Er ja

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Er ja (Er ya)
Az Er ja (Er ya) kommentált kiadása
Szerző	ismeretlen
Eredeti cím	爾雅
Ország	Csou (Zhou)-kori Kína
Nyelv	klasszikus kínai nyelv
Téma	értelem szerint rendezett szavak vagy fogalmak gyűjteménye és szinonimák magyarázata
Műfaj	szótár, enciklopédia, tezaurusz
Kiadás
Kiadás dátuma	kb. i. e. 3. sz.
A Wikimédia Commons tartalmaz Er ja (Er ya) témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Konfucianizmus
Kínai filozófia
taoizmus legizmus Jin-jang motizmus neokonfucianizmus
A konfuciánus kánon
Négy könyv Öt klasszikus Három kommentár Tizenhárom klasszikus
Konfuciánus filozófusok
Konfuciusz Menciusz Hszün-ce Tung Csung-su
Neokonfucianizmus
Han Jü Li Ao Csou Tun-ji Sao Jung Csang Caj Cseng Hao Cseng Ji Csu Hszi Vang Jang-ming
Kapcsolódó fogalmak
csün-ce tien tien-ming zsen ji li hsziao csung
Sablon:Konfucianizmus m v sz

Az Er ja (Er ya) a ma ismert legrégebbi kínai szótár, enciklopédia egyfajta tezaurusz, amelyet ismeretlen szerző vagy szerzők állítottak össze vélhetően valamikor az i. e. 3. században. A filológiai kutatások felbecsülhetetlen értékű segédkönyve és forrása, amelyhez később több kommentár is született, valamint a mintájára több hasonló művet is összeállítottak.

A kínai tudósok az mű címének első tagját, az er 爾 írásjegyet, melynek elsődleges jelentése: 'te', 'Ön' úgy értelmezik, hogy a hasonló hangzása, homofóniája miatt helyettesíti az er 邇, 'közel', 'közelében', 'megközelítés' jelentésű írásjegyet. A cím második tagja, a ja (ya) 雅 írásjegy olyan jelentésekkel rendelkezik, mint például: 'megfelelő', 'illendő', 'kifinomult' és 'elegáns'. W. South Coblin szerint: „A cím valami olyasféle értelmezése, mint például 'közeledni ahhoz, ami helyes, megfelelő, kifinomult' ma már széles körben elfogadott.”^[1] James Legge (1815–1897) fordításaiban „Az irodalmi magyarázó” (The Literary Expositor) és „Kész kiigazítás” (A Ready Rectifier).

A mű szerzője ismeretlen, bár a hagyomány a Csou (Zhou)-házbéli hercegnek, Csou Kung (Zhou Gong)nak, Konfuciusznak vagy az ő tanítványainak tulajdonítja. A Han-kortól kezdve a klasszikus szövegek hiteles és mérvadó lexikográfiai útmutatójának tekintették,^[2] a Szung (Song)-dinasztia idején pedig hivatalosan is a legnagyobb megbecsülésnek örvendő tizenhárom konfuciánus klasszikus mű sorába emelték. Ezzel együtt Karlgren szerint az Er ja (Er ya) nem keletkezhetett régebben, mint az i. e. 3. század.^[3][4]

Az Er ja (Er ya) legismertebb kommentárja, az Er ja csu (Er ya zhu) (《爾雅注》) Kuo Pu (Guo Pu) (276–324) nevéhez köthető. Az Északi Szung (Song)-dinasztia idején élt Hszing Ping (Xing Bing) (931–1010) elkészítette a tizenhárom konfuciánus klasszikus mű kommentárját, köztük az Er ja (Er ya)ét is Er ja su (Er ya shu) (《爾雅疏》) címen. A mandzsu Csing-dinasztia idején további három kommentár is született a műhöz:

• Ma Kuo-han (Ma Guohan) (馬國翰; 1794–1857): Er ja ku-csu (Er ya guzhu) (《爾雅古注》)
• Sao Csin-han (Shao Jinhan) (邵晉涵; 1743–1796): Er ja cseng-ji (Er ya zhengyi) (《爾雅正義》)
• Hao Ji-hszing (Hao Yixing) (郝懿行; 1757–1825): Er ja ji-su (Er ya yishu) (《爾雅義疏》)^[5]

Az Er ja (Er ya)t általában úgy határozzák meg, hogy a ma ismert legrégebbi kínai szótár, szinonimaszótár, enciklopédia, egyfajta tezaurusz. Karlgren úgy jellemzi, hogy mű „nem egy szótár in abstracto, hanem régi szövegekből kiemelt konkrét idézetek glosszáriuma”.^[6] A teljes könyv 2 094 tételben mintegy 4 300 szó magyarázatát tartalmazza, összesen 13 113 írásjegy terjedelemben.

A kínai írásjegyek struktúráját először majd csak Hszü Sen (Xu Shen) (許慎; kb. 58-147) írja le i. sz. 100-ban. Etimológiai szótárában, a Suo-ven csie-ce (Shuowen jiezi)ben fekteti le az alapjait, a kínai írásjegyek szemantikai gyökök, radikálisok alapján történő rendszerezésének és kereshetőségének, így a korábbi művek a fogalmi azonosság sajátos értelmezése szerint csoportosították, osztályozták a feldolgozandó szavakat, fogalmakat, kifejezéseket.

Alighanem az Er ja (Er ya) ismeretlen összeállítója volt az első, aki arra vállalkozott, hogy az addig született művek alapján összegzi korának tudásanyagát. A hagyományos kínai gondolkozásra mindig is jellemző volt a „kategóriák” keresése és azok rendszerbe foglalása. Az enciklopédiákat hagyományosan ezért is nevezték később „osztályozókönyveknek” (lej-su (leishu) 類書).

Mind a 19 fejezet címének első tagja a si (shi) (釋), melynek jelentése 'megmagyarázni', 'tisztázni', ezt követően pedig a nagyobb fogalmi egységek, szemantikai kategóriák következnek, amelyek olykor jelentősen eltérhetnek a ma logikusnak tartott osztályozási rendszerektől:

Az Er ja (Er ya) inspirálóan hatott a későbbi korok lexikográfusaira, így a történelem során több mint egy tucat olyan gyűjtemény született, amelyeknek a célja Er ja (Er ya) bővítése, kiegészítése, frissítése, aktualizálása volt, vagy egyszerűen csak annak összeállítási, szerkesztési elveit vette alapul. Ezen művek legtöbbje még a címében is utal valamiképpen a nagy elődre. Az Er ja (Er ya) inspirálta későbbi művek közül mindenképpen említésre méltó Konfuciusz egyik leszármazottjának, a Han-dinasztia idején élt és alkotott Kung Fu (Kong Fu) (孔鮒; kb. i. e. 264-208) Hsziao Er ja (Xiao Er ya) (《小爾雅》), „Kis Er ja (Er ya)”, az i. sz. 3. századi Csang Ji (Zhang Yi) (張揖) által szerkesztett Kuan ja (Guan ya) (《廣雅》), a „Kibővített [Er] ja (ya)”, amelyet később Po ja (Bo ya) (《博雅》) néven is számon tartottak, a Szung (Song)-dinasztia idején élt Lu Tien (Lu Dian) (陸佃; 1042–1102) Pi ja (Pi ya)ja (《埤雅》), a „Kiegészített [Er] ja (ya)”-ja, vagy az ugyancsak a Szung (Song)-kori Lo Jüan (Luo Yuan) (羅願; 1136-1184) Er ja ji (Er ya yi) (《爾雅翼》), vagyis az „Er ja (Er ya) szárnyai” című műve.

• ↑ Coblin 1993.: W. South Coblin. Erh ya. In Michael Loewe (szerk.). Early Chinese Texts: A Bibliographical Guide. The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California. pp. 94–99. ISBN 1-55729-043-1
• ↑ Karlgren 1931.: Karlgren, Bernhard. "The Early History of the Chou Li and Tso Chuan Texts". Bulletin of the Museum of Far Eastern Antiquities 3: 1–59.

A kínai Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Er ja témában.