|
Négy könyv és öt klasszikus
A Négy könyv és öt klasszikus néven ismert gyűjtemény azon, jellemzően i. e. 300 előtt keletkezett műveket foglalja magába, melyeket a hagyomány magához Konfuciuszhoz köt, így ezek a művek alkotják a konfuciánus kánon alapját. Ismeretük a Han-kor óta, egészen a császár kor végéig kötelező részét képezte a mindenkori hivatalnoki vizsgáknak. Négy könyvA konfucianizmus számára legfontosabb művek közül a Négy könyv kategóriáját a Szung ()-kor kiváló konfuciánus tudósa, Csu Hszi () alkotta meg. Szerinte ezek a művek reprezentálják a leginkább az eredeti konfuciuszi tanokat. A négy mű közül kettő, A nagy tanítás és a A közép mozdulatlansága eredetileg csupán egy harmadik mű, a Szertartások feljegyzéseinek egy-egy fejezete volt. A Négy könyv csoportja így az alábbi művekből áll: Öt klasszikusAz Öt klasszikus néven ismert kategóriába tartozó művek a konfuciánus kánon legfontosabb és legnagyobb jelentőségű alkotásai, amelyek egyben a legősibb kínai írásműveknek is számítanak. Jelentőségüket már Konfuciusz első nagy követője, Menciusz is hangsúlyozta. A konfucianizmust hivatalos állami ideológiává emelő Nyugati Han-dinasztia korától kezdve ezen művek a legbecsesebb alkotásoknak számítottak, melyeknek ismerete kötelező részét képezte a mindenkori hivatalnoki vizsgáknak. Az Öt klasszikus a következő műveket tartalmazza: A hagyomány a Zene könyvének (Jüe csing () 《樂經》) összeállítását is magának Konfuciusznak tulajdonítja, és gyakorta a „Hatodik klasszikusnak” (Liu csing () 《六經》) is nevezik. A mű azonban még az ókorban elveszett. Értékelése, hatásaHatása és jelentősége miatt Nyugaton már a 17-18. századtól kezdve a Bibliához hasonlították. Raymond Dawson sinológus szerint:
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkekKülső hivatkozás |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
