Friedrich Schmidt, 1886-tól báró Friedrich von Schmidt [németül Friedrich Freiherr von Schmidt, magyarosan Schmidt Frigyes] (Frickenhofen, ma Gschwend része, 1825. október 22. – Bécs, 1891. január 23.) német származású osztrák építész, császári és királyi műszaki főtanácsos (1865), egyetemi tanár, Bécs díszpolgára (1883), a 19. század egyik templomépítője.
Családja
Apja Johann Heinrich Schmidt (1789–1838) Frickenhofen bei Gaildorfban lelkész.[10] Anyja, Elisabetha Christiana Sybilla (1793–1847) szintén lelkészcsaládból származott.[11] Nyolc gyermekük közül Friedrich volt a hatodik.
Feleségével, Katharina Mohrral (1827–1910) egy földműves és fogadós leányával[12] 1849-ben Kölnben házasodtak össze (1883-ban elváltak.)
Fia, Heinrich von Schmidt(wd) (1850–1928) a müncheni egyetem középkori építőművészet professzora lett, s apja halála után átvette a kölni Jézus Szíve templom építésének felügyeletét. Felesége: Antonia Hase (1855–1906), Conrad Wilhelm Hase(wd) neves építész és egyetemi tanár leánya.
Leánya, Frieda (1851–1905) Otto Jarl(wd) (1856–1915) svéd szobrászhoz ment nőül.
Kilencéves koráig apja tanította, majd a schorndorfi gimnáziumba, utána pedig 1838-ig a stuttgarti főreálgimnáziumba járt, ahol először részesült módszeres rajzképzésben. Apja még ebben az évben elhunyt, így a család csak Henriette von Württemberg támogatásával tudta fenntartani magát. A tőle kapott ösztöndíjjal folytathatta tanulmányait, s 1840-től Johann Matthäus von Mauch(wd) és Gustav Adolf Breymann(wd) professzoroknál tanult a Stuttgarti Polytechnikumban (ma Universität Stuttgart). Nyaranta Carl Heimisch kőfaragó mester mellett dolgozott. Miután lejárt az ösztöndíja, 1843-ban Kölnben a dómErnst-Friedrich Zwirner(wd) által irányított építkezéséhez szerződött kőfaragóként. 1844-ben már mint pallérra, Schmidtre bízták a dóm északi oldala, különösen a portálépítés megmunkálásának irányítását, hamarosan főpallér lett, majd 1848-ban kőfaragó és kőműves[13] mesterlevelét is megszerezte. 1851-ben magán építővállalkozást indított. Ekkor kezdte meg a kölni városi rajziskolában (städtische Zeichenschule in Köln) a tanítást. További előmenetele azonban a kölni dóm építésvezetőjével, Zwirnerrel folytatott viták miatt itt nem volt biztosítva.
1854/55 telén Friedrich Schmidt szerette volna a karlsruhei polytechnikum tanári állást (Heinrich Hübsch(wd) utódaként) betölteni, de Hübsch ellenérzése miatt ez meghiúsult.[14] Ezen időszakban a Rajna vidékén, Köln környékén tervezett templomokat, házakat. 1856-ban Quedlinburgban egy neogótikus templom építésének megbízását nyerte el, melyet 1858-ban fejezett be. 1856 körül IV. Frigyes Vilmos porosz király nemesi rangra emelte.[15] Építőmesteri és magánépítészi továbbképzése után a berlini építészeti akadémián 1856-ban tette le építőmesteri vizsgáját, 1857-ben pedig megnyerte a berlini városházára kiírt pályázatot. 1857-ben Habsburg Ferdinánd Miksa támogatásával Leo Thun vallás- és közoktatásügyi miniszter kinevezte a milánói, 1776-ban alapított Brera Akadémiára, ahol a középkori építészet tanáraként működött (1857–1859). Észak-Olaszországi templom-helyreállításaival nemzetközi hírnevet szerzett, de miután eredetileg protestáns volt, s ez hátrányt jelentett a főként egyházi megbízásoknál, 1858-ban katolizált.
Működése Bécsben Dombaumeisterként és a bécsi Képzőművészeti Akadémia professzoraként
1859-ben – Lombardiának a Monarchiától történt elszakadása után – kinevezték a bécsi Képzőművészeti Akadémiára (Architektenschule der Akademie der bildenden Künste) a középkori művészet tanárává Carl Roesner(wd) és August von Sicardsburg mellé. 1867-ben az akadémia reformja eredményeképpen Schmidt kezdeményezésére jött létre az akadémia Építészeti iskolája (tanszéke), ahova Schmidt mellé Theophil Hansent nevezték ki a klasszicizmus professzorává. Schmidt 1872–1874, 1876–1878 és 1882–1884 között akadémiai rektor is volt, a közbeeső években pedig a rektorhelyettesi tisztet töltötte be. 1860-tól a Szent István-székesegyház Császári és Királyi Építési Bizottságának tagja volt, majd 1862-ben Leopold Ernst(wd) halála után Schmidtet nevezték ki a Stephansdom székesegyházi építészének. 1862-ben Dombaumeisterként Schmidt először a régi déli torony mintájára elkészítette a Stephansdom hiányzó északi tornyának terveit, de a városi tanács elutasította. Legfontosabb eredménye ebben a hivatalban a Szent István-székesegyház tetejének felújítása volt, melyet az 1839. évi földrengés után Paul Wilhelm Eduard Sprenger(wd) távolított el, s vasvázas szerkezettel igyekeztek pótolni, amely azonban súlya miatt alkalmatlannak bizonyult, s az 1860-ban ismét eltávolított déli torony immár kőszerkezetű megújítását Schmidt végezte el, a nyugati homlokzat renoválása is az ő műve volt. 1887–1888-ban a Bécsi Műszaki Egyetem (Technische Hochschule) előadó tanára is volt. Az 1866–1868, 1870–1872, 1874–1877, 1879–1881, 1883–1885 években az Osztrák Mérnökök és Építészek Egyesületének (Oesterreichischer Ingenieur- und Architekten-Verein) elnöke volt.
Bécsben és környékén számos épületet tervezett. Templomai közül kiemelkedik a Lazarista-templom, a Bécs melletti Fünfhaus[16]-ban emelt centrális alaprajzú, kupolás, csúcsíves templom és a brigittenaui[17] háromhajós plébániatemplom.
A kiváló templomépítő főműve mégis egy jelentős középület, a neogótikus bécsi városháza, amely mind méreteiben, mind enteriőrben (díszterem) sikeres és harmonikus alkotás, Bécs egyik jellegzetes épülete a bécsi parlament közelében.[18] Érzékletes műve az un. Fogadalmi ház (=Das Sühnhaus), amelyet a Ringtheater1881. decemberi leégésének emlékezetére emeltek, mondhatni ez a neogótika legfinomabb alkotása. Sajnos a második világháborúban bombatalálat érte és elpusztult, ma már csak emléktábla jelzi a helyét.[19]
A műemlékvédelemnek is jeles képviselője volt von Schmidt, számos felújítást tervezett, köztük 1862-64-ben az ő tervei szerint újították fel a már említett bécsi Stephansdómot.
1883-ban Bécs város díszpolgári oklevelét vehette át, Bécs városáért végzett kiemelkedő munkásságáért pedig I. Ferenc József császár birodalmi báróvá emelte 1886-ban.[20]
1862-ben Schmidt tanítványainak körében alakult meg a Wiener Bauhütte önképzőkör.[21] Schulek, Schulcz és Steindl (Schulek még választmányi tag, elnök és pénztárosként is) az alapítók között voltak. Friedrich Schmidt egyénisége és tanítási módszere – a hallgatóival együtt tett rendszeres műemlék-látogatások és felmérések a Habsburg Birodalom, majd Osztrák-Magyar Monarchia távolibb-közelibb helyein – miatt őt kérték fel tiszteletbeli elnöknek, melyet ő valóban gyakorlatban is ellátott. Az Európa tájain készült felmérési és tanulmányrajzokat rendszeresen kiállították, illetve 1863-tól nyomtatásban is megjelentették.[22]
„Schmidt Frigyes”[23] több jelentős műemléképület restaurálásában is részt vett, megtervezte és újjáépíttette a stílustisztaságra törekvés akkor divatos műemlékvédelmi irányzatának jegyében, lombard román stílusban a pécsi székesegyházat.[24] A helyreállítás 1882–1891-ben valósult meg.
Emlékezete
Friedrich von Schmidt Bécsben halt meg, ahol legtöbbet építkezett, nyughelye is ott van a város által biztosított díszsírhelyen. Már halála évében megjelent életéről az első monográfia.[25]
1927-ben a bécsi városháza – egyik fő műve – mögötti teret tiszteletére Friedrich Schmidt térnek nevezték el, s itt áll szobra is, melyet 1896. május 28-án avattak fel (Edmund Hofmann von Aspernburg(wd) és Julius Deininger(wd) alkotása).
Pozíciói
1859–1890 – A Császári és Királyi Képzőművészeti Akadémia (K. K. Akademie der bildenden Künste) tanára
1862–1890 – Székesegyházi építésze a Szent István dómnak (Dombaumeister St. Stephan)
1866–1870 – a bécsi városi tanács tagja
1888–1891 – Osztrák Birodalmi Tanács felsőházának tagja
A Császári és Királyi Főépítészeti Tanács (K. K. Ober-Baurath) tagja
Az Osztrák Ipari és Művészeti Múzeum (Österreichisches Museum für Kunst und Industrie) kurátora
A Bécsi Művészeti és Történeti Műemlékek Központi Bizottságának (Central-Kommission für Kunst- und historische Denkmale in Wien) tagja
Több éven át elnöke az Osztrák Mérnök- és Építészegyesületnek (Österreichische Ingenieur- und Architekten-Verein)
A Berlini, a Müncheni, a Milánói, a Stockholmi, az Urbinói és a Velencei Akadémia tagja
Tiszteletbeli tagja az Alsó-ausztriai Ipari Egyesületnek (Nieder-Österreichische Gewerbe Verein)
Tiszteletbeli tagja a Bécsi Művészeti Szövetségnek (Künstler-Genossenschaft in Wien)
1883 – Bajor Maximilian-rend a tudományokért és művészetekért érme
1886 – Birodalmi bárói rang, cím és címer
Ezen kívül a francia Becsületrend főtiszti fokozatának, a Ferenc József-rend csillagokkal, a Hohenzollern-ház Rendje lovagkeresztjének, a Mecklenburg-Schwerin-i Művészetek és Tudományért aranymedál birtokosa, a Románia Csillaga érdemrend lovagja, a Porosz királyi „Pour le Mérite” (kiválóságért) rend birtokosa, a hesseni Fülöp-rend I. osztályának parancsnoka, a pápai Pius-rend parancsnoki fokozatának birtokosa, a pápai Nagy Szent Gergely-rend lovagja. Birtokosa a Tudomány és Művészetért kitüntetésnek, az Olasz királyi Korona-rendnek és a szász királyi Albrecht-rendnek. Innsbruck díszpolgára.[26]
Épületek (válogatás)
Műveinek jelenleg ismert legfrissebb listáját lásd [1]. Az évek, évkörök az ott megadottakra javítva.[27]
(Épült: 1248–1560) Kőfaragóként, később kőműves- és kőfaragómester, majd építész művezetőként csaknem 15 évig dolgozott az Ernst-Friedrich Zwirner(wd) által vezetett építkezésen.
Az első neogótikus lakóház Kölnben; 1952-ben a súlyos világháborús károsodása miatt lebontották. A homlokzatát díszítő Madonna-szobor (műemléki jegyzékbe véve), ma a helyére épült modern lakóház homlokzatán áll.
Az új torony építését 1897-ben fejezték be Josef Kleesattel(wd) tervei alapján. Az ablakokat Gustav Fünders az 1950-es években tervezte, és Heinz Dohmen(wd) tervei szerint teljesen átépítették a belső teret 1976-ban.
Restaurálási munkák folyamatosan. 1864. augusztus 18-ára, a császár születésnapja alkalmából a torony tetejére egy három mázsás kétfejű sast és egy kettőskeresztet helyeztek el.
A bécsi Akadémiai Gimnáziumot 1553-ban alapították, így Bécs legrégebbi középiskolája és Ausztria öt akadémiai középiskolája közül a második legidősebb.
A 16. században Bécs külvárosába telepedett fehércserzőkről kapta a település a nevét, majd 1850 körül több külvárosi résszel együtt Landstraße néven Bécs 3. kerületébe olvadt.
A neogótikus felújítást Friedrich von Schmidt tervei alapján Josef Wessicken(wd) végezte. 1920. szeptember 21-én egy tűzvész a kastély nagy részét elpusztította.
Az 1869–72 között épült neogótikus stílusú római katolikus Szent György temploma eredetileg az Apponyiak sírkápolnája volt. Ide helyezték végső nyugalomra az Apponyi család több tagját, többek között Apponyi Albertet is.
A Bregenzeni erdő területén egy saját önkormányzati rendszerrel működő „paraszt-köztársaság” volt. A települések kormányzati központjában Bezzeg-ben 1807-ben bontották le a fa szerkezetű városházát, melynek emlékére 1871-ben emelték a neogótikus emlékoszlopot.
A nyugati irányba tájolt neogótikus bazilika 72 m magas toronyával 1885-ben épült a falu központjától délre. 1888-ban Szent Szulpiciusznak szentelték fel.
Sühnhaus (Engesztelő ház vagy Császári Alapítványi ház). Schmidt az e házban, a Schottenring 7. szám alatt bérelt II. emeleti apartmanban halt meg, s az épületben lévő engesztelő kápolnában ravatalozták fel. 1945-ben nagy mértékben leégett. 1951-ben lebontva.
A 11. századi alapokkal rendelkező székesegyház mai formáját a 19. század végén érte el Schmidt tervei alapján. Az építés kivitelezője August Kirstein, Schmidt tanulója volt. Orgonája Angster József 100. munkája. Basilica minor rangot 1991-ben, II. János Pál pápa magyarországi látogatása előtt kapott a templom.
A barokk templombelsőt neogótikussá átépítették, majd az 1876-ban leégett toronysisak helyett 1889-ben neogót, kőből faragott toronysisakot tervezett rá von Schmidt.
Schmidt halála miatt az épületet fia, Heinrich von Schmidt irányítása alatt építették és 1895 őszén nyitották meg. A második világháborúban jelentősen megsérült, csak a torony és a templomhajó maradványai maradtak fenn, 1953 és 1957 között új épületbe építették be.
Neogótikus székesegyház három hajóval, Firenze székesegyházának mintájára, a két torony 75 méter magas. Postumus fejezték be. Építője: Wilhelm Sültenfuß(wd), Düsseldorf
1847, 1859–1861 – Schaeben ház, Domkloster 3. – Köln, 1859–1861 között építette. Peter Gustav Schaeben (1815–1885) a Klosterfrau gyógyszerészeti cég tulajdonosa számára. Utódai 1911-ben alapjaitól átalakították. (Nem maradt fenn).
1858 – Santa Maria dell’Orto – Velence – belsőépítészeti gazdagítását végezte.
1879–1887 – Wrangel báró kastélya – Kijev, Ukrajna
Versenypályázatokban sűrűn részt vett, melyek alkalmával előkelő helyezéseket ért el, de nem mindegyik valósulhatott meg. Így pl. 1859-ben a Pest-Buda városa részére (Eskü térre) készített Szentháromság-szobor sem az ő tervei szerint épült meg. 1867-ben a Wiener Bauhüttéhez tartozó tizennégy tanítványával, köztük Schulcz Ferenccel, a vár későbbi restaurátorával együtt igen részletes felmérést készített a Hunyad vármegyeiVajdahunyadvárról. Felkérésre 1868-ban költségvetést is kidolgozott az ötéves időtartamú restaurálásra, s maga helyett Schulcz Ferencet ajánlotta. Az országgyűlés el is fogadta a költségvetést. A vár rekonstrukciója aztán kikerült Schmidt hatásköréből, s több évtizedes, hosszú és küzdelmes történetté vált.[29]
Képgaléria
A Sühnhaus helyét jelölő tábla Bécsben a Schottenring 7. alatt
Von Schmidt bécsi neogótikus városházája a klasszicista stílusú parlament közelében
A bécsi városháza díszterme
A von Schmidt által romantikus neogót stílusban felújított Wernigerode kastély
A Friedrich Schmidt tér táblája a bécsi Josefstadtban
↑Apjának szülei Heinrich Schmidt (1761–1812) cellei, (Hannover) udvari építész és Maria Friederike König (szül. 1759).
↑Anyjának szülei: Georg Christian Härlin, lelkipásztor Weilheim an der Teck-ben, 1790-től Neubulach (Schwarzwald) városi lelkésze és Magdalena Sybille Burk.
↑A Bauhütte kifejezés eredetileg a középkorból, a 14. századból származik, amikor is a szerzetesrendek (pontosabban a koldulórendek) számára dolgozó építőműhelyeket jelentett. Pesti Mónika–Riedel Miklós, i.m.
↑Jahresbericht des Wiener Bauhütte. 1863–;1876-tól Jahresbericht des Vereins Wiener Bauhütte. Verl. Wien, Wiener Bauhütte.
↑Így fordították magyarra a nevét, a dualizmus idején minden idegen nevet magyarra fordítottak, s e szerint terjedt el a szakirodalomban
Ez a szócikk részben vagy egészben a Friedrich von Schmidt című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Sisa József: Neo-Gothic Architecture and Restoration of Historic Buildings in Central Europe Friedrich Schmidt and His School. Journal of the Society of Architectural Historians 61. évf. 2. szám (Jun. 2002), 170–187. oldalak