc atomreaktorral és kapcsolódó létesítménnyel a folyó partján. 1944. és 1971. között a szivattyúrendszerek hűtővizet szivattyúztak a folyóból, és miután ezt a vizet a reaktorok felhasználták, visszaengedték a folyóba. Mielőtt visszaengedték volna a folyóba, a felhasznált vizet nagy tartályokban tartották (visszatartó medencékben) legfeljebb hat órán keresztül. A hosszabb élettartamú izotópokat ez a visszatartás nem befolyásolta, és minden nap több terabecquerel-el engedték vissza a folyóba a vizet. 1957-re a nyolc hanfordi plutóniumtermelő reaktor átlagosan napi 50 000 curie radioaktív anyagot engedett a Columbiába. [5] Ezt a szövetségi kormány titokban tartotta mindaddig, amíg a 80-as évek végén nyilvánosságra nem hozták a hivatalos dokumentumokat. [6] A sugárzást nyugaton, Washington és Oregon állam partjainál mérték. [7]
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Columbia River című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek és külső hivatkozások
Angolul
↑According to the United States Geological Survey fact sheet, "Largest Rivers in the United States", "Rivers are considered large on the basis of one or more of three characteristics: total length from source to mouth, area of basin (watershed) drained by the stream, and average rate of flow (discharge) at the mouth." The Columbia is the largest river of the Pacific Northwest in all three senses.
↑Salmon and Steelhead. Bonneville Power Administration. (Hozzáférés: 2017. július 1.)
↑Washington Physicians for Social Responsibility: Hanford History, 2007. [2017. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 4.)
Abell, Robin A.. Freshwater Ecoregions of North America: A Conservation Assessment. Island Press (2000). ISBN 978-1-55963-734-3
Affleck, Edward L.. A Century of Paddlewheelers in the Pacific Northwest, the Yukon, and Alaska. Vancouver, British Columbia: Alexander Nicholls Press (2000). ISBN 978-0-920034-08-8
Rybář, Jan. Landslides: Proceedings of the First European Conference on Landslides, Prague, Czech Republic, June 24–26, 2002. Taylor & Francis (2002). ISBN 978-90-5809-393-6