Entz Géza (biológus, 1842–1919)
idősb. mezőkomáromi Entz Géza, (Mező-Komárom, 1842. március 29. – Budapest, 1919. december 4.) magyar biológus, zoológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Bár az elsők között ismertette Magyarországon Charles Darwin A fajok eredete című munkáját, később antidarwinista nézeteket képviselt. CsaládjaCsaládja a magyar tudománynak több kiemelkedő személyt is adott. Nagyapja még egyszerű gyakorló orvos volt és a 19. század elején egy járvány elleni küzdelemben halt meg fiatal korában. Apja Entz Ferenc uradalmi orvosként vált a gyümölcs- és szőlőtermelés, valamint a gazdatisztképzés egyik újítójává. Idősebb Entz Géza fia, Entz Géza híres biológus volt, ezért őt idősbként, fiát ifjabbként is emlegetik.[1] 1915 április 11.-én Entz Géza nemesség és előnév adományozásban részesült I. Ferenc József magyar királytól.[2] Másik fia Entz Béla patológus orvos. ÉletpályájaKözépiskolai tanulmányait a pesti kegyesrendi gimnáziumban kezdte, de az utolsó két osztályt a budaiban és az érettségit is ott tette le. Egyetemi tanulmányait 1862/63-as tanévtől Pesten végezte, ahol 1867-ben szerzett orvosi diplomát. Orvossá 1886. december 31-én avatták. Állat és növénytannal már gyermekkorától foglalkozott, de édesanyjának jó barátja volt Frivaldszky Imre, akinek gyűjteményét tanulmányozhatta és ő is nagy lelkesedéssel gyűjtött be rovarokat és növényeket. 1868. január 1-jétől 1869. október 28-ig a Kolozs-monostori gazdasági tanintézethez a természetrajz tanárának nevezték ki. 1873 és 1914 között a kolozsvári, majd a budapesti egyetemen tanított. 1875-1876-ban a kolozsvári egyetem rektora volt, míg 1894 és 1896 között a budapesti műegyetem rektora. 1883-ban három hónapot a nápolyi zoológiai állomáson töltött el. Ottani munkája eredményeként írta az Über Infusorien des Golfes zu Neapel című értekezését. További számos szakcikk szerzője volt.[3][4] Kutatási területeFőként egysejtűekkel, valamint a növényi és állati szervezetek együttélésével foglalkozott. A német mellett jól beszélt magyarul, franciául, angolul, továbbá írt olaszul és latinul.[4] Akadémiai pályafutása
Főbb művei
Források
További irodalom
További információk
|