|
Hanriot HD.1
Az Hanriot HD.1 francia gyártmányú együléses vadászrepülőgép volt az első világháború idején. A francia légierőben a SPAD S.VII miatt háttérbe szorult, de a belga és az olasz hadsereg széleskörűen alkalmazta. Összesen kb. 1200 darab készült belőle, ebből 831 licenc alapján, Olaszországban. Fejlesztése Az Hanriot cég a háború előtt akkor modernnek számító egyfedelű repülőgépeket készített, a világháború során azonban elsősorban licenc alapján a brit Sopwith 1½ Strutter típust gyártotta. Saját kétfedelű modelljük, a HD.1 1916-ban készült el. A repülőgép tervei sok tekintetben támaszkodtak a Strutterre, például ugyanolyan W alakú konzol erősítette a felső szárnyat a törzshöz. A HD.1 hagyományos felépítésű, húzólégcsavaros, kétfedelű vadászrepülő volt. Szerkezete erős volt, a nagy szárnyfelület könnyű törzzsel párosult. Felső szárnya meglehetősen éles szögben megtört, míg az alsó teljesen lapos maradt.[1] 110 lóerős La Rhone forgómotorja segítségével a 185 km/h sebességet is elérte; de emellett igen fordulékony maradt és a pilóták szerették egyszerű kezelése és biztonságos mivolta miatt. Hogy megtartsa gyorsaságát és jó emelkedését, többnyire csak egy légcsavarral szinkronizált Vickers géppuskával fegyverezték fel, bár a pilóta kérésre esetenként beépítettek egy másodikat is. A francia gyártmányú HD.1-eseken a géppuskát a motorház oldalára szerelték, hogy a pilóta anélkül elháríthasson egy esetleges akadást, hogy arcával rá kelljen hajolnia (egy esetleges ütközés esetén kellemetlen helyzet). Az olasz készítésű repülőkön viszont az egyetlen Vickerst a motorház tetejére, középre helyezték. A típust az Hanrioton kívül az olasz Nieuport-Macchi is gyártotta Varesében. 1917 és 1919 között 813 darabot szállítottak le (többet, mint az eredeti cég). Frontszolgálata A francia parancsnokság eredetileg az elavuló Nieuport 17-est akarta lecserélni a HD.1-gyel, de a döntés végül a SPAD S.VII-re esett. Az elkészült darabok egy részét a haditengerészet kapta meg; ezekből néhányat átadtak az amerikaiaknak, néhányat pedig átalakítottak hidroplánnak (Hanriot HD.2). A többségüket azonban átadták a belga hadseregnek, amely - mivel saját gyáraik német megszállás alá kerültek - jellemzően az antant "levetett" repülőgépeit kapta meg. Az ő kezükben a típus meglepően sikeresnek bizonyult, és a háború végéig az Hanriot HD.1 szolgált a belga vadászrepülő-park alapjául. A legsikeresebb HD.1 pilóta is az első számú belga ászpilóta, 37 légi győzelemmel Willy Coppens lett. Coppens elsősorban a megfigyelőballonok kilövésében jeleskedett, néhány repülőgépét az erre a célra különösen alkalmas 11 mm-es géppuskával szerelték fel. A belga légierő egészen az 1920-as évek végéig szolgálatban tartotta a HD.1-eseit. A francia fölösleg egy kis hányadát Olaszország kapta, ahol aztán nagy mennyiségben kezdték gyártani a típust. Az olasz légierő nemcsak a Nieuportjait, hanem a SPAD-okat is Hanriot-kal cserélte le; jobbnak tartották még a SPAD S.XIII-nál is. 1918 novemberében a 18 olasz vadászszázadból 16-nál ez a típus volt rendszeresítve. A háború után a fölös olasz gépeket más országok - például Svájc - vásárolta meg. Az USA légiereje is készíttetett 10 darabot, amelyeket főleg gyakorlógépekként használtak. Az Hanriot HD.1-ből öt eredeti példány maradt fenn. Ezek a brüsszeli Királyi Hadi Múzeumban (Musee Royale de L'Armee), a Róma melletti Olasz Katonai Repüléstörténeti Múzeumban, a Zürich melletti Dubendorfi Repülőmúzeumban, Londonban a Királyi Légierő Múzeumában, és a kaliforniai Chinóban, a Híres Repülőgépek Múzeumában láthatók. Utóbbiban Charles Nungesser repült a The Dawn Patrol c. 1930-as film készítése során. Rendszeresítő országokMűszaki paraméterei
Jegyzetek
Források
Fordítás
|
||||||||||||||||||||||||
_(6401323875).jpg)
.svg){kind=small}
.png){kind=small}
